Skip to main content

Magyar történet a királynőről, a Külügyminisztériumról, a Beszélőről és a menhelyről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az előző számban Odze György megvédte a Külügyminisztériumot a Beszélőtől, Kőszeg Ferenc megírta, hogy nem volt szándékában bármiért is hibáztatni a külügyet.

Nos, a Külügyminisztérium a királynő Dankó utcai látogatásának előkészítésekor és később sem „baltázott el” semmit, de Kőszeg Ferenc cikke is igaz. Hogy lehet ez? Úgy, hogy ez egy magyar történet.

Mivel mindketten pontokba szedték mondandójukat, engedtessék meg, hogy én is ezt tegyem.

1. A királynői látogatás kijelölt időpontja délután 3 óra volt. Ilyenkor a menhelyen – nyári működési rend szerint – sohasem tartózkodnak hajléktalanok! Az éjszakai szálláson estétől reggelig fogadjuk vendégeinket. Reggel távoznak (nem kevesen közülük ilyen körülmények között is munkavállalók!). Az ebédosztás az ingyenkonyhán 12-től 14 óráig tart. A nappali melegedő 25 fokos melegben természetesen nincs nyitva. A helyzet tökéletes ismeretében merült fel – talán a külügy, talán a követség részéről –, hogy szerencsés lenne, ha a királynő hajléktalanokkal is találkozna. Ezért hívtunk meg néhányat hajléktalan barátaink közül. (Egyébiránt a vizit elsőrendű célja a Magyarországon működő karitatív szervezetekkel való megismerkedés és a tevékenységük iránti szimpátia kifejezése volt!)

2. A „Köjál” sohasem záratta be a menhelyet! Nemcsak azért, mert már nem létezik Köjál, hanem mert erre semmi ok sincsen! Szükséges viszont minden középület felépültekor az építés során megbontott vízvezetéket fertőtleníteni, és utána mintát küldeni a közegészségügyi hatóságokhoz. A Dankó utca 9-ben április 30-án, pénteken egy új renovált épületrész átadása történt meg. Az innen küldött vízminta negatív eredménye – természetesen – nem érkezhetett meg a látogatás időpontjáig (május 5., szerda).

„A többi néma csend” – lehetett volna, ha egy felületes bulvárhírlapíró nem szimatol szenzációt, és lapja a sületlenséget nem közli le a látogatás előtti napokban. Az már teljesen természetes jelenség, hogy az összes honi orgánum hiteles forrásnak fogadta el a kevéssé fényesnek ismert kollégát, és nem „hörpintett valódi világot”.

Haskó László
az Oltalom Karitatív Egyesület tagja,


a menhely akkori felelős vezetője














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon