Skip to main content

Egyensúly helyett lepel?

Vissza a főcikkhez →


Kis Gyula: Nem tudok. Csak négy hónapja vagyok a felügyelő bizottság tagja. Eddig két ülésen vettem részt. Az elsőn lényegében csak annyi történt, hogy Szívós István, a volt válogatott vízipólós és én mint új tagok bemutatkoztunk. A második ülés már érdekesebbnek ígérkezett. Ekkor kellett volna megtárgyalnunk az rt. 1992. évi zárómérlegét. De az nem készült el, úgyhogy helyette beszámolót hallottunk arról, hogy milyen intézkedéseket tett az igazgatóság a lottócédula-hamisítás megakadályozására. A felügyelő bizottságnak elvileg két fontos feladata lenne: az előző évi zárómérleg megtárgyalása – ez alapján lehet értékelni az üzletpolitikát és a megítélt támogatások célszerűségét – és a következő évi befektetési stratégia megvitatása.

Beszélő: Mi a véleménye arról, hogy Pősze Lajos a 30 milliós értékhatárig egyedül hozhatott befektetési döntéseket?

– Az alapszabályból, amihez csak némi erőszakoskodás árán jutottam hozzá, úgy rémlik, hogy valóban van valamilyen összeghatár, ameddig az igazgató egyszemélyi döntésre jogosult, de úgy emlékszem, hogy ez nem 30 millió, hanem alacsonyabb. Majd megnézem, már régen olvastam. Az viszont valószínűnek látszik, hogy a befektetések körül nincs minden rendben. A második ülés előtt beszélgettünk, és szóba került a cég egyik sikertelen vállalkozása. Mire valaki megjegyezte: „Miért, melyik beruházásunk volt nekünk sikeres, talán a Magyar Fórum-borház?”

Az ilyen politikai hátsó szándékok által vezérelt befektetéseket is úgy a legcélszerűbb támadni, hogy hibás volt az üzletpolitika, mert gazdaságilag megbuktak. Amikor Szabó Tamás szólt nekem, hogy van ez az állás, én naivan azt gondoltam, ellensúlynak kellek, nehogy Horváth Bélával, aki az igazgatótanács tagja, túlságosan elszaladjon a ló. De most, hogy van ez a botrány, az a gyanúm támadt, hogy csak lepelnek kellettem.

Beszélő: Igaz, hogy az rt. által megítélt támogatásokról is egyedül döntött a most leváltott igazgató?

– Elvileg van egy kuratórium, de el tudom képzelni, hogy csak utólag szentesítette a már meghozott döntéseket. Az az igazság, hogy alaposan át kell majd vizsgálnom a zárómérleget, feltéve, hogy végre elkészül. Ha nagyon nagy disznóságok derülnek ki, kénytelen leszek lemondani.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon