Skip to main content

Este a magyaroknál

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Tévé


Akit pünkösd vasárnap estéje a televízió előtt talált, annak nagy élményekben lehetett része.

A gonosz Hankiss által másfél éve dobozba kényszerített Szörényi Levente-portréfilm sorsfordító, történelmi pillanatokkal szolgált. A legünnepibbre ismételten felhívom az ornitológusok és a Tisztelt Magyarság figyelmét: a Magyar Televízióban először mutattak turult (vagy turujt? turulyt? – a főszereplő így mondta). Biztosan az volt, mert a zeneszerző elmondott róla érdekes magyar nyelven valami szöveget, s közben egy héjaforma ragadozó madarat láttunk a képernyőn. A Chrudinák Alajos főszerkesztésében (Külpolitikai szerkesztőség!) és a közkedvelt mikrofonállvány (Feledy Péter) szívós, kegyetlen kérdéseivel elővezetett műsor legszebb pillanatai amúgy is a bevágott illusztrációk voltak: talán egy századfordulós, gyermekeknek írott történelemkönyv színes képei elevenedtek meg a csodaszarvasról, Emese álmáról, a fehér lovat áldozó ősmagyarokról és a vérszerződésről. Képi motívumként szerepet játszottak még: a nap (az elején felkelő, a végén lenyugvó), a fák és bokrok, valamint a tűz (tábortűz, ennél ült riporter és alanya).

Akinek előítéletei voltak, nagyjából csalódott: Szörényi Levente csak finom mértéktartással utalt a hun–magyar kontinuitás lehetőségére, áttételesen szólt a sumer–magyar rokonság eshetőségéről, és igazán nem nagyon forszírozta, hogy a Biblia a magyarokról is szólna. Azt éppen csak megemlítette, hogy a magyarság magasrendű erkölcsiséggel érkezett erre a földre, s hogy mindent az István király mögé csoportosuló idegen erők rontottak el, még annak idején. Aztán meg a magyart akarták eltüntetni innen, „ha a fizikai magyart nem lehetett”, úgymond, „akkor a lelki magyart”. Mondott néhány aranyigazságot is, úgymint: „Magyarnak lenni nem más, mint egy [ein] folyamatos próbatétel”, vagy hogy „A jövőben bízva élni a jelent, hogy múlt lehessen belőle”.

Beszéljen Szörényi Levente akármit, akkor is kiváló zeneszerző; nem azért szeretjük, amit mondani szokott. Persze, olykor rosszul ragozza az igéket („szálljék” meg „szenvedjék”, ő úgy gondolja, hogy azon az érdekes magyar nyelven, amit ő ősinek vél, ez így hangzott). Nem baj, jó zenész. Bár újabban kicsit pentatonabb a szokásosnál (zenetudósok szerint ótörök hatás, csöppet sem őseredeti ősmagyar). De a régi dallamok tényleg jók voltak. Ezen még az sem változtat, ha a film rendezője, a hajdani MSZMP KB legjobb filmrendező tagja mértéket alig tartva élvezkedik saját korábbi műveinek idézésében.

Volt nekünk magyar kultúra.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon