Egy hajszálon múlt, hogy a Liga nem esett szét, és a két rivális, Őry Csaba és Kalmár Béla ma nem különböző Liga-konföderációk vezetőjeként tárgyal egymással.

Januári fagy

Időzített bombaként ketyegett a januárban, a földcsuszamlásszerű III. küldöttgyűlésen megválasztott vezetőség alatt, hogy néhány tisztségviselőt nem kellő szavazati aránnyal választottak meg. A Liga Tanács e tagjai voltak az úgynevezett „illegitim” vezetők. Ehhez hozzájárult, hogy az alapszabály szinte végrehajthatatlanul bonyolultan határozta meg a Liga testületeinek összetételét.

A földön járva

A bérkérdés régóta vitatéma a cégvezetés és a szakszervezet között. Fél évvel ezelőtt a szakszervezet (a Malév Tagszakszervezetek Szövetsége) bértárgyalást kezdeményezett az átlagosan 6,9 százalékos béremelések miatt, de ezt a munkáltató elutasította, mondván, hogy jogilag nem kötelezhető erre.

A Munka Törvénykönyve szerint a megalakuló, 3-13 fős üzemi tanácsok átveszik a szakszervezetektől a tájékozódási és véleményezési jogok nagy részét, valamint a meglehetősen szűk körű egyetértési és együttdöntési jogokat. Tájékozódni lehet például a vállalat beruházásairól, a bérekről, keresetekről, a munkaidőről, illetve az egyéb munkafeltételekről. A véleményalkotás joga illeti meg az üzemi tanácsokat a munkavállalók szélesebb körét érintő intézkedés – például a privatizáció vagy az átszervezések – előtt.

„Bérszabó Iván”

virított a felirat a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete faliújságján a pénzügyminiszter bejelentése után, miszerint a közalkalmazotti bértarifát a kormány a törvényben foglaltaktól eltérően 1994 helyett csak 1995-től kívánja bevezetni. Szabó Iván a pótköltségvetés megszorító intézkedései között említette a bértarifarendszer elhalasztását.

Később ne

Előttünk volt a lehetőség, hogy szavazzunk: független önkormányzat igazgassa-e a jövőben a nyugdíj- és az egészségbiztosítást. Sok közéleti személy szájából elhangzott, hogy aki nem ment el szavazni, az később se panaszkodjon. Mindenesetre várható, hogy ezen és a jövő héten robbannak ki a csatározások az eredmények értékelése és értelmezése körül. Nem biztos, hogy a győztes mindent besöpörhet. Ahhoz, hogy érvényesek legyenek a választások, több mint 1 millió 800 ezer választónak kell az urnák elé járulnia.

– A társadalom nagyon kevéssé tájékozott a társadalombiztosítási önkormányzati választásról. Hogy ki felelős ezért, nem tudom, de azt hiszem, a felelősség megoszlik a sajtó és a szakszervezetek között; sajnos nem sikerült arra kondicionálni a társadalmat, hogy mohó érdeklődéssel várja a választást. Mindenesetre, ha a választást siker koronázza, az önkormányzatokra lesz bízva a társadalombiztosítás. De miért lesz akkor jobb kezekben, mint most?

Nagy Sándor: A társadalombiztosítási alapok jelenleg a kormány és persze a parlament kezében vannak.

Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke

– Az eredményeket mindenképpen pozitívnak tartom. A választások a szakszervezetek nagy győzelmét hozták. Az is győzelem, hogy az újonnan létrejött demokratikus szakszervezetek – a Liga és a Munkástanácsok – a második legnagyobb szakszervezeti tényezőt jelentik.

– Most, a választás után egyik szakszervezet legitimitásához sem férhet kétség.

Az országos szakszervezeti konföderációk demokratikus választásokon, tehát politikailag erősödtek meg, s mivel útjuk a sikerhez a közjog terepén át vezetett, immár nem is nevezhetik magukat teljes joggal – mint eddig – „civil” szerveződéseknek. Kampányuk hangsúlyozottan politikamentes volt – és hangsúlyozottan pozitív, vagyis vitamentes –, amivel azt üzenték: nem a legfőbb csúcsokra törnek, hanem csak a nyugdíjasok és betegellátásra szorulók védelmét vállalják föl.

Huhogók

Az ellenkampány már a választási törvény elfogadásával kezdődött. A kormánykoalíció ultimátum elé állította a szakszervezeteket – ha nem fogadják el a 25 százalékos részvételi küszöböt, nincs áldás a szakszervezetek közötti egyezségre –, és a szakszervezetek engedtek, attól tartva, hogy a vagyonvita folytatása a szakszervezeti mozgalom szétverését eredményezné.

A pártok, amelyek a rendszerváltás hajnalán még a tb-átalakítás hívei voltak, ma már nem siettetik a tb-vagyon és a tb-igazgatás mint gazdasági-hatalmi tényező megosztását.

Pokorni Zoltán: 1988-ban az Eötvös-szobornál szervezett tüntetés idején nem pusztán bérköveteléseket fogalmaztunk meg, hanem azt mondtuk, hogy duplájára kell emelni az oktatásra fordított költségvetési összegeket. Akkoriban még eléggé amatőrök voltunk, nem ismertük igazán az oktatásfinanszírozás alapkérdéseit. Meg kellett tanulnunk: a finanszírozás módja nem az, hogy a parlament eldönti, az iskola pedig elkölti.