Skip to main content

Önkormányzat

Az SZDSZ önkormányzati programja


A települési önkormányzatok létrejöttét lehetővé tévő 1990. évi LXV. törvény megalkotása az SZDSZ egyik legnagyobb kodifikációs sikere volt. A helyhatósági választások esetleges elhalasztásáért a kormány nem merte vállalni a felelősséget, így a koalíció olyan kompromisszumra kényszerült, amelynek eredményeként a jogszabályban döntően a liberális elvek érvényesültek.

Új zene, régi nóta


Sztárparádé

A fesztivál és a szeminárium hiánypótló rendezvény, hiszen huszadik századi komolyzenei alkotásokat ritkán hallhatunk a koncerttermekben. Szombathelyen a század olyan alkotóival találkozhattunk, mint John Cage, és olyan hagyományos, a koncerttermek kereteit szétfeszítő darabokat hallhattunk, mint például Stockhausen három zenekarra írt kompozíciója. A város néhány hétre olyan zenei műhellyé vált, amilyen például az erre a fesztiválra is ható kölni volt. A század zeneszerzői közül többen kapcsolódtak a kölni avantgárd zenei körhöz.


A budai Várlejtő rendezési terve


A Várlejtő, illetve a kerület beépítése keltette indulatok régi keletűek. Négy évvel ezelőtt elsősorban a Toldy Ferenc utca–Donáti u. találkozásánál lévő játszótér beépítése ellen tiltakoztak a Várlejtő Bizottság életrehívói. A mostani tervek a játszóteret érintetlenül hagyják, ám a botrányt kavaró rendezési terv fő elemei 1989-re nyúlnak vissza. A tanácsi vezetés ekkor hozta létre az Inber Ingatlanhasznosító és Beruházásszervező Kft.-t. Az Inber Kft.

Fejlesztési tervek a Józsefvárosban


A Józsefvárosi Önkormányzat a város leghírhedtebb slumkerületének revitalizációjára csak építészeti és tervtorzókat örökölt. A középső Józsefvárosba belehasító lakótelepépítkezés az egész negyed lebontásának csalfa ígéretével odázta el a felújítást. A nyolcvanas évek végén fővárosi pénzforrásból kezdték felújítani a József krt.–Mária u.–Krúdy Gyula u. által határolt ún. 1. tömb nyolc épületét. A munkákat az IKV Revitalizációs Irodája készítette elő, 38 családot végleg elköltöztettek, 36 család visszaköltözhetett. Az eredeti tervek szerint az 1.


Beszélő: Megnyitójában említette, hogy Frankfurt am Main lakosságának mintegy 27 százaléka külföldi, ennek ellenére eddig sikerült elkerülni a solingenihez hasonló tragédiákat.

– Városunk légköre  némileg más, mint a többi német nagyvárosé. Frankfurt hagyományosan nyitott, sokrétű kapcsolatokkal bíró, kozmopolita város. A külföldiek társadalmi helyzete, érvényesülési lehetősége kedvezőbb, mint máshol Németországban. Személyes meggyőződésem szerint a németek és a külföldiek gyakran erőszakossá váló viszonya mögött valójában társadalmi feszültségek húzódnak meg.



Az interpelláló képviselő szerint az önkormányzatok kiszolgáltatottak az építtetőknek, akik abban a biztos tudatban emelhetik akármilyen épületeiket, hogy legfeljebb néhány tíz- vagy százezer Ft-os büntetéstől kell tartaniuk, komolyabb következményektől – bontástól – azonban nem.


1992 márciusában bízta meg az EBRD az angol Travers Morgan közlekedési és gazdasági tanácsadó céget, hogy mérje fel, milyen lehetőségek vannak a főváros közlekedésének fejlesztésére. A három ütemben elkészült tanulmány négy közlekedéspolitikai koncepció lehetőségét említi. E négy lehetőség a korlátozott vagy korlátozatlan egyéni közlekedés és a támogatott vagy piaci alapokra helyezett tömegközlekedés variációja. A tanulmányt készítő cég a korlátozott egyéni és a kereskedelmi alapon működő tömegközlekedés koncepcióját javasolta.

Változatok tömbrehabilitációra a Terézvárosban


Az érintett terület átfogó rehabilitációjának terve közel tízéves. A máig érvényes koncepció azon alapul, hogy a Belváros feltételezett terjeszkedése lehetővé teszi a lerobbant belső terézvárosi lakóépületek felújítását, részben az „A” tömbbe ékelődött üres telek hasznosítása, részben a városrész általános felértékelődése révén. Az érintett területre egy City Center Budapest nevű gigantikus szolgáltató központot kívánnak építeni szállodával, irodaházakkal, üzletekkel.

Válóper a XX. kerületben


Az elszakadásért hirdetett népszavazást 1991-ben kezdeményezte a Polgári Szövetség Soroksárért nevű szervezet (és a soroksári képviselők nem hivatalos csoportja), kérve, hogy a település közigazgatásilag egységes önkormányzatként működjön Budapest közigazgatási határain belül. A referendumot eredetileg 1992. február 23-ra tűzték ki, ám a Pesti Központi Kerületi Bíróság néhány nappal korábban felfüggesztette az önkormányzat határozatának végrehajtását, és leállíttatta a szavazást.

Ipari és területi fejlesztési tervek Csepelen


A korábbi évtizedek centralizációs és decentralizációs periódusai nem hagyták érintetlenül a gyártelepet: az 1972-ben létrehozott Csepel Művek Trösztöt 1983-ban szüntették meg, helyén 13 önálló vállalatot hoztak létre. Az önállósult vállalatok örökölték a korábban felvett hitelek képtelen nagyságú törlesztési kötelezettségét is, ami hozzájárult későbbi ellehetetlenülésükhöz.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon