Skip to main content

Beszélő hetilap, 22. szám, Évfolyam 5, Szám 23

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Két magányos

F. Havas Gábor: Székházasság

R. S. [Révész Sándor]: Csendközösség

Zádori Zsolt: Jobb, biztosabb

: Bástya

solt: Szociálpolitikai alternatíva

dr. Kuti Vilma: A hetedik csapás?

Nem csupán az orvosok belügye!

Zolnay János: Hiába van palotád Budán…

Langmár Ferenc: Kis bevétel, nagy részrehajlás

: Szerencsejáték Tanács

–eö– [Eörsi János]: A föld azé lett, aki nem műveli

Drámai hanyatlás a mezőgazdaságban

David Warszawski: Búcsú a szejmtől

Bányai Péter - Saszet Ágnes: Mi a román most?

Ideológiai irányzatok a mai Romániában

Kálmán C. György: Aki a beszéd-nélküliért beszél

: Kérelem

: [Hír]

Szilágyi Andor: Egy gyáva naplója

Hajdu István: Itt vagyunk, és máshol se lehetne jobb

K. C. Gy. [Kálmán C. György]: Este a magyaroknál

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon