Skip to main content

Törvényhozási számtan

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az önkormányzati törvénytervezetek vitája során a kormánypártok többször is obstrukcióval vádolták az ellenzéket. Az egyik kormánypárti felszólaló pl. 2 perc alatt ötször kiáltott obstrukciót, miközben további két esetben a választékosság jegyében bojkottot emlegetett.

Felszólalása elején azért illette szemrehányással az SZDSZ-frakciót, mert érdemleges módosítóindítványok benyújtása helyett címkéző minősítésekkel támadja a kormány előterjesztését, a befejező részben viszont már a módosítóindítványok sokaságában vélte felfedezni az obstrukció fegyverét.

Nézzük meg, vajon a számok igazolják-e ezt a feltevést? Nos, a szabad demokraták módosítójavaslatait és a pedagógiai célzatú ellen-törvénytervezeten kívül a 108 paragrafusból álló kormánytervezethez összesen további 170 módosított indítványt nyújtottak be. Ezek megoszlása a következő volt:

kormánypártok: 40;
Fidesz: 70;
MSZP: 60.

A kormány az eredeti javaslatot a bírálatok hatására végül visszavonta, és egy újabb, alaposan átdolgozott változatot terjesztett elő. Ebben további 80 módosítóindítványt terjesztettek be a képviselők.

Az önkormányzati törvény vitájában 87 képviselő összesen 146 alkalommal emelkedett szólásra, ebből:

a kormánypárti képviselők közül 47-en 76 alkalommal;
az ellenzéki képviselők közül 70-en 70 alkalommal;

A két legnagyobb parlamenti párt közül:

az SZDSZ frakciójából 21-en 38 alkalommal;
az MDF frakciójából 35-en 59 alkalommal szóltak hozzá a vitához.

Nos, ha ezeket a számokat akár a kormánypártok és az ellenzék között fennálló 60:40% parlamenti arányhoz, akár a benyújtott módosítóindítványok számához viszonyítjuk, aligha beszélhetünk bármifajta obstrukcós aránytalanságról. Mindehhez hozzátehetjük, hogy Bibó István 43 évvel ezelőtt egy hasonló szituációt a következőképpen jellemzett: „az a politika, mely az önkormányzati közigazgatás mélyebb problémáira való tekintet nélkül egyszerűen az önkormányzati választások megtartására, utána pedig a várt (…) győzelem teljes érvényesítésére tör, a mai helyzetben egész egyszerűen katasztrófapolitika.”
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon