Pontosan tudjuk, hogy a liberalizmus győzelme és a kommunista szolgaság, a kommunista diktatúra vége nem kapcsolódik össze automatikusan. A szabadság több, mint az, hogy nincs szocializmus.
A sokféle konfliktus az egykori Szovjetunió és az egykori úgynevezett keleti tömb országaiban jól mutatja a soviniszta és nacionalista politika romboló erejét. (…)
Egy aggodalom igazolódott.
A kommunizmus utolsó menedéke a nacionalizmus.
Egyes helyeken a baloldali és a jobboldali szélsőségek keveredését tapasztaljuk. Balról nő a rokonszenv az állami beavatkozás iránt. Jobbról erőre kap a nacionalizmus iránti rajongás. Mindkét táborból közös gyűlölet támad a tolerancia, a pluralizmus és az egyes ember méltósága ellen. Legyen bástya a liberalizmus e szélsőségekkel szemben. (…)
Azoknak az országoknak, amelyekben erősek a liberálisok, stabilitás és gazdasági fellendülés lesz az osztályrésze. Magyarországnak két erős liberális pártja van: a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz. Ezért bízom abban, hogy Magyarország sikeres lesz.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét