Skip to main content

Önkormányzat

Tíz négyzetméter a Várban…


Zsoldos Péter: A portrézás lehetősége mindig is engedélyhez volt kötve. De az eljárás a polgárok, azaz a mi tudatlanságunkra alapozott machinációnak volt az eredménye. A dolog ugyanis jogilag sem akkor nem volt rendezve, és ma sincs. Így aztán nyugodtan kijelenthető: engedélyek számonkérése e tekintetben tulajdonképpen jogellenes. Mert a portrézás nem önreklámozás; ez utóbbinak konkrét szabályozása van, egy 1968-as kormányrendelet formájában, amely előírja, hogy ehhez közterület-foglalási engedély szükségeltetik.

Eddig az efféle engedélyeket, például a mi esetünkben, az I.



Eddig a forgalmi érték 15, 30 vagy 40 százalékát kellett megfizetni vételárként a többlakásos ingatlanoknál (az egylakásos házaknál többet) attól függően, hogy 5 vagy 15 éven belül volt-e teljes felújítás. Ha nem volt, vagy vitatott volt, hogy valóban teljes felújítás történt-e 15 éven belül, akkor a forgalmi érték 15 százalékát kellett megfizetni.


Beszélő: A közéletben nálunk sok vita folyik arról, hogy erős kerületekre vagy inkább egy erős fővárosra van-e szükség. Önöknek mi erről a kérdésről a véleményük?

Jaroslav Koran: Nálunk Prágában 56 kerület van. Mi arra törekszünk, hogy a lehetőségek szerint minél önállóbbak lehessenek. Ugyanakkor bizonyos problémákat csak egy erős fővárosi önkormányzat segítségével lehet megoldani. Őrültség lenne, és veszélyeztetné a város egységes működését, ha ezeket a kérdéseket a kerületek önállóan próbálnák meg kezelni, hiszen Prága egy nagyváros, és nem állhat 56 kis faluból.



A budapesti Káembé – azaz az önkormányzat feje felett a törvényt, de főképp a kormányt képviselő köztársasági megbízott – fennállásának első félévében igen aktív volt. Még be sem rendezkedett a városházán (az önkormányzat által biztosított irodában), máris talált politikailag exponált – jogilag konstruált – problémát. Törvénysértőnek minősítette a Fővárosi Közgyűlés főpolgármesterhelyettes-választását, mert a helyettesek nem a képviselő-testület tagjai közül kerültek ki.


Párizs ellenzéki főpolgármestere vendégül látta Budapest ellenzéki főpolgármesterét. A háromnapos túra munkalátogatás volt: Demszky Gábort elkísérte Konrád György, a Fővárosi Magisztrátus elnöke, Schneller István városfejlesztési főpolgármester-helyettes, Kemény István, a Városháza tanácsadó testületének vezetője és több más szakértő. Az út azonban egyúttal politikai természetű volt. Az SZDSZ egyik legnépszerűbb politikusa miniszterekkel, pártvezetőkkel találkozott.

A politikus és az önkormányzati vezető szerepét a franciák a legkevésbé sem tekintik összeférhetetlennek.



Beszélő: Eredmények?

Konrád György: összesen két napig voltunk. Pár kiállítás, néhány hasznosíthatónak látszó tapasztalat és lehetőségek magyar szakemberek ottani képzéséhez – ezek a fő tételek.

A Francia Intézet megnyitása után jövő évben szeretnének egy nagy kulturális felvonulást, bemutatósort itt, Budapesten. Ennek a részleteiről beszéltünk. Elhatároztuk, hogy valamikor ’94-ben megrendezzük a Párizs–Budapest kiállítást. Ilyen már volt Párizs és Bécs, illetve Párizs és Moszkva között.





Árkus édesapja 21 évvel ezelőtt vett bérbe a tanácstól egy Növény utcai 300 nm-es folyóparti üdülőtelket. A sok munkával feltöltött, gyümölcsfákkal, dísznövényekkel gazdagított területre egy 30 nm-es, engedélyezett kőházat épített a család, és bevezette a vizet és a villanyt. Árkus özvegy, beteg édesanyja azonban szeretne megszabadulni az ingatlantól, tavasszal találtak vevőt az építményre, s így gondolták, nincs különösebb akadály a bértelek bérleti jogviszonyának átengedése előtt sem.


A vállalkozáshoz, úgy tűnik, beruházókat is találtak, amerikai, szaúd-arábiai, és távol-keleti tőkéseket. Az új Erkel Operaház (melyhez előbb a régit el kellene bontani), az önkormányzat és a beruházó hite és reménye szerint valójában már a XXI. századi igényeknek megfelelően épülne. A nézőtér légkondicionált lenne, és hasonlóan a párizsi Bastille Operához, nyáron is nyitva tartana. Az Erkel előadásait a nyári hónapokban elsősorban nagypénzű japán és amerikai zenerajongók látogatnák, akik az épületegyütteshez tartozó szállodában szállnának meg.


Május 17-én Antall Úr Cegléden felavatta a II. világháborús emlékművet. Az emlékmű közvetlenül az első világháborús szobor mögé épült. Annak idején, 1926 májusában azt Horthy Miklós avatta fel. Mellékelek egy levelet, amit polgármesterünk (független, MDF) küldött az iskolákba, közművelődési intézményekbe. E levél alapján az igazgatók kötelezően vezényeltek ki az ünnepségre osztályokat, pedagógusokat. Rendkívül gusztustalannak tartjuk a levél tartalmát. Elküldök egy plakátot is. Fele önkormányzati, a másik fele pártrendezvényt hirdet.


1. A Jánosházi Önkormányzat döntése alapján létrehozott keresztény szellemű Általános Iskolában az állami tanterv és követelményrendszer szerint folyik az oktatás, a nevelés pedig keresztény szellemben, nemzeti hagyományok alapján.

2. Az iskola tanulója az lehet, akinek családja elfogadja és betartja a keresztény erkölcsi tanításokat.

3. A tanítás rendjében a nyelvoktatást fokozott óraszámban vezetjük be I. osztálytól kezdve. A tanítás rendjének végleges kidolgozása a tantestület feladata lesz.

4.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon