Zsoldos Péter: A portrézás lehetősége mindig is engedélyhez volt kötve. De az eljárás a polgárok, azaz a mi tudatlanságunkra alapozott machinációnak volt az eredménye. A dolog ugyanis jogilag sem akkor nem volt rendezve, és ma sincs. Így aztán nyugodtan kijelenthető: engedélyek számonkérése e tekintetben tulajdonképpen jogellenes. Mert a portrézás nem önreklámozás; ez utóbbinak konkrét szabályozása van, egy 1968-as kormányrendelet formájában, amely előírja, hogy ehhez közterület-foglalási engedély szükségeltetik.

Eddig az efféle engedélyeket, például a mi esetünkben, az I.

Beszélő: A közéletben nálunk sok vita folyik arról, hogy erős kerületekre vagy inkább egy erős fővárosra van-e szükség. Önöknek mi erről a kérdésről a véleményük?

Jaroslav Koran: Nálunk Prágában 56 kerület van. Mi arra törekszünk, hogy a lehetőségek szerint minél önállóbbak lehessenek. Ugyanakkor bizonyos problémákat csak egy erős fővárosi önkormányzat segítségével lehet megoldani. Őrültség lenne, és veszélyeztetné a város egységes működését, ha ezeket a kérdéseket a kerületek önállóan próbálnák meg kezelni, hiszen Prága egy nagyváros, és nem állhat 56 kis faluból.

Eddig a forgalmi érték 15, 30 vagy 40 százalékát kellett megfizetni vételárként a többlakásos ingatlanoknál (az egylakásos házaknál többet) attól függően, hogy 5 vagy 15 éven belül volt-e teljes felújítás. Ha nem volt, vagy vitatott volt, hogy valóban teljes felújítás történt-e 15 éven belül, akkor a forgalmi érték 15 százalékát kellett megfizetni.

Árkus édesapja 21 évvel ezelőtt vett bérbe a tanácstól egy Növény utcai 300 nm-es folyóparti üdülőtelket. A sok munkával feltöltött, gyümölcsfákkal, dísznövényekkel gazdagított területre egy 30 nm-es, engedélyezett kőházat épített a család, és bevezette a vizet és a villanyt. Árkus özvegy, beteg édesanyja azonban szeretne megszabadulni az ingatlantól, tavasszal találtak vevőt az építményre, s így gondolták, nincs különösebb akadály a bértelek bérleti jogviszonyának átengedése előtt sem.

Beszélő: Eredmények?

Konrád György: összesen két napig voltunk. Pár kiállítás, néhány hasznosíthatónak látszó tapasztalat és lehetőségek magyar szakemberek ottani képzéséhez – ezek a fő tételek.

A Francia Intézet megnyitása után jövő évben szeretnének egy nagy kulturális felvonulást, bemutatósort itt, Budapesten. Ennek a részleteiről beszéltünk. Elhatároztuk, hogy valamikor ’94-ben megrendezzük a Párizs–Budapest kiállítást. Ilyen már volt Párizs és Bécs, illetve Párizs és Moszkva között.

Párizs ellenzéki főpolgármestere vendégül látta Budapest ellenzéki főpolgármesterét. A háromnapos túra munkalátogatás volt: Demszky Gábort elkísérte Konrád György, a Fővárosi Magisztrátus elnöke, Schneller István városfejlesztési főpolgármester-helyettes, Kemény István, a Városháza tanácsadó testületének vezetője és több más szakértő. Az út azonban egyúttal politikai természetű volt. Az SZDSZ egyik legnépszerűbb politikusa miniszterekkel, pártvezetőkkel találkozott.

A politikus és az önkormányzati vezető szerepét a franciák a legkevésbé sem tekintik összeférhetetlennek.

A budapesti Káembé – azaz az önkormányzat feje felett a törvényt, de főképp a kormányt képviselő köztársasági megbízott – fennállásának első félévében igen aktív volt. Még be sem rendezkedett a városházán (az önkormányzat által biztosított irodában), máris talált politikailag exponált – jogilag konstruált – problémát. Törvénysértőnek minősítette a Fővárosi Közgyűlés főpolgármesterhelyettes-választását, mert a helyettesek nem a képviselő-testület tagjai közül kerültek ki.

A vállalkozáshoz, úgy tűnik, beruházókat is találtak, amerikai, szaúd-arábiai, és távol-keleti tőkéseket. Az új Erkel Operaház (melyhez előbb a régit el kellene bontani), az önkormányzat és a beruházó hite és reménye szerint valójában már a XXI. századi igényeknek megfelelően épülne. A nézőtér légkondicionált lenne, és hasonlóan a párizsi Bastille Operához, nyáron is nyitva tartana. Az Erkel előadásait a nyári hónapokban elsősorban nagypénzű japán és amerikai zenerajongók látogatnák, akik az épületegyütteshez tartozó szállodában szállnának meg.

A terézvárosi felfüggesztéssel kapcsolatban három szereplőt kérdeztünk meg. A polgármester dr. Seiler Tibort, továbbá Csató Zsuzsát és Badacsonyi Györgyöt, akik a polgármestert támogatják.

A pártolók

Beszélő: Számunkra az eddig megjelent cikkekből nem derült ki, hogy pontosan mi a baja a képviselő-testületnek a polgármesterrel.

Csató Zsuzsa: Ez nem véletlen, mert ahogy ők megfogalmazták: „nehéz ezt megmagyarázni”. Valószínűleg a polgármester személyiségével nem voltak elégedettek.

Nos, kereshet másikat! A többségi frakció nagy többséggel megvonta bizalmát a polgármestertől. A kapitális frakció belső kompromisszuma szétbomlott, Síklaky István nyugdíjba megy.

A polgármester lemondása mindenekelőtt a Síklaky család többségi frakciójának, Síklaky Virágnak (7 éves), Hangának (5 éves), Dávidnak (3 éves) és anyukájuknak a pozícióit erősíti. Ha ők mondatták volna le a polgármestert, akkor a dologban nem is lenne semmi különös.