Skip to main content

Kivágjuk, kifosztjuk, kifizetjük

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Még egy performance Gyulán


Központi pisiltetés

Nagyszabású terv született a múlt évben a Családsegítő Központ, a Gondozási Központ és a városi bölcsődék összevonásáról. A megszületendő intézmény tervét többen szakmailag abszurdnak vélték, mert például mit kezdjenek az öregek a szomszéd helyiségből át-átlátogató drogosokkal. A kezdeményezők – talán a majdani intézmény majdani vezetői – azonban kitartóan sürgették a terv megvalósulását ezzel a hivatalos személytől származó indoklással: „Mindegy, hogy valaki állva vagy térden állva pisil, csak egységes irányítás alatt tegye.”

A tervet ellenző intézményvezetőktől időközben sikerült megszabadulni, a helyüket lojális kollegák vették át. Az a bölcsőde azonban, melynek épületében az intézményeket összevonták volna, továbbra is működött. Nagy feladat hárult az érdekeltekre. Ki kellett mutatni a képviselő-testület számára meggyőzően, hogy a város központjában lévő intézmény veszteséges, be kell zárni. Így született az az elemzés, amely bebizonyította, hogy a 60 főre tervezett támogatás csak 47%-os kihasználtságot jelent. Mindeközben a Munkácsy úti bölcsőde tavaly már csak 40 férőhelyes volt… Novemberben a képviselő-testület hozott is egy határozatot, miszerint a bölcsődéket át kell szervezni, a Munkácsy úti intézményt be kell zárni, mert költségvetési szempontból nem indokolt a fenntartása.

A független szakszervezetnek azonban sikerült egy olyan kollektív szerződést aláíratni, ami 6 hónap teljes felmentéssel járó felmondási időt és további 6 hónap végkielégítést biztosít a dolgozóknak. Az ehhez szükséges 1,6 milliós összeg az éves költségvetésben nem szerepel, így májusban finom nyomásgyakorlásra került sor, mondjanak fel a dolgozók, vagy vállalják el a meghatározott idejű szerződéseket – ami a kollektív szerződésbeli foglalt jogaikat semmissé teszi. A bölcsődei szakszervezet felkereste Vaszkán Erzsébet megyei Liga-ügyvivőt, és az EDDSZ-ből átigazolt a Ligába. A tisztségviselő tanácsára a dolgozók nemet mondtak a látszat-jószándékra, és mivel a létszámleépítést sem a megyei Munkügyi Központnak nem jelentették be, sem a szakszervezetet nem értesítették erről a lépésről, szakszervezeti kifogást terjesztettek be a munkáltatónak. A jogszabály egyértelműen fogalmaz, nehéz kibújni alóla, főképp, ha a megfélemlítés ellenére egységesen cselekszik minden érdekelt.

A dolgozóknak június 30-i hatállyal felmondtak, de a végkielégítést a hatályos törvények ellenére sem fizették ki. Nem volt mit tenni, a gondozónők a szakszervezeti tisztségviselővel egyetemben július elsején a jegyző elé sorakoztak, aki a hírek szerint megtagadta a kifizetést. A demonstráció és a meghívott újságíró láttán a jegyző kijelentette, hogy „csak tájékozódni kívánt a kifizetések jogszerűségéről” (bár a döntést a testület már június 22-i ülésén meghozta), és – fizetett.

Aki nem lép… átszervezik

Vaszkán Erzsébet időközben megkapta felmondólevelét, de ez csak „szerencsétlen időbeli egybeesés”, és nincs összefüggésben a bölcsődei dolgozók ügyével – mondják az önkormányzat egyik népjóléti osztályán. A Gondozási Központ vezetője szerint a szakszervezeti tisztségviselőre (aki egyébként szakmai helyettese is) – egyszerűen nincs szükség. „Feladatait nem végzi el, és fontosabbnak tartja a szakszervezetet, mint a szakmai munkát” – állítja.

A vezető jelentésében leírja egy korábbi konfliktusát „a szakszervezettel”. A fűtőnek régi-új munkahelyet ajánlott: „Mellékesen megkérdeztem, hogy a végkielégítést felveszi-e. Azt felelte, hogy gondolkodik rajta, melyre azt válaszoltam, hogy aki felveszi a végkielégítést, azt nem veszem át dolgozni. Akkor felveszünk közhasznú munkaerőt, mert annak még rosszabbak (sic!) a megélhetési gondjai, és 30%-os bért fizetünk neki. A szakszervezet felháborodott, hogy nem ijesztgethetem a dolgozókat. Azt feleltem, hogy nem ijesztgetem, de erkölcstelennek tartom, hogy egy helyről kapja a fizetését, és abból viszi a végkielégítést is.” A szakszervezet Vaszkán Erzsébet volt, aki nemcsak ebben az esetben „háborodott fel”. Végül átszervezésre hivatkozva mondtak föl neki – az átszervezés egyedül őt érintette.

Július 6-án Dancs László (SZDSZ) önkormányzati képviselő interpellációt intézett a polgármesteri hivatal jegyzőjéhez, és pontokba szedve felsorolta a Munkácsy utcai bölcsőde felszámolása során történt szabálytalanságokat, törvénysértéseket. A július 20-i ülésre beterjesztett jegyzői válasz szerint a Gondozási Központ vezetője „valóban tett olyan kijelentést, hogy annak a dolgozónak nem jár végkielégítés, aki a felajánlott munkahelyet nem fogadja el. Ezt a kijelentést azonban nem rosszhiszeműen, a dolgozók félrevezetésének szándékával tette.” Dancs rákérdez a jelentős anyagi vonzattal járó döntések felelőseire is – ezt a felvetést a válaszadó szabadon kezelte –, és feltette a kérdést: „Jegyző úr szerint miként magyarázható ilyen egyértelműen antidemokratikus, kommunista időkben szokásos módszerek alkalmazása, hogy az elbocsátás alatt álló dolgozók szószólóját egyszerűen »kicsinálják«?” A válaszból kiderül, hogy „perspektivikusan magasabb szintű” beosztást kínáltak fel Vaszkán Erzsébetnek, de ő azt nem fogadta el. Igaz. A Gondozási Központ szakmai helyettese házi gondozónőként ebédet hordhatott volna a rászorulóknak. Ebből a státusból tényleg csak fölfelé lehet lépni…

Vaszkán Erzsébet: A felmondásomról, bár szakszervezeti tisztségviselő vagyok, utólag értesítette a munkáltató a Liga országos szervezetét, amikor már a felmondási időmet töltöttem. Nagyon feszült hónapjaik voltak a gondozónőknek, és 7-8 dolgozónak teljesen kilátástalan a jövője. Hiába próbálnak elhelyezkedni a szakmájukban, a másik három bölcsődében nincs elhelyezkedési lehetőség. Felmondtak például egy szakácsnőnek, ugyanakkor egy másik bölcsődéből beiskoláztak szakácsnak egy takarítónőt.




















Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon