Nyomtatóbarát változat

Tisztelt! Fövárosi Cociálpolitikai s lakásügyi osztáj. Én Gy. Gy. azon kérelemel fordúlok önökhöz hogy igen keserves széthulot életemen segiteni sziveskedjenek. Eztt a kérelmet nem csak az én nevemben hanem Életársam és 15 hónapos kislányom nevében is irom önöknek.

Sajnos egy igenkeserves életetkel leirnom önöknek hogy megértsék azt hogy Igenkeserü életünk miat kel hogy megkérjem önöket ara hogy segitteni sziveskedjenek. Gy. Gy. vagyok aki születem Tiszalökön 1967.03.19 én. 13 éves koromig egy igen kiegyensujozot elettet éltem a Szüleimel. De sajnos ez 1980 ban meg szünt. Az Édesanyám sajnos Szivbeteglett, mejre öt 1981 ben megmütöték, Szivbilentyüt hejeztek el neki. Közzel másfél évig nemlátuk öt, s sajnos ez idő volt életem megromlásának kezdete. Bár nem csak az enyém, mert azzthiszem hogy ezt az időt az egész családban lévő gyermek megérezte, mivel az adig alkoholt nemismerő Édesapám elkezdet Italozni, és sajnos egyre töbet, egyre agresziveb lett. 6 vagyunk Szüleim gyermekei, Növérem akor aki a legidöseb mint 15 éves a kishugomat nevelte aki akor 2 éves volt. azonkivül még volt egy kisöcsém aki még ténleg nevelést igényelt mivelhogy még ő is csak négy és fél éves volt. azonkivül volt egy 8 éves öcsém és egy 12 éves öcsém és jómagam a legidöseb fiu 13 évesen, És érzem sőt tudom azt ha akkor az apám nemkezd el ini akor az életem másabkéntletvolna mint amien sajnos lett.

Mivel egyre nagyob menyiségü italt fogyasztot az apám igy egyre agresziveb kötekedöb lett.

Mivel énvoltam a legnagyob, legalábis én mindezekkután amien életetkelet le élnem én úgy érzzem hogy csupánazzért mert énvoltam a legidöseb sajnos velem éreztete a legeslegjoban azt hogy egy kritikús hejzettet kel neki élnie, sajnos egyre agresziveb, kötekedöb lett velem szemben, eleinte még csak ordibáltvelem, de későb már tetlegeségel fojtata

Én elszaladtam elöle amikor csak tudtam, már akor éreztem azt hogy az az üldözés nemehet úgy továb.

Én elmontamneki azzt hogy hadjon éngem mert én nemártotamneki soha semit, én tiszteletben tartotam öt is és Édesanyámat is, de ő még agresziveblet mert hogy már viszabeszéltem és nemtürtem azt amit énvelem müvel, meg hogy ordibál. Zavargatot éngem. Zaklatottávált az élettem, Sokszor késő estig vártam azzt hogy elaludjon és csak akor mertem bemeni a lakásba. Egyre joban üldözöt, és mindégvolt odahaza italja, már koraregel ivott, és már akor is molesztált éngem, Mivel rájöt ara hogy én esténként bejárok és lefekszem éjel, akor elkezdet éngem zavargatni az udvaron is, Éjeire nemertem bemeni a lakásba. Éjszakáimat már az udvaron lévö kamrahejségbenkelett eltőltenem, a nővérem hozot takarot hogy nefagyakmeg éjel. De a apám erre is rájöt, még otsemhagyot békén éngem, sajnos hányatot életemvéget, mivel már a kamrában kelet aludnom én nemjártam el az Iskolába sem. sajnos a fázos hideg kinem pihent éjelekvéget én képtelenvoltam járni az iskolába. De persze ez is az én hibámvolt, mármint az én apámszerint

És mivel nemjártam el az iskolába, egy idömulva külték a Büntetést az apámnak. Gondolni is rosz ara mitörtént azokután amiután átvete a Büntetést.

Szinte üldözötéváltam, üldözött éngem a Gyermekét. Már a kamrában is zaklatot éngem onan is menekülnömkelett.

Én akkor lettem az utca embere, és akkortol az is voltam, elüldözöt az udvarol a kamrábol is. Életemben neméreztem ojan keserüseget, de de már én magam is kezdtem joban éreznimagam az utcán, de nem mert én megszeretem az utcát. Hanem mert akor legaláb nyugodttanvoltam. Bár az éjeleket Bokrokban, parkok padjain kelet hogy tölcsem. Mikormár nagyonhidegvolt akkor fölmentem egy Tizemetettes Bérház legfelső emeletére ot húztam meg magamat a hideg éjszakákban. De csak addig mignem az ótlakok észrenemvetek és rendőrthivtakrám. Mivel fiatal koruvoltam bevitek a kapitányságra és ót éngem arol fagatak hogy mejik intézetből szöktem meg. Én elmontam mindent hogy mi a valoság és azt mért is találtak ot éngem a Bérház főlső emeletén. Meghalgattak és utánanéztek hogy nem e ténleg egy intézetből szöktem e meg. De mivel én nem az intézetbölszöktem el igy már korán regel elengedtek. Mondva azt hogy menjek hazza, és nem szeretnének engem tőbé meglátni azzaz találkozni velem, Én hazamentem és elmontam a történteket. De a Részeg apámnak én mondhatam, ő volt főlháborodva, Megvert éngem, zavargatot megin, de má nem csak az apámtolkelet tartanom, hanem a Rendőrsegtől is. Igazzi Bujkálásjöt az életemben, én még a napali orákban is féltem hogy nehogy az apámal vagy rendőrel találkozam.

Gondolom azt hogy it megkérdeznék tőlem azt hogy miböl éltem, Kijelentem nem Büncselekményből! vas es papirhuladékot gyüjtögetem és azt a Méh válalatokhoz adtam le. Én igy tudtam élni akkor Mindez azzalat az időalat tőrttént mikor az Édesanyámmat Debrecenben vizsgálták majd müttőték Én biztosvagyok abban hogyha nem betegedetvolna meg akor az Édesanyám, akor teljes élettem más képpen zajlotvolna. De mivel Korházbanvolt igy ő ősszetartani rendettartani a családban nemtudot. Mindez Miskolcon Tőrtént 1980 ban.

Sajnnos egyrenagyob félelmemvolt Miskolcon, és én gondolva azt hogy ót én nemaradhatok, igy azegyik éjel az apámtol eltulajdonitotam a kabát ját amiben volt neki pénze, én azt nem éreztem bünek, mert Miskolcon nekem életem nemvolt és ugydőntőtem hogy nekivágok az országnak és talán leszvelemvalami. Még aztsem sajnáltamvolnaha Bezárnak Intézetbe. Mert az útcátol, az éjelektől a sok ehezéstől még ot is jobletvolna az élettem, de ez nem sikerült, nemvitek be intézetbe sosem, mindég elengedtek. Sajnos talán a magány vagy az utcán tőltőt éjelekvéget én sajnos elkeztem italozni, előszőr csak keveset, majd egyrtőbet italoztam, Jártam az országot. aludtam learatot gabonafőldőn a kaz lakban, és igen igen sok hejen. De hiányzot a család és akor hazamentem, akor az apám az elvit kispénzéjért is meg mert csavargovagyok, mindenel azzonvolt netudjak én odahaza megmaradni. Megin továb az utcai éjszakákban, és mivel én sajnos már itam nemérdekelt az hogy mi is történikvelem, Tudtam nemmehetek Bérházba mert Rendőrt hivnakrám, de nemerdekelt, megitamegy liter bort és bementem a Bérházba, bementem a Kukatároloba és ot aludtam, Bár neminthogy ha ót én nemfáztamvolna.

De sajnos máshol én aludni nemtudtam.

Én joltudom azt hogy őnők már it únnják a leve lemet a kérelmemet. De kéremszépen őnőket hogykis türelemel kis megértésel olvasák el levelemet a végéig mert csak ugy tudják eldőnteni azt segitenek e Sajnos a már igensok éjszaka és sajnos megismerve az italt, de eljőt az a nap amikor Édesanyámat hazaszálitoták, Szinte nemismertemmeg őt. Igen sokidőnek tünt az az idő amit ő korházban töltőt.

Szinte hidegen éreztük, mindha idegenlene, de nagyon őrültünk anak hogy végre odahazavan.

Én is reméltem azt hogy megszünik az apám zülőt sége, Reménytfüztem a jövővel szemben. Gondoltam nemfog az apám kőtekedni, meg veszekedni.

De sajnos tévedtem mert minden maradt a régiben, álandoan kőtekedet, főlhántorgata az is kolábol elküldőt Büntetéseket, meg azt a pénzt kabátot amit épn elvitemtőle, meg én egy ijenés ojan csavargovagyok. De ő azt nemgondolta őmagatet azá, Édesanyám rendbehozot és küldőt Iskolába éngem, én bár szégyeltemmagam merthát Tizennőtődik évesvoltam, de mentem egy bizonyos ideig, sajnos sokan gunyoltak hogy én 15 évesen 5 osztájosvagyok, én tudtam azt mindez igaz, de éreztem azt én nem Bolondvagyok hanem mert, késtem is egy évet, utána meg az út ca embereként nembirtam meni oda az Iskolába. De mégis jártam de sajnos jőt egyiknap amikor Édesanyám Igenroszullet és ismét viszakerült Debrecenbe Sziv és Tüdö Klinikára, ahol is őt is mét megmütőték. Sokos álapotot éreztem hisz őszegény alig 3 honapot volt odahaza és ismét Korházbakerült megin egy újab mütétre.

Bár azt hogy ismét megmütőték azt én már csak a mütét után tudhatammeg, mert még azzon a napon ismét kikerültem az útcára, Megin otkelet él nem, kin a hideg ejszakában. És hidjék el aztén akorsem adtam ara okot hogy ő elzavarjon. Az én apám? Én ezt igen igen sokat megkérdeztem az elmult években az Édesanyámtol.

Megin jöttek a hideg éjszakák a Bokrok, padok - Kukatárolok, és én felnemtudom sorolni menyi de menyi hejen aludtam. Sajnos egyre tőbet itam és itam Én is egy igazi alkoholistalettem. Édesanyám betegsége is őszetőrt, és az nemvolt elég de az apám is üldőzőt és én neméreztem azt hogy hibáslenék, mert énnemártotam neki soha de soha. Édesanyám ismét hazzakerült, de nem gyogyultan, hiszen szivbilentyüvel élni, szóval szegény Tőb mint Tizzéve azzal kel éljen. Mikor hazakerült Édesanyám, ismét haza hivot, és én perszehogy mentem, nemkelett az éjelek hidegét türnőm, de sajnos béke a családban nemvolt tőbbé soha. Apám mindég provokált éngem mindég a veszekedés a molesztalás. Én úgyereztem nekem ót hejem tőbbé nincsen, hiszen én békét és nyugalmat akartam odahaza.

Betegvolt az anyám, Testvéreimnek is nyugalmat akartam, De magamnak is nyugalmat csendet és Békét. Sajnos én már akorra megszoktam az én magányomat, és inkáb elfogadtam az utcát. a magányt és sajnos az italt, ami sajnos egyrejoban hiányzot nekem. It megkel jegyezem egy alkoholistaletem, azzaz voltam de ez márbenevan a levelem fojtatásában. Egyenlőre én akoriban 1984-85 ben itam, elértem azt a kort a 16 életévemet amikor mehetem dolgozni. De sajnos Mivel én Miskolcivoltam És Miskolcivolt a Munkahejem igy én szálora, mármint múnkás szálásra nemvoltam jogosult, sokáig, hoszutávon dolgozni az úlcárolbejárva sajnos nemlehetet, nembirtam, Sajnos otkelethagynom a múnkahejemet ami jelenleg Dimagerté nevén van. Sajnos akor megincsak csalodtam, megin itam és csak itam, vasaztam, szedtem a huladékot hogy meglegyen az enivalom és sajnos az ital a sok-Bor. Éveket tőltőtem el az utcán amikor is én megismertem egy őzv aszonyt, akkor 19 évesvoltam, ö az az őzvegyaszony 7 évelvolt időseb tőlem, ő akor Kacincbarcikánlakot egy albérletben, én még mais azt hiszem sőt tudom azt, amikor megismerkedtünk én elmontamneki mindent, és ő sajnálatbol fogadot magához, de utána megszerettem sőt imádttam őt.

de másféllév elteltével egyszer mentem hogy hazavigyem a kisfiát az ovodábol, amikor igazoltatak éngem, mivel én napokonkeresztül kerestem álást mert épen befejeződőtt egy maszekmúnkám, sajnos nálamvolt az őszes iratom és énelővettem az őszes iratomat a szeméjivel hogy igazolnitudjam kilétemet. A Rendőrök beszálitotak és 72 óra alat lekerültem Miskolcra az ügyéségre és onan közvetlenül a Biroságra ahol elitéltek 1 évre, Mainapigis Ártatlanak vélem magam De az az itélet, a Rabságom az hogy nemvolt senkim mert elhagyot még az is akit én akor igen szerettem. A Szabadságomhozvoltam szokva És elveték a Szabadságomat, Én arol hogy én nemkaptam ót Barcikán Múnkát arol én nem tehetek, De ezt én hiába montam el.

Sosemvolt igaság és segitség ezen a földön Én igensok évett eltőltőtem az utcán, de soha semit elnemkővetem nem loptam meg senkit, kivéve azt az egy dolgot hogy az apámal tetem hogy elvitem a kabátot meg a pénzt ami aban bene volt, de mást én soha soha még most is rosz rá viszagondolnom. Gyerekéntkerültem az utcára és én Magam neveltem föl magamatt. Tanúlatlanvagyok De sosem ártotam soha senkinek, Idegbeteglettem. De eljőt a nap amikor elengedtek, de minek és hová? Ezek a kérdések azzok amiket föltetem magamnak. 1987 elején ugydőntőtem hogy számomra Miskolc egy átkozotváros. Az életem ót ment tőnkre és akor főljőtem Budapestre, nálam voltak az irataim. De a Délipájaudvaron elvették tőlem, őszevertek, elvetek mindenemet, még azegyetlen kabátomat is. Senkim és semim nem volt, Budapesten is huladekot hordtam visza a Méh valalatnak abból ettem és itam.

Kegyetlen alkoholistaletem, nemvolt értelme azéletemnek. Éveket tőltőtem it Budapesten is el amíg nem Egyszer volt egy Tüntetés a Blahalujzatéren, ot aludtam a padon egész nyáron 1989 nyarát a Blahán tőltőtem. De sosem barátkoztam, sosemvoltak Barátaim amíg kinemtőrt a Tüntetés aminek az agya én Gy. Gy. és egy Ismerősöm R. S. voltúnk, nemérdekelt semi és senki, lementünk az aluljároba a Metrohoz és Beindult a gépezet. És Bár bő 3 napot voltunk ót.

Rendőrkordon, sajto, rádio. Televízio.

De untam az utcát, belefáradtam az éjszakákba bele mindenbe. Belefáradtam.

A Tüntettést siker koronázta. Csepelrekültek el Benünket, jó 3 hét elteltével megkaptuk a VIII. kerületben a vajdahunyad út 3 számot amiegy volt Múnkásőr laktanyavolt. Ezlet a Menhej-Alapitvány székhelye, ót éltem, segitetek megszerezni az iratait az embereknek és sok más dologban. Én it intéztem el először azt hogy elmehesek egy - Alkohol etvonóterápiára, 6 hetet voltam Hüvösvőlgyben kin hidegkuton. Dr Sz. P. Adjuntus úr volt a kezelő orvosom. kértem azt az elvonot mert megis merkedtem életársamal akivel jelenleg is együt lenénk ha tudnánk, de hol? van egy 15 hónapos kislányúnk, külön él tölün, a Beteg anyám neveli Havi 4000 forintot küldők rá azaz a nevelésére.

De havonta csak egyszer tudjuk látogatni.

Igenmagas a vonatnak a jegyára, de a leges legelkeseritőb az hogy én Már Tavajevben is Dolgoztam-az álami Óperánál, Sajnos lekelet utazak, itkelet hogy hagyam a Munkám mert édesanyámat sajnos-gyomora mütőték, nemvolt aki vigyazon a kislányunkra De kénytelenvoltam viszajőni, mert az apám molesztált mert egyáltalán nemvolt lehetősége az embernek a munkaválalásra. Tőbszőr kértem Miskolcon egy kényszerlakást elutasitotak azal először nincsen lakásigénylésem. leirtam a velem tőrténteket és megkerdeztem ot ki adotvolnabe az én életem átvit értelmében la kásigénylést és hogyan, és Miből. Jelenleg külön élek a Kislányomtol, Külön az életársamtol, egy nem szálonak nevezhető hejen, egy egéségtelen, piheni it képtelenség. 3 éve anak hogy az italt én nemismerem, Miskolc nemad lakást, legalábis azt irta az utolso leveleben az otani hivatal hogy jogosult vagyok beadni a lakásigénylést de 15 éven belül a Tőb ezres lakásigénylésmiat nemkaphatok.

Kérem, én jol keresek, Életársam is. jolkeres, mi túdnank fizetni egy lakást részletre, De ez nemelet, a Gyermekem nemismer. Én Tisztábanvagyok azal hogy Menyire kilátástalan a hejzetem. De mielőt én az életemet a sorsunkat a Sajtonál kiteregetném én őnőkhőz fordulok. Bizom a Cociálpolitikai osztáj és lakásügyi osztájban át tudják érezni levelemen keresztül azt hogy vajon mit érzek én a Gyermekemnélkül nem beszélve arol hogy nincsen élete az embernek.

Én igen igen sokat dolgozok, Igensokbakerül egy lakás bérlése, Mértnem adnak el egy lakást ugy hogy én azt teszemfől 10 év alat kitudnám fizetni, De lene egy othonom ami 13 éveskoromtol nincs, és lene egy igazi társam ésnemcsak a Tévészobában beszélgethetnénk ami nem egy élet, és Ismerne a kislányom nem sirna mikor énha látom főlveszem és sir a kicsi, leteszem és utána én sirok aki 25 éves felnőt ember vagyok. De nemvolt még életem. Minden okiratot, a levelet a Munkáltatoi igazolásom, Igazolásom arol hogy hajléktalanvagyok. Minden fénymásoltam, én szépen tiszta uton akarok egy lakást és nemkel énekem egy vagyon vagy csakanyi amiben mi én a Kislányom és Életársam akit szeretnék egyszer feleségülveni hisz gyermekem anja.

De ez nem élet ez nem!

nemérdekel azsem ha felujitásra adnak el egyet de kérem Tisztetettel őnőket ha Istent ismernek ha van őnőknek szivük és át tudják érezni azt hogy szerte szét élünk, És ara még gondolni sem merek mivan ha meghal a Beteg anyám?

Köszönetel. Tisztelettel Gy. Gy.

(Közreadja: Győri Péter)

• Kultúra