A nemrég elfogadott vasúttörvény nem nyújt garanciát a vasút fejlesztésére, de még csak a jelenlegi állapot megőrzésére sem – állítja Hatvani Zoltán országgyűlési képviselő (SZDSZ), a gazdasági bizottság tagja. A képviselő szerint nincs a kormánynak olyan közlekedéspolitikai koncepciója, amiből látni lehetne a szándékot a vasút fejlesztésére vagy akár visszafejlesztésére.

A regula elkészülte előtt már dönteni kellett volna arról, hogy milyen szerepet szánnak a vasútnak a magyar gazdaságpolitikában.

Beszélő: Mi a különbség az önkéntes pénztárak és a magánbiztosítók között?

– A magánbiztosító-társaságokat a profit reményében hozzák létre; előre lefektetik a későbbi szolgáltatások pénzügyi alapjait, kidolgozzák a biztosítási konstrukciókat, majd ezután egyenként gyűjtik be a biztosítottakat. Ezzel szemben a szóban forgó biztosítási pénztár tagjai maguk a tulajdonosok, és egyben a szolgáltatás élvezői. A pénztárak nonprofit elv alapján működnek, a hasznot nem osztják fel részesedés vagy osztalék formájában.

Az ÁVÜ munkájában alig-alig találtak fejlődésre mutató elemet a számvevők. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az „ÁVÜ nem tudja kimutatni és követni a tulajdonában lévő állami vagyon alakulását, annak változását. Emiatt a privatizációs folyamat előrehaladásának teljes pontosságú minősítésére továbbra sincs mód.”

„Apró” eltérések

Amikor előbb az ÁVÜ kezelésébe, majd tulajdonába került az állami tulajdonú cégek nagyobb része, nem készült róluk vagyonregiszter.

A volt Csepel Művek vállalatai 1988. október 1-jén jogilag is önálló útra indultak. A holding egyik cége, a Csepel Szerszámgépgyártó Rt., amely elsősorban elektronikus vezérlésű megmunkálóközpontokat és szerszámgépeket gyártott. Az időközben veszteségessé váló gyár a nyolcvanas évek vége óta keresett szakmai befektetőt – elsősorban külföldön – a szükséges korszerűsítési feladatok pénzügyi és műszaki hátterének megteremtésére. Még 1990 őszén kapcsolatba kerültek a kirchheimi F+K Maschinenfabrik GmbH-val.

A KTV a ’90-ben megszüntetett országos tröszt utódainak egyike. Üzemei Budapest körül, félkaréjban helyezkednek el, a nagyobbak, értékesebbek Vácott, Gyöngyösön és Kecskeméten. A budapesti központ ma már azon fáradozik Tóth Zsiga Miklós igazgató irányításával, hogy tisztességgel kifizesse adósságait, s önálló, életképes üzemeket hátrahagyva érje meg a végelszámolást. ’92 áprilisában, az akkor életbe lépő törvény kényszerének engedve, bejelentette a csődöt.

Alternatív megoldás

1990–91-ben a kormánynak három választása volt. Az egyik szerint tiltó rendelkezés alá vonja a szénimportot, s kizárólag a hazai termelésből engedélyezi a lakossági és ipari igények kielégítését. Mivel azonban a hazai széntermelés veszteséges, ezért ez a döntés összeroppantotta volna a költségvetést. A másik megoldás az lett volna, hogy engedélyezi ugyan a szénimportot, de kizárólag szigorú behozatali szabályok és kereskedelmi keretek között, hiszen stratégiai szempontból korántsem mindegy, hogy mely országoktól függ az energiaellátásunk.

A mezőgazdasági termelés 1992-ben az 1991-es termelés háromnegyedére esett vissza; 183 000 fővel kevesebben éltek a mezőgazdaságból tavaly, mint tavalyelőtt; folytatódott az állatállomány csökkenése, miközben töretlenül gyarapodtak a bevetetlen földterületek – mutatják táblázataink, amelyekhez az adatokat az SZDSZ hétvégi küldöttgyűlésén kiosztott agrárpolitikai beszámolóból vettük át.

A beszámoló készítői, Juhász Pál és Magyar Bálint azzal magyarázzák a drámai visszaesést, hogy az MDF, miután kormányra került, félretette józan választási téziseit, és – a biztos többség ér

Az elmúlt két évben (s várhatóan 1993-ban is) a szerencsejátékból adódó bevételek lényegesen elmaradnak a várakozásoktól, és sokak szerint a reális lehetőségektől is. Úgy tervezték, játékadóból 6,5 milliárd forint folyik be, de végül csak 2,4 milliárd lett. Nem igazolódtak azok a remények, hogy a szerencsejáték-ipar gazdasági húzóágazat lesz, s az innen származó állami bevételek rohamosan nőni fognak.

A szerencsejátékoknak két alapvető csoportja van, az engedélyköteles, sorsolásos játékok, valamint a játékkaszinók, pénznyerő- és játékautomaták.

– Miért olyan magabiztos?

– Mert semmilyen racionális okot nem látok a vezetőváltásra, irracionális megfontolásokkal pedig nem foglalkozom, ilyen nem kerülhet egy komoly menedzser látóterébe. Remélem, hogy a Szerencsejáték Rt. „építkezését” tovább tudom folytatni. Megszereztük a kaszinópiac 70, a lóversenypiac 90 százalékát, s most lépünk előre a pénznyerő automaták terén is. Két év alatt megszereztünk mindent. Most már egy picit elengedhetjük magunkat.

– Nem érzi, hogy többeket éppen az irritál, hogy mindent megszereztek?

Az rt. induláskor kapott vagyona megfelelő volt a játékok szervezéséhez; a vagyont extenzív befektetési politikával jelentősen, 1,8-ről 4,5 milliárdra növelték, állapítja meg az ÁSZ. A részvénytársaság 1992-ben 1 milliárdos befektetéssel 70 százalékos részesedést szerzett a kaszinópiacon, ez már az első, tört évben is megfelelő hozamot, 14 százalékos tőkemegtérülést biztosított. A hasznot forintos kaszinók kialakítására fordították. 1,2 milliárdos befektetéssel (amit az ÁSZ szerint tíz, Pősze Lajos szerint hat év alatt kell kifizetni – L.