Skip to main content

(Haskó László)

(Haskó László): Magyar történet a királynőről, a Külügyminisztériumról, a Beszélőről és a menhelyről


Az előző számban Odze György megvédte a Külügyminisztériumot a Beszélőtől, Kőszeg Ferenc megírta, hogy nem volt szándékában bármiért is hibáztatni a külügyet.

Nos, a Külügyminisztérium a királynő Dankó utcai látogatásának előkészítésekor és később sem „baltázott el” semmit, de Kőszeg Ferenc cikke is igaz. Hogy lehet ez? Úgy, hogy ez egy magyar történet.

Mivel mindketten pontokba szedték mondandójukat, engedtessék meg, hogy én is ezt tegyem.

1. A királynői látogatás kijelölt időpontja délután 3 óra volt.






(Haskó László): Leves lapostányéron, kölyökgólyáknak

A gyógyító ellátás harmadik szereplője (Beszélő, 1992. május 30.)


A legutóbbi számban megjelent, az OTF Felügyelő Bizottságának tagjával készült interjú olvastán az a gyerekmese jutott eszembe, amikor a róka meghívta vacsorára a gólyát, és lapostányéron tálalt levessel kínálta. Mintha ilyesfajta vacsorát szánna a tb az egészségügyi vállalkozásoknak. A finom leves a szektorsemleges finanszírozás ígérete.

A lapostányér: „ez csak rendkívül szigorú szabályok között lehetséges.”

A szigorú szabályokkal ebben a műfajban természetesen mindig számolni kell, és alapjában véve ez helyeselhető.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon