Skip to main content

Emberhalál és lóhalál (l.)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
– Egy szigetországi verseny-színtér –


„A lovakrul” …talán hagyjuk ezt a megkorosodott, bár szép kifejezést. Széchenyi napjai elmúltának, Szemere Miklósunké is, maholnap az SIS végre működni kezd nálunk is, a szatellites nemzetközi sportközvetítő hálózat lófogadáshoz s effélékhez szükséges „intézményrendszere”… s nem fölösleges talán ezért sem, hogy

az angliai versenyek rendszerét

erőm s tapasztalataim szerint, a helyhez s terjedelemhez mérten, tehát még mindig kicsit irodalmiasan, ismertessem.

Londonban a Hill, a Ladbrokes, a Coral, a Tote etc. fogadóirodái olykor nagyobb bőségben fordulnak elő, mint a buszmegállók. Angliában – Skóciát is beleértve, de az ír szigetet nem – ötvenvalahány lóversenypálya van, mármint ahol „under the rules”, a hendikep s egyebek szabályai szerint futnak lovak síkon és akadályokon. A liverpooli Aintree és Cheltenham a legnagyobb akadályfesztiválok színhelye, ezeket a tavasz hozza el; Epsom forradalmat ér meg új tulajdonosai kezén, június első szerdájáról hét végére csúszik át a fényéből egyre vesztő Derby, a háromévesek csúcsversenye, az öt klasszikus verseny (a kanca-nagydíj, vagyis az Oaks; az 1000 és a 2000 Guineas; a St. Leger; maga az említett epsomi esemény) egyike. Ascot, a legelegánsabb nagyhét, június derekán, kicsit utána… itteni futamra fogadott Bloomsdayn, anno, Lipoti Virag sarja is, ld. Ulysses.

Az északi Perth-től le Brightonig, Chepstow-tól Yarmouth-ig, Leicesteren át Haydockig, Ripontól Exeterig, Tauntontól Redcarig se szeri, se száma a pályáknak, többnyire nagyvárosok határában, netán busszal elérhetően csak… évi pontos, vetésforgósan visszatérő versenyprogramok szerint. Késő tavasztól esti futamokkal is gazdagodik az évad, télen „örök talajon” – equitrack, dirt etc. – futnak a többnyire gyengébb képességű lovak, így adódik, hogy némely zsokék 1000-1100 alkalommal is lovagolnak egy évben, a mostani galopp-champion-jelölt, a 23 éves, olasz származású Frankie Dettori az 1500-at is eléri, és pillanatnyilag teljesen kiégett. Hong-Kongba sem megy el, pár hónapra, még tovább „szuper-keresni”. Cikkezések zajlanak

a zsokék pszichés problémáiról.

Aktuális a kérdés. Ország-világ szeme láttára rántotta le haragosát, zsoké-társát Kieran Fallon a nyeregből egy futam után, azt a Stuart Webstert, aki őt Tört Szív nevű lovának győzelme után kióvatta; de van állítólag északi zsoké maffia, van-e…?, s így nem volt senki sem szemtanúja az öltözőbéli verekedésnek, ahol Stuart Webster orra végül betört. Fallont fél évre tiltották el.

Sokan három évet is keveselltek volna. De az évad szomorúbb szenzációja volt S. Wood halála, egy Kalar nevű ló taposta agyon. Az akadályzsoké Declan Murphy élve megúszta. Aintree-ben, a Grand National 42 indulója közül 8 ért célba, elsősorban a sárdagasztók. A fogadónak tisztában kell lennie a lovak efféle képességeivel. Kevés az olyan induló, aki-amely tavasszal-ősszel, hétről hétre halmozza a jó eredményeket; a súlyok elosztói is tenni próbálnak erről, vagyis a hendikepelők, de a „stakes”, a „díjas” versenyekben is osztoznak a tulajdonosok, az edzők… a bukmékerek szerepe sem lehet utolsó… de ilyet le sem írhatnék tulajdonképpen, csak úgy találgatok. A tulajok…! Mennyi dubai illetőségű sejk, egyéb főúr, uralkodók másunnét is… Mohammedek, Maktumok, Aga Khánok… Az edzők – idomárok – sorában pár Sir, egy-két Lord és Lady, sok vidéki gazdálkodó-forma ember… a franciák átrándulnak aratni néha, főleg Fabre mester, Boutin úr, netán a Marquisa de Moratalla lovaival Doumen möszjő. Az angolok pénzért ruccannak ki Németországba, ott nagyobb-félék a díjak; a legnagyobb európai summa, ha jól mondom, 5 000 000 francia frank az Arc de Triomphe győztesének. Epsom első helyezettje nem egészen 500 000 fontot kap.

Emberek 1 fonttól 20 000 fontig minden elképzelhető összegben játszanak. A két fő-fő szaklap, a Racing Post és a Sporting Life, Times-méretű, Sun-méretű újságok, közlik ezeket az adatokat is napról napra. A lovak régi eredményeit, az újabb latolgatásokat, a zsokék színes zubbonyát, sapkakavalkádját többnyire. Meg az elemzéseket. A mérlegelési adatokat. A várható heti programot. Órák tanulmányozása – vagy a versenynap cinikus értékelése, a sandaságok helyes figyelembevétele – szükségeltetik az eredményes fogadás lehetőségéhez. De én most nem erről akarok beszélni. Az ír pályákat látogatva a nálam most eleve „benépszerűsödött” Karamazov Aljosa esete jön be: a srácokkal tartok! Akik egy-két fontba fogadnak. Magam is. És a sok SIS-képernyő-nézés után lenyűgöz a lovak valósága, a dobaj, a szag, az alkonyég, a távoli lapályok és dombok világa, a pályák környékének hetivásártér-jellege. Fogadni is elfelejtek néha.

Kezdem „a lovak irányából” nézni a dolgokat. A kétéves „újoncok”, mikor először „vannak kint”, azaz indulnak, magukkal hozzák már a

nem is oly titkos edzéseredmények hírét.

Némely nagy apamének – fedezőmének –, jeles kancák utódai eleve várakozásokat ébresztenek. Nem biztos azonban, hogy első versenyén azonnal nyer a későbbi nagy ló. A háromévesek fő-fő futamai késő tavasszal vezetik be az 1000 és a 2000 Guineas-szel kapcsolatos várakozások idejét, majd a Derby- és Oaks-latolgatások jönnek; persze, fontos hendikepek is zajlanak, néha évente más-más szponzorról elnevezve, de az alapszerkezet azonos. A-tól G-ig osztályozzák jelenleg angol földön a versenycsoportokat, a legnagyobb futamok az A csoport 1-es, 2-es, 3-as és „Listed”, azaz listás rendezvényei.

Számos város, azaz pálya ünnepel egy-két nagyhetet egy-egy évben. Doncaster a tavaszi nyitány, jön Newbury, Newmarket – „szent hely”, lótenyésztési és tréningközpont –, York, Chester, Goodwood, Sandown, Kempton, Ayr, s az ugróversenyek említett színhelyei, és az iméntiek közül is itt Newbury, Kempton, Sandown, fenn északon Perth, az ugróidény eleve egy parányit szegényesebb, bár a következő évben dúsítani akarják, nyári versenyekkel.

Ha már Newmarketet említettük, ne feledjük: emberhalál volt az idén ott is. Alex Scott idomárt egy éjjel agyonlőtték. Pusztulása nem függött össze holmi fura eredményekkel; túl sok 66/1, 40/1 etc. eredmény volt, vagyis esélytelennél esélytelenebb lovak nyertek oly futamokat, melyekre font-tízmilliókat szedett ki emberi zsebekből a fogadás szelleme-szenvedélye… s határa mindennek van azért. Nem, ez a halál azért esett, mert – alkalmasint – túl modernnek találta az új úr módszereit az öreg szolga, egy abrakmester, vagy ki-mi.

Fűrészpor-száraz ne maradjon cikkem… igaz, színes kis dolgokat számtalan helyen írtam már szeretett Angliámról… hozzáteszem, magam egészen szokatlan rendszer szerint fogadok. Vagy sem. Elsősorban azt nézem, élőim-holtaim jegyében, neveik szerint, „vonatkozások” kapcsán megszólít-e egy-egy lónév, netán a ló apja-anyja neve… vagy olyasmiket kezdek érezni, lásd Weöres, mint fürdőző lábát ha hal súrolja… s tovalibben… kezdek, mondom, érezni összefüggéseket életem irodalmi fordulatai s afféle lónevek közt, mint Jól Szervezett, Jobb Ajánlat. Ha bátor lettem volna legutóbb, s elhiszem valóban, hogy az utóbbi fél év a véletlenek folytán is kellemes, most már élhetőnek nevezhető változásokat hoz pályámon, bizony, megjátszom Well Arrange-edet, Better Offert etc. De zsokék szerint is játszhatsz… a Jason Weaver ma valamit fog csinálni… vagy a Dettorit ma hanyagold… azokra a lovakra figyelj, melyeket a talaj, az új idomár, az évszak stb. okán ajánl a szaklap, mellőzd a szaklap kiemelt ajánlásait, figyelj, ha két ajánlás bejött már, egy-kettő bukik, de aztán, a fennmaradó néhány meredek ötlet közül egy legalább jó… ha mindet játszod, ez a pausálés fogadás… jó, de engem a pénz itt nem érdekel, többre becsülöm a szolid megélhetést, azt, hogy barátaim vannak, főleg ír földön, talán 1997-ben is elzarándokolhatok egy-egy limericki, tipperaryi pályára, és a kisvárosok – vagy faluk – egy-egy lovas hírességével talán riportot készíthetek, vagy csak a magam 1-1 poundos magányos bolyongásait veszem kazettára, önriportként, s csak a szél, az alkonyég, a színek leheletnyi átmenetisége marad el a különben mű-kész, rádió-érett anyagból… sebaj, nagyobb boldogság ez utóbbi „siker”, mint hogy Wackoo Jackoo-t kióvják vagy sem, csalnak-e a Pápuább a Pápánál nevű lóval, s orrhosszal nyer-e Bergerac.






























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon