Az előző számban Odze György megvédte a Külügyminisztériumot a Beszélőtől, Kőszeg Ferenc megírta, hogy nem volt szándékában bármiért is hibáztatni a külügyet.
Nos, a Külügyminisztérium a királynő Dankó utcai látogatásának előkészítésekor és később sem „baltázott el” semmit, de Kőszeg Ferenc cikke is igaz. Hogy lehet ez? Úgy, hogy ez egy magyar történet.
Mivel mindketten pontokba szedték mondandójukat, engedtessék meg, hogy én is ezt tegyem.
1. A királynői látogatás kijelölt időpontja délután 3 óra volt. Ilyenkor a menhelyen – nyári működési rend szerint – sohasem tartózkodnak hajléktalanok! Az éjszakai szálláson estétől reggelig fogadjuk vendégeinket. Reggel távoznak (nem kevesen közülük ilyen körülmények között is munkavállalók!). Az ebédosztás az ingyenkonyhán 12-től 14 óráig tart. A nappali melegedő 25 fokos melegben természetesen nincs nyitva. A helyzet tökéletes ismeretében merült fel – talán a külügy, talán a követség részéről –, hogy szerencsés lenne, ha a királynő hajléktalanokkal is találkozna. Ezért hívtunk meg néhányat hajléktalan barátaink közül. (Egyébiránt a vizit elsőrendű célja a Magyarországon működő karitatív szervezetekkel való megismerkedés és a tevékenységük iránti szimpátia kifejezése volt!)
2. A „Köjál” sohasem záratta be a menhelyet! Nemcsak azért, mert már nem létezik Köjál, hanem mert erre semmi ok sincsen! Szükséges viszont minden középület felépültekor az építés során megbontott vízvezetéket fertőtleníteni, és utána mintát küldeni a közegészségügyi hatóságokhoz. A Dankó utca 9-ben április 30-án, pénteken egy új renovált épületrész átadása történt meg. Az innen küldött vízminta negatív eredménye – természetesen – nem érkezhetett meg a látogatás időpontjáig (május 5., szerda).
„A többi néma csend” – lehetett volna, ha egy felületes bulvárhírlapíró nem szimatol szenzációt, és lapja a sületlenséget nem közli le a látogatás előtti napokban. Az már teljesen természetes jelenség, hogy az összes honi orgánum hiteles forrásnak fogadta el a kevéssé fényesnek ismert kollégát, és nem „hörpintett valódi világot”.
Haskó László
az Oltalom Karitatív Egyesület tagja,
a menhely akkori felelős vezetője
- Visszabeszélő [5]