Skip to main content

Packázik a hivatal

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Árkus édesapja 21 évvel ezelőtt vett bérbe a tanácstól egy Növény utcai 300 nm-es folyóparti üdülőtelket. A sok munkával feltöltött, gyümölcsfákkal, dísznövényekkel gazdagított területre egy 30 nm-es, engedélyezett kőházat épített a család, és bevezette a vizet és a villanyt. Árkus özvegy, beteg édesanyja azonban szeretne megszabadulni az ingatlantól, tavasszal találtak vevőt az építményre, s így gondolták, nincs különösebb akadály a bértelek bérleti jogviszonyának átengedése előtt sem. A városüzemeltetési irodában első látogatásukkor szabott 27 ezer forintos közműfejlesztési hozzájárulást a vevő hajlandó lett volna befizetni. Különösebb fennakadást az sem okozott, hogy vevő feleségének ügyvéd által bemutatott meghatalmazása nem volt elég, s így kórházból kellett behozni az asszonyt. Kis Attila városigazgató (a műszaki és ingatlanügyek felelőse) következő lépése azonban váratlanul ért vevőt és eladót egyaránt. Diszkriminatív módon, a többi környékbeli bérlő jogviszonyának változatlanul hagyása mellett Árkusék bérleti díját az évi 10 Ft/nm-ről felemelték 67 Ft/nm-re. A birkatürelmű vevő még ezt is lenyelte volna, de amikor a hivatal a díjemelést évesről havira módosította, ami évi közel 250 ezer forint, ez már sok volt vevőnek is, eladónak is. A vevő elállt vételi szándékától, Árkus Péter pedig – miután hiába járt a polgármesternél is, ügye nem haladt előre – éhségsztrájkba kezdett.

Ha Árkusék élnének elővásárlási jogukkal, a befektetett munka értéke nem kerülne levonásra. (Később módosult a polgármester álláspontja.) A telek piaci értéke azonban majdnem másfél millió forint, s Árkusék ezt nem tudnák megelőlegezni egy majdani biztos vevőre várva.

Losics Ferenc, a képviselő-testület szabad demokrata tagja úgy véli, hogy nehéz örökséget hagyott a tanács egykor kedvezményesen mért bértelkeivel az önkormányzatra. Nem tehetnek másként, hosszú távon az üdülőtelkeket is bevételi forrásként kell számításba venniük, s bérleti díjukat sem lehet változatlanul hagyni, ha az egyéb bérleményekét emelni kívánják. Szerinte nincs más út, a bérlők álljanak össze szövetségbe, s így hathatósabb lesz képviseletük. Elismerte azonban, hogy a hivatal elmarasztalható a vevő elriasztása miatt.

Hajas Ervin polgármester (SZDSZ) más ügyek kapcsán már Árkus akciója előtt elbocsátotta állásából a városigazgatót, mert meglátása szerint nem tudott szimultán 33 táblán sakkozni, ebben az ügyben pedig hatáskörtúllépést követett el. (A bérleti díj megváltoztatásához ugyanis a képviselő-testület jóváhagyása kell.) A polgármester javaslata: vagy az önkormányzat veszi meg a felépítményt hivatalos felértékelés után, és a telekkel együtt értékesíti, vagy Árkusék hoznak új vevőt. Persze a képviselő-testület, Duna-parti telkekről lévén szó, álljt mondhat az elidegenítésre – tette hozzá a polgármester. Hajas úr szerint az éhségsztrájk figyelemfelhívó jellegű volt, s őt is elgondolkodtatta: „látni kell a polgárok anyagi terheit, az elővásárlás felkínálásakor netán kedvezményeket lehet megállapítani”.

Árkus Péter önkéntes koplalása során sok vele szimpatizálóval ismerkedett meg a betérők és a hivatalban dolgozók közül. „Egyes vezetők ha rám néztek, úgy csináltak, mintha nem látnának, a többiek eleve olyan magasan hordták a fejüket, hogy ott lenn nem is láthattak. A legtöbb örömet és hitet egy-egy titokban átnyújtott kávé adott.”










Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon