–kl– [Kozák László]

Nyomtatóbarát változat

A májusi figyelmeztető vasutassztrájk a független szakszervezet vezetőinek rendőri előállíttatásával végződött. Az éppen arra járó rendőrök – a MÁV nem vállalta a felelősséget a rendőrség igénybevételéért – a kétórás sztrájk vége előtt kísérték be a rendbontó szakszervezeti aktivistákat az őrszobára. Ezzel egy időben a MÁV felkérte a Fővárosi Munkaügyi Bíróságot, hogy a VFSZSZ május 22-i sztrájkját nyilvánítsa jogellenesnek. A szakszervezet is beadta az ellenkérelmét. A FMB a szakszervezet álláspontját erősítette meg. A jogszerű sztrájkban részt vevők ellen viszont „közüzem megzavarásának alapos gyanúja miatt” továbbra is folytathatta eljárását a Budapesti Rendőr-főkapitányság.

A MÁV részmunkaidős foglalkoztatási rendje ellen a Ligához tartozó másik független szakszervezet, a VDSZSZ is bírósági úton lépett fel. A munkáltató nem egyeztette velük a tervezett létszámleépítés szakági lebontását, és úgy hivatkozott 600 millió forintos bérköltségtúllépésre, hogy közben a belső anyagokban 550 millió bérköltség-megtakarítás szerepelt. A Munkaügyi Bíróság helyt adott a VDSZSZ keresetének. A Munkaerő-piaci Bizottság is felfüggesztette a MÁV részmunkaidős foglalkoztatásának 230 millió forintos támogatását, mert a MÁV téves információt adott a bizottság részére.

Puha ítéletek

A jogerős bírósági ítélet csupán elvi megerősítést adhatott a szakszervezeteknek, miután csak az 5 hetes részmunkaidós időszak lejárta után hirdettetett ki. A VFSZSZ aktivistái megismerték belülről az őrszobát, a VDSZSZ-t pedig a MÁV vezetői 110 000 vasutassal aláíratott szolgálati leiratban igyekeztek lejáratni. A leirat szerint miattuk nem kapja meg a vasút a 230 milliót. Továbbá: „A VDSZSZ tevékenységét a MÁV vezetése – de úgy gondoljuk, a vasutasság sem – tudja érdekvédelemként értelmezni. A VDSZSZ a MÁV stabilitását, működésképességét igyekszik rombolni.”

Ha bárki hasonlatosságot fedez fel e közlemény és a Mahart fizetett hirdetése (Beszélő, július 18.) között – az nem a véletlen műve. De eszébe juthat az előző számunkban közzétett gyulai tisztségviselő elleni eljárás is (Beszélő, július 25.).

A Mahart perében a bíróság nem állapította meg az egyéni munkaszerződések érvénytelenségét, a jogellenes cselekményt követően csak tárgyalásra kötelezte a feleket. (A munkáltató így sem fogadta el az ítéletet.) A MÁV esetében is csak az egyeztetés az a konkrétum, amire hivatkozhat a szakszervezet, ha érvényesíteni kívánja vasutasai érdekeit. A Malév szakszervezeteinek is igazat adtak, de a vezetőváltásnak is köszönhetően az ügy ott még „házon belül” maradt. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium vizsgálata megállapította, hogy a vállalat veztetése nem avatta be a repülőgép-karbantartó vegyes vállalat szerződésének utolsó szövegváltozatába az érdek-képviseleti szerveket, és utasította a Malév vezetését, hogy dolgozzon ki intézkedési tervet a hiányosságok kiküszöbölésére.

Hiányzó szankciók

A hatályos jogszabályokat, törvényeket igen olcsón meg lehet szegni. A 126/1990. számú kormányrendelet 10 000 Ft-os büntetést helyez kilátásba, ha a munkáltató átlépi a törvény adta kereteket. Ez a büntetés maximuma. A szabálysértők átlagbüntetése 5344 Ft. Ennyit kockáztat a munkáltató a milliós nagyságrendű fizetéséből, a munkavállaló pedig az egzisztenciáját. Az Érdekegyeztető Tanács július 17-i ülésén a Liga és a Munkástanácsok kezdeményezésére a munkavállalói oldal javasolta, hogy a szabálysértési összeget a kormány 50 000 és 300 000 Ft között határozza meg. Ez azonban ma még csak javaslat.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróságon az egy főre jutó perek száma az évi 340-et is meghaladja. Példák sora tanúsítja, hogy egy-egy „belátható”, egyértelműen jogszabályt sértő esetben is 2–6 hónap a jogerős bírósági ítélet „futamideje”. Ezt kell átvészelnie az elbocsátott szakszervezeti vezetőnek anyagilag – és idegileg is. Mert a munkáltatói ráhatásnak gazdag eszköztára van, a szakszervezet jogi legitimitásának megkérdőjelezésétől a tisztségviselő hírbe hozásáig. A szakszervezet csak tagságának összetartására és a jogszabályokra támaszkodhat – manapság mindkettő gyenge lábakon áll.

Nem történt semmi…

A legitimációs problémák felvetésében nemcsak a munkaadó, a kormány is érdekelt. Schamschula György államtitkár például erre hivatkozva támogatja a szakszervezeti vagyont megsemmisíteni kivánó Monopoly-csoport elképzeléseit. E támadások leple alatt sok mindent lehet csinálni. Meg lehet szegni a megállapodásokat, meg lehet kerülni az érdekegyeztetésben részt vevő partnereket. A példák szaporodnak. A fölsorolt vállalatokon túl, középszinten a pedagógus érdekvédelmi szervezetek asztalbontása mutatott rá a középszintű szószegésekre. A kormány adott szava című állásfoglalásban a PDSZ és a PSZ együtt tiltakozott a törvénytervezet egyoldalúan elhatározott elemei ellen, amelyek előrevetítik a bérek befagyasztását, 20 000 pedagógus elbocsátását. Országos szinten legutóbb az Érdekegyeztető Tanácsban rúgta föl a kormány a háromoldalú, konszenzussal létrehozott megállapodásait. Nem fordították új munkahelyek megteremtésére a privatizációs bevételek 15 százalékát. Nem történt meg a nagy elosztó rendszerek reformja, a reálbérek szinten tartása és a családi pótlék ígért 20 százalékos emelése. És nem történt meg ennek beismerése sem. És nincsenek következményei sem.

• Válassz szakszervezetet!