Skip to main content

Keresztény versengés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Párhuzamos interjúk a tb-választások után
Tb-választás és a szakszervezetek


Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke

– Az eredményeket mindenképpen pozitívnak tartom. A választások a szakszervezetek nagy győzelmét hozták. Az is győzelem, hogy az újonnan létrejött demokratikus szakszervezetek – a Liga és a Munkástanácsok – a második legnagyobb szakszervezeti tényezőt jelentik.

Most, a választás után egyik szakszervezet legitimitásához sem férhet kétség. Hogyan fogják meghatározni magukat ezután az újonnan létrejött, szabad szakszervezetek?

– Mint eddig sem, ezután sem verbális radikalizmussal. A munkahelyeken, a munkavállalók védelmében kell radikálisan fellépnünk. Merjenek az emberek szakszervezeteket létrehozni, vállalni véleményüket, ha visszásságokat tapasztalnak a munkahelyükön. De meg kell hagyni az embereknek a választás lehetőségét az egyes szakszervezetek között, mint ahogy a mostani választáson is történt.

A Munkástanácsoknak továbbra is fontos célkitűzése, hogy erősítse a munkavállalók beleszólási jogát a privatizációs folyamatba, és felszínen tartsa a munkavállalói tulajdon kérdését. Most, a választáson megerősített pozíciónkban több lehetőségünk lesz arra, hogy ne hagyjuk elveszni ezt a gondolatot, ezt az igényt, és ebben kérjük a többi szakszervezet együttműködését is.

Mostanában a kereszténydemokraták és az MDF egy része is ezt szorgalmazza.

– Azért lettem annak idején az MDF parlamenti képviselője, mert az MDF programjában megjelent a munkavállalói tulajdon lehetősége. Más kérdés, hogy az MDF, kormányra kerülve, mit tudott megvalósítani az ígéreteiből. A Munkástanácsok ebből a szempontból az MDF élő lelkiismerete. De hozzáteszem: a kérdés nem köthető egy-egy párthoz. Minden politikai erőnek érdekeltté kell tenni a munkavállalókat az átalakulásban.

Mindenki hangsúlyozta a kampány során: a tb-választások mentesek a pártpolitikától. Mégsem lehet nem gondolni arra, hogy pártszimpátiák is érvényesültek a szakszervezetek közötti választásban.

– Tény, hogy érezhető egyfajta nosztalgia az elmúlt politikai-gazdasági periódus iránt. Sokan gondolják úgy, hogy a rendszerváltozás  miatt van elszegényedés és munkanélküliség, holott ennek a fordítottja igaz: azért változott a politikai rendszer, mert a régi működésképtelenné vált. De most a széles munkavállalói rétegek közvetlenül reagáltak azokra az élményeikre, amelyek nap mint nap érik őket. A múlt biztonságát megjelenítő erők most nagyobb szimpátiát élveztek, mint az elmúlt rendszer összeomlásakor.

Közrejátszott-e az Önök eredményeiben az MDF és a Munkástanácsok közötti kölcsönös szimpátia?

– Valóban kölcsönös szimpátiáról, közös értékekről van szó; ez azonban nem jelent valamiféle olyan bűnös kapcsolatot, ami elterjedt a köztudatban, s ami ellen sokan védekezni próbálnak. A Munkástanácsok sokat köszönhet az MDF tagságának, mint ahogy az MSZOSZ is az MSZP tagjainak vagy a Liga az SZDSZ-eseknek.

A KESZOSZ (Keresztényszociális Szakszervezetek Országos Szövetsége) váratlan konkurensként lépett föl – éppen a Munkástanácsokkal szemben. Ön is így látja?

– Pontosan így. A KESZOSZ, miután jelentkezését az Országos Választási Bizottság nem fogadta el, egy nap alatt produkált harminc szakszervezeti bejegyzést a Legfelsőbb Bíróság számára. Több szakszervezet gondolkodott azon, hogy meg kellene óvni a KESZOSZ indulását. Mi azonban úgy gondoltuk: ha van igény egy tisztán keresztény szakszervezetre, akkor meg kell adni ezt az esélyt. Mindenki tudja a Munkástanácsokról, hogy szintén van egy keresztény orientáltsága. A KESZOSZ indulása miatt nyilván kevesebb szavazatot kaptunk, de ez nem jelenti azt, hogy gyengültünk. Keresnünk kell a KESZOSZ-szal az együttműködést – ha ugyan létezik ez a konföderáció, és valóban vannak hozzátartozó szakszervezetek.

(A törvényes előírások szerint csak olyan konföderáció indulhatott a választáson, amely legalább 3 nemzetgazdasági ágban – ezen belül 10 alágazatban – és legalább 5 megyében működik, továbbá legalább 100 bejegyzett tagszervezete van. Lántzky László KESZOSZ-elnök állítja: nem bírósági bejegyzéseket kellett pótlólagosan benyújtania a Legfelsőbb Bírósághoz, hanem csupán olyan nyilatkozatokat, amelyek bizonyos szervezetek KESZOSZ-hoz tartozását igazolják. – A szerk.)

Önök is együttműködtek az egyházakkal a kampány során?

– Mi a lengyel Szolidaritást tekintjük példaképünknek. A lengyel katolikus egyházon belül működik egy püspöki pasztorátus, amely munkavállalói, szociális kérdésekkel foglalkozik, és szoros kapcsolatot tart fenn a Szolidaritással. Felkerestem ennek a pasztorátusnak a vezetőjét, a gdanski érseket, ő írt egy levelet Paskai bíboros úrnak, hogy támogassa a Munkástanácsokat és a Ligát a tb-választásokon. Elvittem a levelet személyesen a bíboros úrnak, aki megígérte, hogy biztosítanak bennünket támogatásukról, bár nem olyan nyílt formában, hogy egyetlen szervezet mellett állnak ki. Ennek ellenére később egyházi körökből hallottam, hogy az egyházon belül a KESZOSZ az egyetlen szervezet, amelyet támogatnak. De azért volt, ahol kaptunk helyi támogatást, emellett jól együttműködünk a Máltai Szeretetszolgálattal, a kampány alatt például együtt hirdettünk meg egy gyógyszerutalványos akciót. Szó volt arról is, hogy indulna a Munkástanácsok listáján Kozma Imre, a Máltai Szeretetszolgálat magyarországi szervezetének vezetője, de aztán úgy döntöttek, hogy a háttérben maradnak, tekintettel a támadásokra, amelyek a szervezetet karitatív funkciójában kérdőjelezték meg. De az egyházzal vitán fölül jó kapcsolatokat ápolnak, és mi is tagadhatatlanul együttműködtünk az egyház egy részével.

Kisérdi Dezső, a KESZOSZ társelnöke



– Csepelen, a Martinász utcában vagyok református lelkipásztor, a kerületben önkormányzati képviselő, a KDNP színeiben. A régi Beszélő lelkes olvasója voltam, akkor az jelentette a forradalmat Magyarországon. A Keresztényszociális Szakszervezetek Országos Szövetségében társelnöki tisztséget töltök be (a szervezetnek egy elnöke és három társelnöke van – a szerk.), az egészségbiztosítási listán indultam, annak megfelelően, hogy mostani kerületi képviselőségemben kórházi felügyelő vagyok.

Már a rendszerváltás idején foglalkoztunk a keresztyén érdekvédelmi mozgalom gondolatával. Próbálkoztunk annak idején a MAKÉSZ-szel (Magyar Érdekvédelmi Szövetséggel), de kapcsolatunk a KDNP-vel nem úgy alakult, hogy az a szervezet életképes legyen. A KESZOSZ önállóan lépett ki –ha szabad így fogalmaznom – az élet színpadára, önállóan merte vállalni a keresztyén érdekvédelem szolgálatát.

Hol van a KESZOSZ fő működési területe?

– A magánszférában. Itt nagyon komoly szerepét látom az érdekvédelemnek. Amerikában (Kaliforniában), ahol misszióban dolgoztam, láttam, mennyire adnak a magánvállalkozók a keresztyén érdekvédelmi szervezetekre, amikor bizalmi állásokba helyeznek embereket. A KESZOSZ itthon, a privatizáció során tud közvetíteni olyan embereket, akik jogosan védik a dolgozók érdekeit, de bizonyos türelemmel viseltetnek a tőkés vállalkozóval szemben. És meggyőződésem: ha komolyan  vesszük,  akkor  minden  plébánia, minden egyházközség a KESZOSZ sajátos munkahelye, érdekvédelmi területe.

Hol, merre járt a választási kampány során?

– Pest megyében és Nógrádban. Értesítéseket küldtem Bács-Kiskunba is azoknak a szolgatársaknak, akikkel régebben együtt dolgoztam. Mert én valamikor Nógrádban missziólelkész voltam, 8-10 prédikációt tartottam egy vasárnap, 50 faluban jártam Pannónia motorkerékpárral… Nekem ez a gyakorlatom már megvolt.

Miket prédikált a kampány érdekében?

– Prédikáltam a Miatyánk mondanivalóját az égi és a földi jólét munkálásáról. „Legyen meg a te akaratod mint a mennyben, azonképpen itt a földön is.” A földi szférában is az emberek boldogulását szolgáljuk. Isten világteremtő és embermegsegítő szeretetét is igyekeztem kidomborítani – főleg a zsoltárokra építve –: az Isten nemcsak a hegyeknek az Istene, hanem a völgyeké is. A refrén mindig ez volt: a KESZOSZ azt vállalja, hogy az Isten a magasságos Isten is, de a Jézus Krisztusban Istene a szenvedő embereknek, az elesetteknek, a munkanélkülieknek,  az  invalidusoknak  is. A KESZOSZ szeretne, mondtam, tíz százalékot elérni, hogy mindenhol legyen egy-egy kórházban, öregotthonban szobája, ahol be tudja mutatni sajátos szolgálatát.

Szóba hozta a kampány során a többi szakszervezetet is?

– Amikor megkérdezték, végül is hova álljanak, én azt mondtam: a színes palettán természetesen mindenki a lelkiismerete szerint választ. Hozzátettem: sajnálnám, ha a keresztyénség Magyarországon – használtam ezt a szót is – olyan impotens lenne, hogy nem mennének el az emberek szavazni.

Csak református egyházközségekben járt?

– Nem, ökumenikus istentiszteletet is celebráltam a római testvérekkel, a ferences atyákkal   együtt. Nagyon sokat tudtunk együtt építkezni római testvéreinkkel. De még jobban tudtunk volna, ha nem terjed el annak híre, hogy ők elsősorban a Munkástanácsokkal szövetkeztek. Ma, 21-én – immár szolgálatommal kapcsolatban – sok emberrel volt találkozóm, és ott mondták: ja, miért nem tetszett szólni, ők úgy tudták, hogy a Munkástanácsok tartják a kapcsolatot az egyházakkal.
























































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon