Skip to main content

Válassz szakszervezetet!


Egy hajszálon múlt, hogy a Liga nem esett szét, és a két rivális, Őry Csaba és Kalmár Béla ma nem különböző Liga-konföderációk vezetőjeként tárgyal egymással.

Januári fagy

Időzített bombaként ketyegett a januárban, a földcsuszamlásszerű III. küldöttgyűlésen megválasztott vezetőség alatt, hogy néhány tisztségviselőt nem kellő szavazati aránnyal választottak meg. A Liga Tanács e tagjai voltak az úgynevezett „illegitim” vezetők. Ehhez hozzájárult, hogy az alapszabály szinte végrehajthatatlanul bonyolultan határozta meg a Liga testületeinek összetételét.





A Munka Törvénykönyve szerint a megalakuló, 3-13 fős üzemi tanácsok átveszik a szakszervezetektől a tájékozódási és véleményezési jogok nagy részét, valamint a meglehetősen szűk körű egyetértési és együttdöntési jogokat. Tájékozódni lehet például a vállalat beruházásairól, a bérekről, keresetekről, a munkaidőről, illetve az egyéb munkafeltételekről. A véleményalkotás joga illeti meg az üzemi tanácsokat a munkavállalók szélesebb körét érintő intézkedés – például a privatizáció vagy az átszervezések – előtt.


A földön járva

A bérkérdés régóta vitatéma a cégvezetés és a szakszervezet között. Fél évvel ezelőtt a szakszervezet (a Malév Tagszakszervezetek Szövetsége) bértárgyalást kezdeményezett az átlagosan 6,9 százalékos béremelések miatt, de ezt a munkáltató elutasította, mondván, hogy jogilag nem kötelezhető erre.


Szakszervezeti kerekasztal


– A társadalom nagyon kevéssé tájékozott a társadalombiztosítási önkormányzati választásról. Hogy ki felelős ezért, nem tudom, de azt hiszem, a felelősség megoszlik a sajtó és a szakszervezetek között; sajnos nem sikerült arra kondicionálni a társadalmat, hogy mohó érdeklődéssel várja a választást. Mindenesetre, ha a választást siker koronázza, az önkormányzatokra lesz bízva a társadalombiztosítás. De miért lesz akkor jobb kezekben, mint most?

Nagy Sándor: A társadalombiztosítási alapok jelenleg a kormány és persze a parlament kezében vannak.



Később ne

Előttünk volt a lehetőség, hogy szavazzunk: független önkormányzat igazgassa-e a jövőben a nyugdíj- és az egészségbiztosítást. Sok közéleti személy szájából elhangzott, hogy aki nem ment el szavazni, az később se panaszkodjon. Mindenesetre várható, hogy ezen és a jövő héten robbannak ki a csatározások az eredmények értékelése és értelmezése körül. Nem biztos, hogy a győztes mindent besöpörhet. Ahhoz, hogy érvényesek legyenek a választások, több mint 1 millió 800 ezer választónak kell az urnák elé járulnia.



„Bérszabó Iván”

virított a felirat a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete faliújságján a pénzügyminiszter bejelentése után, miszerint a közalkalmazotti bértarifát a kormány a törvényben foglaltaktól eltérően 1994 helyett csak 1995-től kívánja bevezetni. Szabó Iván a pótköltségvetés megszorító intézkedései között említette a bértarifarendszer elhalasztását.


Őry szerint kiderül, hogy csapda volt-e


Immár hagyomány, hogy az SZDSZ a Népligetben vendégeskedik a Liga majálisán. Hogyan szülelett ez a hagyomány, és közeledik-e a két szervezet egymáshoz?

Pető Iván: Amikor 1988-ban a Liga egyik alapítója, a TDDSZ megkezdte működését, akkor személyi átfedések is voltak a két szervezet alapítói között.


Beszélő-beszélgetés Forgács Pállal


Beszélő: Itt fekszik előttünk a Magyarországi Cukrászok és Rokonipari Munkások Egyesületének 1495-ös sorszámú tagsági könyve. Tanúsága szerint 1942-ben, 19 éves korában lépett be a szakszervezetbe.

Forgács Pál: Pontosabban már 18 éves koromban, de a tanoncok nem kaphattak tagsági könyvet, mert az akkori törvények ezt kizárták.

Cukrászműhelytől az OTI-önkormányzatig

– Cukrászműhelyben dolgoztam a József körúton, hatan voltunk inasok. Polgári családban nőttem fel, de az volt nálunk a böcsület, hogy a zsebpénzét mindenki keresse meg.







„A társadalombiztosítás vagyonnal történő ellátásának gyakorlati megvalósítása számos ponton ütközik a privatizációs stratégiával. Az eddigi tapasztalatok egyidejűleg arra utalnak, hogy az átadható vagyonportfólió csak igen korlátozott mértékben járulhat hozzá a tb működőképességének helyreállításához.” Szabó Tamás privatizációért felelős tárca nélküli miniszter értékelte így a vagyonátadás nem létező tapasztalatait márciusban, a gazdasági kabinet számára írt előterjesztésében.

Amint az ismert, egy tavaly márciusban meghozott törvény (az 1992. évi X.


Beszélgetés Pokorni Zoltánnal, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivőjével a pedagógusbérekről


Pokorni Zoltán: 1988-ban az Eötvös-szobornál szervezett tüntetés idején nem pusztán bérköveteléseket fogalmaztunk meg, hanem azt mondtuk, hogy duplájára kell emelni az oktatásra fordított költségvetési összegeket. Akkoriban még eléggé amatőrök voltunk, nem ismertük igazán az oktatásfinanszírozás alapkérdéseit. Meg kellett tanulnunk: a finanszírozás módja nem az, hogy a parlament eldönti, az iskola pedig elkölti.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon