Skip to main content

A föld azé lett, aki nem műveli

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Drámai hanyatlás a mezőgazdaságban


A mezőgazdasági termelés 1992-ben az 1991-es termelés háromnegyedére esett vissza; 183 000 fővel kevesebben éltek a mezőgazdaságból tavaly, mint tavalyelőtt; folytatódott az állatállomány csökkenése, miközben töretlenül gyarapodtak a bevetetlen földterületek – mutatják táblázataink, amelyekhez az adatokat az SZDSZ hétvégi küldöttgyűlésén kiosztott agrárpolitikai beszámolóból vettük át.

A beszámoló készítői, Juhász Pál és Magyar Bálint azzal magyarázzák a drámai visszaesést, hogy az MDF, miután kormányra került, félretette józan választási téziseit, és – a biztos többség érdekében – a kisgazdák lázálmát emelte a koalíciós agrárpolitika rangjára. A kisgazda mintakép az archaikus, családi munkaerőre alapozott középparaszti gazdaság, holott becslések szerint nem több mint 20-40 ezer olyan farmergazdát találni honunkban, aki fővállalkozásban él a mezőgazdaságból. Ez a réteg a földterület legfeljebb 15-20%-ának megművelésére képes. Egy józan agrárpolitikának háromféle üzemforma egyidejű kibontakozásával kellett volna számolnia: a családi gazdaságokon kívül ott vannak a nagyüzemek, amelyekből óriásfarmok fejlődhettek volna ki (a termőterület 60-70 százalékát művelve meg); és ott vannak a mellékfoglalkozásban, részmunkaidőben gazdálkodók (akik eredményesen vehetnék birtokba a földterület 15-20 százalékát).

A kormány agrárpolitikája oda vezet, hogy a hatmillió hektár földterületnek várhatóan 2-2,5 millió birtokosa lesz, többek között azért is, mert az állami gazdasági és tsz-földek 57 százalékára (sőt, Vas, Békés és Győr-Sopron-Moson megyékben több mint 70%-ára) jelentettek be kárpótlási igényt. A földterület 90-95%-át nem azok művelik, akiknek a nevén van a birtok. Azaz: a föld azé lett, aki nem műveli, és az a veszély fenyeget, hogy kiszivattyúzzák a jövedelmet a mezőgazdaságból.

Mindenesetre az adatok megmutatják: milyen árat kellett fizetnie a honnak Antall dr. „biztos” kormánykoalíciós többségéért.

A mezőgazdaság aránya a nemzetgazdaságban (százalékban)



Év<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Bruttó hazai termék (GDP)

Bruttó állóeszköz-állomány

Beruházás

1988

18,6

13,7

10,2

1989

15.6

15.2

10,6

1990

15,4

14,6

8,7

1991

14,1

13,2

4,8

1992*

11,0

13,0

1,5

* Becsült adat
Még valamit: az idei első negyedévben 697,5 millió dollárral esett vissza a nemzetgazdaság exportja a tavalyi hasonló időszakhoz képest. A visszaesés döntően a mezőgazdaságnak tulajdonítható.


A mezőgazdasági termékek bruttó termelése (százalékban, előző év=100%)



Év

Növénytermesztés

Állattenyésztés

Összes mezőgazdasági termék

1988

1989

1990

1991

1992

107,5

100,7

92,2

106,0

75,0

101,5

97,3

100,2

85,0

80.0

104,3

98,7

96,2

95,0

77,5


A szántó- és vetetlen terület alakulása (1000 hektárban)


Év

Szántóterület

Vetetlen terület

Vetetlen terület a szántóterület százalékában

1988

4712

68

1,4

1989

4713

93

2,2

1990

4713

66

1,4

1991

4714

102

2,2

1992

4707

329

7,0

1993*

4700

400–500**

10–11

* Várható adat.
** Ez kb. annyi, mint az az 1 millió kat. hold terület, ami 1952-53-ban, Rákosi pajtás alatt maradt bevetetlenül.


Az év végi állatállomány alakulása


Év

Szarvasmarha

Tehén

Sertés

Koca

ezer db

1988=

100%

ezer db

1988=

100%

ezer db

1988=

100%

ezer db

1988=

100%

1988

1690

100

663

100

8327

100

669

100

1989

1598

95

646

97

7660

92

624

93

1990

1571

93

630

95

8000

96

624

93

1991

1420

84

559

84

5993

72

482

72

1992

1159

69

497

75

5394

64

467

70


A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma (Átlagos állományi létszám, fő)


Év

Vállalatok és gazdasági társaságok

Szövetkezetek

Együtt

1988

139 756

533 675

673 431

1989

131 369

495 974

627 343

1990

126 299

421 559

547 858

1991

117 873

305 176

423 049

1992*

60 000

180 000

240 000

* A gyorsjelentés alapján
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon