Skip to main content

Kiscsoportos tb-terápia

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Biztosítópénztárak

– mm [Misi Márta]: Biztosítás, biztonság – önként


Az önkéntes biztosítópénztárak célja az előrelátó öngondoskodás megalapozása olyan élethelyzetek esetére, amelyeknek megoldása egyébként a társadalombiztosítás vagy a szociális gondoskodás feladatkörébe tartozik. Ezeknek az élethelyzeteknek megfelelően különféle típusú pénztárak jöhetnek létre: nyugdíj-, egészség- és önsegélyező (pl. munkanélküli önsegélyező) pénztárak.


Beszélő: Mi a különbség az önkéntes pénztárak és a magánbiztosítók között?

– A magánbiztosító-társaságokat a profit reményében hozzák létre; előre lefektetik a későbbi szolgáltatások pénzügyi alapjait, kidolgozzák a biztosítási konstrukciókat, majd ezután egyenként gyűjtik be a biztosítottakat. Ezzel szemben a szóban forgó biztosítási pénztár tagjai maguk a tulajdonosok, és egyben a szolgáltatás élvezői. A pénztárak nonprofit elv alapján működnek, a hasznot nem osztják fel részesedés vagy osztalék formájában.

Beszélő: Hogyan kapcsolódnak e pénztárak a társadalombiztosításhoz?

– Jórészt ugyanazt a szolgáltatást nyújtják, mint a társadalombiztosítás. A pénztárak jelenleg társadalombiztosítást, illetve egyéb szociális ellátásokat kiegészítő szolgáltatásokat nyújthatnak, azonban decentralizáltan működnek, az öngondoskodás, az egyéni felelősségvállalás alapján. A társadalombiztosítás a parlament által meghatározott szolgáltatásokat végez, alapbiztonságot kell nyújtania, össztársadalmi kockázatmegosztásra épül. Az önkéntes pénztár esetében az emberek egy-egy csoportja választja ezt a formát, amely így ennek a kis csoportnak az érdekeit jeleníti meg.

Beszélő: A tb deficites működése, forráshiányai közismertek. Nem fogják-e a biztosítópénztárak tovább gyengíteni a tb anyagi bázisait?

– Ettől a tb-nek nem lesz kevesebb bevétele, a tervezett szabályozás szerint mindenki, aki önkéntes biztosítópénztárat alapít, továbbra is fizeti a járulékot a társadalombiztosítás részére. A biztosítópénztárak önkéntesen és saját erőből vállalják fel a tagjaiknak nyújtott szolgáltatásokat, megjelenésükkel tehát éppenséggel csökken a társadalombiztosításra háruló nyomás. Ha a társadalombiztosítás lemond bizonyos szolgáltatásokról, lehetséges, hogy több tehertől szabadul meg, mint amennyi járulékot hosszú távon kienged a kezéből. A nyugdíjak fedezeti részét például az önkéntes pénztárak teljes egészében maguk biztosítják, míg a társadalombiztosítás által fizetendő nyugdíjak esetében a költségvetés garanciát ad, és szerepet vállal az átmeneti forráshiányok áthidalásában. Ha tehát a középosztály, önállóan viselve az előtakarékoskodás terhét, önkéntes nyugdíjpénztárakat hoz létre, jelentős terhet vesz le a társadalombiztosításról.

Beszélő: Tartalmaz-e megfelelő garanciákat a törvénytervezet a pénzügyi-gazdasági visszaélések elkerülésére? Milyen belső és külső ellenőrzési rendszer látja el a pénztárak felügyeletét?

– Azt kell garantálni, hogy a pénztártagok hozzájuthassanak ahhoz az értékhez, amely a tagdíjbefizetésük után megilleti őket. A szervezeten belül működne egy ellenőrző bizottság, amelyik szakértőt kérhet föl különféle célellenőrzésekre. Egy központi államigazgatási szerv, a pénztárfelügyelet gyakorolja majd az intézményi, a szakmai és versenyellenőrzést, a törvényhez kapcsolódó számviteli rendelet alapján. A biztonság további eleme az, hogy a pénztár gazdálkodásáról, pénzügyi helyzetéről a tagokból álló közgyűlésnek évente be kell számolnia.

Rendelet fogja előírni a pénztárak befektetéseinek szabályait is. Ettől persze a befektetések mindenképpen hordoznak magukban bizonyos kockázatokat. Az önkéntes pénztárakba belépő tagoknak fontos érdekük fűződik a biztonságos befektetésekhez. Így jól teszik, ha a pénzügyi tanácsadó és brókercégeken kívül olyan befektetési alapkezelőknek is megbízásokat adnak, akik a hosszú távú megtérülést is figyelemmel kísérik.

Beszélő: Egyfajta munkavállalói kultúrát is jelez, ha az emberekben megvan az az igény, hogy kötelező biztosítás mellett fizessen például a jövőbeli jobb nyugdíjellátásért. Mekkora réteg igényli ma ezt Magyarországon?

– A középréteg mindenképpen, hiszen sokan ezt a takarékoskodás újabb formájának fogják fel. Másrészt, mivel a társadalombiztosítási nyugdíj rendkívül gyorsan veszít értékéből (sőt már a megállapításakor degresszív skálát vesznek figyelembe), az emberek szükségét érzik a kiegészítő nyugdíjellátásnak. Önálló biztosítási egyesület – nem pénztár – tudtommal már három helyen működik az országban (pl. a Matávnál).

Beszélő: A munkáltató számára egy ilyen pénztár milyen előnyöket jelent?

– A jól kvalifikált munkaerő különösen nagy érték: a stabil vállalatok számára nem lehet közömbös munkásaik helyzete, sőt, az sem, hogy megmaradnak-e ezek munkások a cégnél. Fontos szempont, hogy a jelenleg tisztázatlan státusú szociális vagyont a munkáltató beviheti a pénztárba, így ezeket a javakat maguk a dolgozók kezelhetik. Ezzel elejét lehet venni annak, hogy a vállalat a szociális célú ingatlanokat piacra dobja, ha likviditási zavarba kerül; a dolgozóknak alapvető érdeke, hogy a vagyont ne éljék fel.

A törvénytervezet tartalmaz közvetett ösztönzőket is: a pénztárba befizetett tagdíj-hozzájárulást a munkáltató szempontjából költségnek kell tekinteni, a nem természetes személy támogató adománya közérdekű kötelezettségvállalásnak minősül, a természetes személy adománya pedig az adóból levonható. Munkáltatói hozzájárulás után a társadalombiztosítási járulékot nem kell fizetni, e hozzájárulás nem számít bele a járulékalapba, ezért a nyugdíj- és egészségbiztosítási alap járulékát sem kell megfizetni. Hosszú távon nem engedheti meg magának az ország azt, hogy a nyugdíjra szánt takarékoskodás jelentős része, a befektetések hasznának jelentős része kikerüljön abból a körből, amelyik ezt a befektetést ténylegesen végrehajtja.

Beszélő: Hogyan védi ki a társadalombiztosítás, hogy ne a nekik súlyosan eladósodott cégek lépjenek be először az önkéntes biztosítókba?

– Olyan cég, amelyik anyagi helyzete miatt a társadalombiztosítási járulékot sem tudja fizetni, nem túl valószínű, hogy pénztárhoz való csatlakozást tervezne. Másrészt a társadalombiztosítás nyilvántartása alkalmatlan a tb-adósságok pontos nyomon követésére. Tehát valószínűleg a társadalombiztosítás tartozásait nem az önkéntes biztosítópénztárakkal kapcsolatosan lehet korrekt módon megoldani: ezeket a tartozásokat egyszerűen be kell hajtani.
































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon