Skip to main content

A zavaró tényező

Vissza a főcikkhez →


Lásztity Péter, a Kisebbségi Kerekasztal titkára:

– Tavaly májusban eredmény nélkül megszakadtak a kormánnyal való tárgyalásaink, és a kormány benyújtotta a törvényjavaslatot. Ezután a kisebbségi bizottság létrehozott egy albizottságot a törvényjavaslat vitájának előkészítésére. Kicsit erőszakoskodnunk kellett, hogy a kerekasztal két szakértője, Bársony János és én tanácskozási joggal részt vehessünk a tárgyalásokon, de végül is részt vehettünk. Késő ősszel váratlanul lezárták a vitát az albizottságban. Erről minket utólag értesítettek. Ezután kezdődtek a hatpárti tárgyalások. Mi azt kértük, hogy folyamatosan tájékoztassanak minket a tárgyalások menetéről, és egyeztessenek velünk, mielőtt megállapodást kötnek. Sem a kormány, sem az ellenzéki pártok nem akarták, hogy a hatpárti tárgyalásokon jelen legyünk, mert hát az zavaró tényező, ha jelen vannak azok, akiknek a bőrére meg akarnak egyezni. Ezzel szemben a kormány Kisebbségi Hivatalának képviselői végig jelen voltak, és döntő befolyást gyakoroltak a tárgyalások menetére.

A tárgyalásokról menet közben semmiféle hivatalos információt nem kaptunk, a hatpárti megállapodás előtt nem egyeztettek velünk. A megállapodás aláírása előtt egy nappal, informális úton jutottunk hozzá a megállapodás szövegéhez. Mi azonnal összehívtuk a kerekasztaltól mindazokat, akiket el tudtunk érni, konzultáltunk, és azonnal jeleztük, hogy a megállapodással nem értünk egyet. A megállapodás javított ugyan a kormány törvényjavaslatán, de messze nem kielégítő mértékben. Mi erről kiadtunk egy állásfoglalást, és levélben kértük Szabad Györgyöt, hogy ha lehet, halasszák el az általános vita lezárását.

Szabad Györgytől választ nem kaptunk, az általános vitát azonnal lezárták. A kerekasztal véleményét képviselő néhány javaslat Horváth Aladár neve alatt már bekerült a módosító javaslatok közé, de javaslataink zömét csak az általános vita lezárása után, csatlakozó módosító javaslatként tudtuk elkészíteni. Rengeteg módosító indítványt gyártottunk. A teljes anyag, indoklással együtt, kitett 180 oldalt. Ezzel az anyaggal megkerestük a Kisebbségi Hivatalt, kormánypárti képviselőket és ellenzéki képviselőket is, hogy tárgyalnánk ezekről a kérdésekről. Végül is csak az ellenzéki pártok tárgyaltak velünk, és azokat a módosításokat, amelyekben meg tudtunk egyezni, Mészáros István neve alatt beadták. Ettől függetlenül még más ellenzéki képviselők is adtak be tőlünk származó vagy általunk melegen támogatott javaslatokat.

Végül is szinte semmit nem tudtunk elérni, javaslataink túlnyomó részét már a bizottsági viták során lesöpörték az asztalról.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon