Skip to main content

Beszélő hetilap, 21. szám, Évfolyam 5, Szám 22

(Haskó László): Magyar történet a királynőről, a Külügyminisztériumról, a Beszélőről és a menhelyről

(kőszeg): Demokráciára ítélve

R. S. [Révész Sándor]: Éljenek a vidrák, a bálnák és az ausztrál kormány! / A tigrinyák, a béke és a kukac

Solt Ottilia: Fordulópont

Kőszeg Ferenc: „…mint amikor kirándulás előtt összekészítem a holmimat”

Határ Őrző: Határőrség alulnézetből

Eörsi János: Térkép, csata után

E. J. [Eörsi János]: Keresztény versengés

Párhuzamos interjúk a tb-választások után

Laki Mihály: Egy mindennapos inszinuáció

Langmár Ferenc: Egyszemélyi döntések a Szerencsejáték Rt.-nél

Langmár Ferenc: Jótett helyébe…

K. F. [Kőszeg Ferenc]:

–efhá– [F. Havas Gábor]: Egyensúly helyett lepel?

Bruck Gábor: Amerika mégse megy Boszniába?

Tálas Péter: Búcsú Suchockától?

Kormányválság Lengyelországban

Havas Fanny: „Az élet mindenkit pofán vág, kicselez minden koncepciót”

Ascher Tamással beszélget Havas Fanny

Hajdu István: Moore és Manessier találkozása huszonöt év után a bennszülöttekkel

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon