Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke
– Az eredményeket mindenképpen pozitívnak tartom. A választások a szakszervezetek nagy győzelmét hozták. Az is győzelem, hogy az újonnan létrejött demokratikus szakszervezetek – a Liga és a Munkástanácsok – a második legnagyobb szakszervezeti tényezőt jelentik.
– Most, a választás után egyik szakszervezet legitimitásához sem férhet kétség. Hogyan fogják meghatározni magukat ezután az újonnan létrejött, szabad szakszervezetek?
– Mint eddig sem, ezután sem verbális radikalizmussal. A munkahelyeken, a munkavállalók védelmében kell radikálisan fellépnünk. Merjenek az emberek szakszervezeteket létrehozni, vállalni véleményüket, ha visszásságokat tapasztalnak a munkahelyükön. De meg kell hagyni az embereknek a választás lehetőségét az egyes szakszervezetek között, mint ahogy a mostani választáson is történt.
A Munkástanácsoknak továbbra is fontos célkitűzése, hogy erősítse a munkavállalók beleszólási jogát a privatizációs folyamatba, és felszínen tartsa a munkavállalói tulajdon kérdését. Most, a választáson megerősített pozíciónkban több lehetőségünk lesz arra, hogy ne hagyjuk elveszni ezt a gondolatot, ezt az igényt, és ebben kérjük a többi szakszervezet együttműködését is.
– Mostanában a kereszténydemokraták és az MDF egy része is ezt szorgalmazza.
– Azért lettem annak idején az MDF parlamenti képviselője, mert az MDF programjában megjelent a munkavállalói tulajdon lehetősége. Más kérdés, hogy az MDF, kormányra kerülve, mit tudott megvalósítani az ígéreteiből. A Munkástanácsok ebből a szempontból az MDF élő lelkiismerete. De hozzáteszem: a kérdés nem köthető egy-egy párthoz. Minden politikai erőnek érdekeltté kell tenni a munkavállalókat az átalakulásban.
– Mindenki hangsúlyozta a kampány során: a tb-választások mentesek a pártpolitikától. Mégsem lehet nem gondolni arra, hogy pártszimpátiák is érvényesültek a szakszervezetek közötti választásban.
– Tény, hogy érezhető egyfajta nosztalgia az elmúlt politikai-gazdasági periódus iránt. Sokan gondolják úgy, hogy a rendszerváltozás miatt van elszegényedés és munkanélküliség, holott ennek a fordítottja igaz: azért változott a politikai rendszer, mert a régi működésképtelenné vált. De most a széles munkavállalói rétegek közvetlenül reagáltak azokra az élményeikre, amelyek nap mint nap érik őket. A múlt biztonságát megjelenítő erők most nagyobb szimpátiát élveztek, mint az elmúlt rendszer összeomlásakor.
– Közrejátszott-e az Önök eredményeiben az MDF és a Munkástanácsok közötti kölcsönös szimpátia?
– Valóban kölcsönös szimpátiáról, közös értékekről van szó; ez azonban nem jelent valamiféle olyan bűnös kapcsolatot, ami elterjedt a köztudatban, s ami ellen sokan védekezni próbálnak. A Munkástanácsok sokat köszönhet az MDF tagságának, mint ahogy az MSZOSZ is az MSZP tagjainak vagy a Liga az SZDSZ-eseknek.
– A KESZOSZ (Keresztényszociális Szakszervezetek Országos Szövetsége) váratlan konkurensként lépett föl – éppen a Munkástanácsokkal szemben. Ön is így látja?
– Pontosan így. A KESZOSZ, miután jelentkezését az Országos Választási Bizottság nem fogadta el, egy nap alatt produkált harminc szakszervezeti bejegyzést a Legfelsőbb Bíróság számára. Több szakszervezet gondolkodott azon, hogy meg kellene óvni a KESZOSZ indulását. Mi azonban úgy gondoltuk: ha van igény egy tisztán keresztény szakszervezetre, akkor meg kell adni ezt az esélyt. Mindenki tudja a Munkástanácsokról, hogy szintén van egy keresztény orientáltsága. A KESZOSZ indulása miatt nyilván kevesebb szavazatot kaptunk, de ez nem jelenti azt, hogy gyengültünk. Keresnünk kell a KESZOSZ-szal az együttműködést – ha ugyan létezik ez a konföderáció, és valóban vannak hozzátartozó szakszervezetek.
(A törvényes előírások szerint csak olyan konföderáció indulhatott a választáson, amely legalább 3 nemzetgazdasági ágban – ezen belül 10 alágazatban – és legalább 5 megyében működik, továbbá legalább 100 bejegyzett tagszervezete van. Lántzky László KESZOSZ-elnök állítja: nem bírósági bejegyzéseket kellett pótlólagosan benyújtania a Legfelsőbb Bírósághoz, hanem csupán olyan nyilatkozatokat, amelyek bizonyos szervezetek KESZOSZ-hoz tartozását igazolják. – A szerk.)
– Önök is együttműködtek az egyházakkal a kampány során?
– Mi a lengyel Szolidaritást tekintjük példaképünknek. A lengyel katolikus egyházon belül működik egy püspöki pasztorátus, amely munkavállalói, szociális kérdésekkel foglalkozik, és szoros kapcsolatot tart fenn a Szolidaritással. Felkerestem ennek a pasztorátusnak a vezetőjét, a gdanski érseket, ő írt egy levelet Paskai bíboros úrnak, hogy támogassa a Munkástanácsokat és a Ligát a tb-választásokon. Elvittem a levelet személyesen a bíboros úrnak, aki megígérte, hogy biztosítanak bennünket támogatásukról, bár nem olyan nyílt formában, hogy egyetlen szervezet mellett állnak ki. Ennek ellenére később egyházi körökből hallottam, hogy az egyházon belül a KESZOSZ az egyetlen szervezet, amelyet támogatnak. De azért volt, ahol kaptunk helyi támogatást, emellett jól együttműködünk a Máltai Szeretetszolgálattal, a kampány alatt például együtt hirdettünk meg egy gyógyszerutalványos akciót. Szó volt arról is, hogy indulna a Munkástanácsok listáján Kozma Imre, a Máltai Szeretetszolgálat magyarországi szervezetének vezetője, de aztán úgy döntöttek, hogy a háttérben maradnak, tekintettel a támadásokra, amelyek a szervezetet karitatív funkciójában kérdőjelezték meg. De az egyházzal vitán fölül jó kapcsolatokat ápolnak, és mi is tagadhatatlanul együttműködtünk az egyház egy részével.
Kisérdi Dezső, a KESZOSZ társelnöke
– Csepelen, a Martinász utcában vagyok református lelkipásztor, a kerületben önkormányzati képviselő, a KDNP színeiben. A régi Beszélő lelkes olvasója voltam, akkor az jelentette a forradalmat Magyarországon. A Keresztényszociális Szakszervezetek Országos Szövetségében társelnöki tisztséget töltök be (a szervezetnek egy elnöke és három társelnöke van – a szerk.), az egészségbiztosítási listán indultam, annak megfelelően, hogy mostani kerületi képviselőségemben kórházi felügyelő vagyok.
Már a rendszerváltás idején foglalkoztunk a keresztyén érdekvédelmi mozgalom gondolatával. Próbálkoztunk annak idején a MAKÉSZ-szel (Magyar Érdekvédelmi Szövetséggel), de kapcsolatunk a KDNP-vel nem úgy alakult, hogy az a szervezet életképes legyen. A KESZOSZ önállóan lépett ki –ha szabad így fogalmaznom – az élet színpadára, önállóan merte vállalni a keresztyén érdekvédelem szolgálatát.
– Hol van a KESZOSZ fő működési területe?
– A magánszférában. Itt nagyon komoly szerepét látom az érdekvédelemnek. Amerikában (Kaliforniában), ahol misszióban dolgoztam, láttam, mennyire adnak a magánvállalkozók a keresztyén érdekvédelmi szervezetekre, amikor bizalmi állásokba helyeznek embereket. A KESZOSZ itthon, a privatizáció során tud közvetíteni olyan embereket, akik jogosan védik a dolgozók érdekeit, de bizonyos türelemmel viseltetnek a tőkés vállalkozóval szemben. És meggyőződésem: ha komolyan vesszük, akkor minden plébánia, minden egyházközség a KESZOSZ sajátos munkahelye, érdekvédelmi területe.
– Hol, merre járt a választási kampány során?
– Pest megyében és Nógrádban. Értesítéseket küldtem Bács-Kiskunba is azoknak a szolgatársaknak, akikkel régebben együtt dolgoztam. Mert én valamikor Nógrádban missziólelkész voltam, 8-10 prédikációt tartottam egy vasárnap, 50 faluban jártam Pannónia motorkerékpárral… Nekem ez a gyakorlatom már megvolt.
– Miket prédikált a kampány érdekében?
– Prédikáltam a Miatyánk mondanivalóját az égi és a földi jólét munkálásáról. „Legyen meg a te akaratod mint a mennyben, azonképpen itt a földön is.” A földi szférában is az emberek boldogulását szolgáljuk. Isten világteremtő és embermegsegítő szeretetét is igyekeztem kidomborítani – főleg a zsoltárokra építve –: az Isten nemcsak a hegyeknek az Istene, hanem a völgyeké is. A refrén mindig ez volt: a KESZOSZ azt vállalja, hogy az Isten a magasságos Isten is, de a Jézus Krisztusban Istene a szenvedő embereknek, az elesetteknek, a munkanélkülieknek, az invalidusoknak is. A KESZOSZ szeretne, mondtam, tíz százalékot elérni, hogy mindenhol legyen egy-egy kórházban, öregotthonban szobája, ahol be tudja mutatni sajátos szolgálatát.
– Szóba hozta a kampány során a többi szakszervezetet is?
– Amikor megkérdezték, végül is hova álljanak, én azt mondtam: a színes palettán természetesen mindenki a lelkiismerete szerint választ. Hozzátettem: sajnálnám, ha a keresztyénség Magyarországon – használtam ezt a szót is – olyan impotens lenne, hogy nem mennének el az emberek szavazni.
– Csak református egyházközségekben járt?
– Nem, ökumenikus istentiszteletet is celebráltam a római testvérekkel, a ferences atyákkal együtt. Nagyon sokat tudtunk együtt építkezni római testvéreinkkel. De még jobban tudtunk volna, ha nem terjed el annak híre, hogy ők elsősorban a Munkástanácsokkal szövetkeztek. Ma, 21-én – immár szolgálatommal kapcsolatban – sok emberrel volt találkozóm, és ott mondták: ja, miért nem tetszett szólni, ők úgy tudták, hogy a Munkástanácsok tartják a kapcsolatot az egyházakkal.