Skip to main content

Csendközösség

Vissza a főcikkhez →


Nem szép dolog, ha egy közéleti szervezet pénzt harácsol, amikor nem jár neki, de az sem szép dolog, ha pénzt herdál, amikor nincsen neki. Az MSZOSZ-hoz tartozó Éfedosznak, az építők szakszervezetének a vezetői ez év elejéig bizony elég szorgalmasan herdáltak. Két év alatt negyedmilliárdos adósságot csináltak, ami a húszmilliós bevételükhöz képest igazán szép teljesítmény. Eltüntették a központban a tagszervezetek tagdíjbefizetéseit, a munkanélküliek segélyalapját, a sztrájkalapot, a szakmunkástanulók támogatására szánt pénzt és az alkalmazottak tb-járulékát. A herdálásnak az lett a vége, hogy el kellett zálogosítani az építők egymilliárd forint értékű székházát.

Az ügyet az MSZOSZ-hez legközelebb álló lap, a Népszava leplezte le ez év január 20-án. A szakszervezeti lap három egymást követő napon részletesen, címoldalon foglalkozott az Éfedosz-botránnyal. A többi napilap szerkesztőségét azonban nemigen izgatták az elpárolgott százmilliók. A leleplezést követő napon sem a Népszabadság, sem a Magyar Hírlap, sem a Pesti Hírlap, sem az Új Magyarország nem vett tudomást a botrányról. Január 22-én a Magyar Hírlap, a Pesti Hírlap és a Népszabadság (a 21. oldalon, a Mozaik rovatban!) tömör tudósítást közölt az Éfedosz rendkívüli sajtótájékoztatójáról, és ez volt minden. Nem kommentálták az ügyet, nem szaladgáltak saját információ után, nem nyaggatták kérdéseikkel az érintetteket. Az Új Magyarország még a sajtótájékoztatóról sem tett említést, inkább arról cikkezett, hogy a szakemberek szerint az építőiparban véget ért a recesszió, fellendülés várható.

Ha megnézi a kedves olvasó a Népszabadság május 27-i számát, amelyben a biztonság kedvéért két kommentárban is megsemmisítik erkölcsileg a tisztiházaspárt, akkor érzékelni fogja, hogy milyen sokat fejlődött röpke néhány hónap alatt ennek a szerkesztőségnek a morális érzékenysége.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon