Zolnay János

Nyomtatóbarát változat

Az interpelláló képviselő szerint az önkormányzatok kiszolgáltatottak az építtetőknek, akik abban a biztos tudatban emelhetik akármilyen épületeiket, hogy legfeljebb néhány tíz- vagy százezer Ft-os büntetéstől kell tartaniuk, komolyabb következményektől – bontástól – azonban nem. A Köztársasági Megbízott Hivatalának Építésügyi Hatósági Főosztálya pedig – másodfokú építésügyi hatóságként – rendre a törvénysértő építtetők érdekeinek megfelelő határozatokat hoz.

Engedély nélkül

Az interpellációban említett ház engedély nélkül épült, műemléki környezetben, pontosabban az építtető, a Variant Centrum Kft. nem a jóváhagyott terv alapján dolgozott. Az épület „állékonyságát” az építésügyi hatóság nem vitatja, ám az Országos Műemlékvédelmi Hivatal három ízben is elutasította szakhatósági hozzájárulását a módosított tervekhez. 1992. július 20-án a III. Kerületi Polgármesteri Hivatal határozatban állíttatta le az építkezést. A kft. nem zavartatta magát. November 24-én a polgármesteri hivatal elrendelte a tetőszerkezet és a homlokzati díszítések lebontását. A határozat ellen a kft. a Köztársasági Megbízott Hivatalának Építésügyi Hatósági Osztályához fellebbezett. A KMBH 1993. február 4-én kelt határozatában megalapozatlannak minősítette és megsemmisítette az elsőfokú határozatot, és új eljárás lefolytatására utasította a kerület jegyzőjét.

A képviselő méltán vetette fel az engedély nélkül burjánzó építkezések kérdését és az önkormányzatok kiszolgáltatottságát, ám interpellációja az adott ügyben jogilag nem volt megalapozott. A Köztársasági Megbízott Hivatala ugyanis joggal hivatkozik arra, hogy az épület lényegében elkészült, és az elsőfokú építésügyi hatóság nem tisztázta az új tényállást. Így nem vizsgálta, fennmaradtak-e az egész épületre vonatkozóan, és nem szerezte be a műemléki hatóság véleményét. Ráadásul a képviselő úgy idézett a kft. fellebbezéséből egy, az épület szépségét méltató mondatot, mintha az a KMBH határozatában szerepelne. Mindez arra utal, hogy a helyzet jóval súlyosabb, mint azt az interpelláció sugallja.

A sors fintora, hogy a kétségkívül hányaveti eklektikával képezett homlokzatú épület ma már jóval kevésbé feltűnő, mint azt a vitából sejteni lehet. A „műemléki környezet” ugyanis jórészt a múlté, Újlak házait gyors ütemben bontják. A szóban forgó épület, amely a műemléki szakhatóság véleménye szerint műemléki környezetéhez képest „disszonáns”, a laikus járókelő szemében egyre inkább belesimul az őt körülvevő házak jellegtelen, esetenként ijesztően csúnya látványába.

Kelet-Grinzing

A telket 1989-ben vásárolta a III. Kerületi Tanácstól a Variant Centrum Kft. a rajta álló tizenkét lakásos házzal együtt. Az akkori elképzelések alapvetően az „óbudai Grinzing” fejlesztési tervbe illeszkedtek. A nyolcvanas évek közepén hazai és külföldi vállalkozók bevonásával úgy kívánták felújítani Újlakot, hogy a bécsi Grinzinghez hasonlóan őrizzék meg az épületeket és a környék jellegét.

A projectnek csak az első fázisa sikerült tökéletesen: a lakók kiköltöztetése. A „Grinzing”-koncepció jórészt csak a felszámolt Kolosy téri piacot közvetlenül övező épületekre korlátozódott. A többi telek magánkézbe került, az épületeket engedéllyel vagy engedély nélkül folyamatosan bontják. A régi Sipos étterem még áll, de már nem működik. A Bécsi út régi házai napról napra fogynak, az inkriminált kék ház közelében lévő négy telken a Hunicom Kft. építkezik. A hegyoldalban rémisztően csúnya lakóházak épültek. Általánosságban az egész környékre jellemző a telkek nagymérvű, garázda beépítése.

A remény színe

A kék ház története mintaszerűen példázza a fejlesztés végkifejletét. A vételi feltételek rendkívül kedvezőek voltak, a 12,5 millió Ft vételárból a kft.-nek csupán 1 millió Ft-ot kellett készpénzben kifizetnie, a fennmaradó összeg csak a terület tanácsi forrásból megvalósítandó közművesítését, illetve rendezését követően vált volna esedékessé. A kft. az eredeti épületet szolgáltatóházzá akarta átalakítani, a lakók kiköltöztetéséről a tanács gondoskodott. A rendszerváltás azonban új távlatokat nyitott meg, a kft. sajátosan módosította üzletpolitikáját. A fafödémes házat hatósági engedély nélkül lebontotta, majd a 215 000 Ft büntetés kifizetését követően Cselovszki Zoltán építésszel elkészíttette az új, döntően irodaháznak szánt épület tervét, amit a III. kerületi önkormányzat 1991-ben jóváhagyott. Mire azonban a következő év elején megkezdődhetett az építkezés, a potenciális irodavásárlók visszaléptek. Az eredeti szerződés szerint az épület földszintjén kapott volna helyet a Kolosy téri piac mellett megszüntetett kis postahivatal, de amikor kiderült, hogy a kft. az emeleten kívánja elhelyezni, a Posta elállt eredeti szándékától. Nem rendelkezvén elegendő pénzzel, az építtető kft. hirdetést adott fel, ám az új „igények” – és a beruházáshoz szükséges pénzek – csak az építkezés megkezdése után „realizálódtak”. Mivel ekkor már szolgáltató-, illetve üzletház céljára készült az épület, a Variant Centrum Kft. a funkcióváltásra hivatkozva sutba dobta az elfogadott terveket, és az épülőfélben lévő ház munkálatait végül Süle Aladár tervei alapján folytatták, illetve fejezték be. Az új tervező szakított elődje „posztmodernnek” ítélt stílusával, és a hagyományos óbudai építészet hangulati elemeivel gazdagított palotát sikerült terveznie.

Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal többszöri elutasítása és a III. Kerületi Polgármesteri Hivatal tiltó határozata ellenére a kék ház időközben elkészült, és az építtető Variant Centrum Kft. eladta a már említett 31 kisvállalkozónak. Az adásvételi szerződés érvényességéhez azonban az szükséges, hogy az önkormányzat fennmaradási engedélyt adjon az épületre. Az új tulajdonosok többsége az engedélyre vár, a vagányabbak már kinyitottak.

Büntessék már meg

Az érintettek közül senki sem hiszi, hogy a házat lebonthatják. Dabasi Halász Zsigmond, a Variant Centrum Kft. ügyvezető igazgatója elismeri, hogy többször is áthágta a szabályokat, hajlandó is kifizetni a büntetést – csak végre büntessék már meg, és adják ki a fennmaradási engedélyt az épületre. Mindazonáltal az igazgató úgy véli, hogy végig kényszerhelyzetben volt. A rendszerváltás éveiben a hivatalok döntésképtelenségének volt kiszolgáltatva – senki nem akadt a városban, illetve a kerületben, akinek határozott elképzelése lett volna a környék jövőjéről. A korábbi fejlesztési tervek meghiúsulása miatt le kellett bontania az eredeti házat, annál is inkább, mivel felszólították, hogy állványozza alá az életveszélyes épületet. Elmondása szerint nem is látta a Cselovszki-féle tervet, csak az volt a célja, hogy a több éves huzavona után végre építési engedélyt kapjon. Az építkezést finanszírozók igényeinek később is ki volt szolgáltatva, hiszen neki nem volt elegendő pénze.

Az építtető kft. tehát hazárdjátékot játszott. Anyagi forrás hiányában a leendő tulajdonosok pénzén építtetett – engedély nélkül. A 31 kisvállalkozót élő pajzsként emelheti maga elé, hiszen ha a Variant Centrum Kft. veszít, akkor sokat veszít ugyan, ám a kisvállalkozóknak a szó szoros értelmében a bőrükre megy a játék. Ha záros határidőn belül nem nyithatják ki üzleteiket, akkor mindenüket elveszítik. A kft. így joggal számíthatott arra, hogy az önkormányzat tekintettel lesz a jóhiszemű kisvállalkozókra, és végül engedni fog.

Így is történt. Áprilisban az SZDSZ-frakció közvetítésével egyeztető tárgyalásokat tartottak. Az önkormányzat képviselője közölte a kisvállalkozókkal, hogy amennyiben sikerül rávenniük a Variant Centrum Kft.-t arra, hogy végre fizesse ki a telek vételárát, akkor hajlandó őket a kft. áldozataiként kezelni. Hogy, hogy nem, a kft. kifizette tízmillió forintos tartozását.

Bohócok és vállalkozásbarátok

Mindezek után az önkormányzat vegyes érzelmekkel hallgatta Ráday Mihály interpellációját. A kerületi politikusokat ugyan bosszantja, hogy az építtető bohócot csinált az építésügyi hatóságból, ám a magát vállalkozásbarátnak tartó önkormányzat nem kíván ujjat húzni a vállalkozókkal. A képviselők úgy vélik, hogy a környék végeredményben elképzeléseiknek megfelelően fejlődik, és ha ennek a tarka, vadkeleti prosperitásnak az építésügyi törvényesség semmibevétele az ára, ám legyen: bizonyos határok között ez megfizethető. Nem véletlen, hogy a kerületben főként az MDF-frakció sürgeti az épület teljes vagy részleges visszabontását – bőszítse csak fel a rigorózus önkormányzat a vállalkozókat és a szolgáltatóházat örömmel fogadó lakosságot.

Az interpelláció némileg kényelmetlen helyzetbe hozta az önkormányzatot, hiszen ezek után kínos lenne minden további nélkül kiadni a fennmaradási engedélyt. Elvileg persze egyetértenek Rádayval, de miért éppen a kék házzal kell példálóznia – tucatnyi más engedély nélküli épület közül választhatott volna. Ott van például Boross Péter belügyminiszter fiának villája a Vadóc utcában, amely egyenesen zártkertben épült.

Tarlós István Óbuda polgármestere mindazonáltal úgy véli, hogy az épületet semmiképpen sem fogják lebontani, és bizonyos átalakításokat követően ki fogják adni a fennmaradási engedélyt. Komoly átalakításba viszont az új tulajdonosok nem kívánnak belemenni, arra hivatkozva, hogy ők ezt a házat vették meg és fizették ki…

A régi Óbudát az állami lakótelepek falták fel a hatvanas–hetvenes években, napjainkban a régi Újlakkal a tőkehiány és jogbizonytalanság miatt zabolátlanná váló magánépítkezések végeznek. A folyamat kicsúszott az önkormányzat ellenőrzése alól. Az építésügyi hatóságnak semmiféle komoly eszköz nem áll rendelkezésére, hogy betartassa saját határozatait az építtetőkkel, a politikusok pedig túlságosan kockázatosnak tartják az utólagos szankciókat.

Jobb, ha megpróbáljuk megszokni a Bécsi úti kék házat.

• Önkormányzat