Skip to main content

Bérfertőzés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Máshol is/se laknak


A lakbérszabályozás az USA-ban súlyos politikai viták tárgya, s ezekben a vitákban a tudományos érvek gyakran ideologikus nézetkülönbségeket rejtenek. Az egyik tábor azért harcol, hogy a helyhatóságok szabhassák meg a lakbéreket, a másik pedig azért, hogy szövetségi szinten korlátozzák a helyhatóságok lakbér-ellenőrzési és kilakoltatási törekvéseit.

Bérlő, bérlő, ki a házból!

Ez utóbbiak azt állítják, hogy a lakbérszabályozás tönkreteszi a várost, mivel csökkenti az építési kedvet, nem ösztönöz a házak folyamatos karbantartására, és ráadásul azokat a bérlőket támogatja, akik erre nincsenek is igazán rászorulva.

A lakbérszabályozás hívei ezzel szemben azzal érvelnek, hogy a bérlők valójában nincsenek alkupozícióban, s védtelenek a háziurak gátlástalan spekulációival szemben.

Az Egyesült Államokban a lakbér-szabályozási törvények (már ahol vannak) általában a következő elemeket tartalmazzák:

– A törvény elfogadása előtti hatályos lakbéreket tekintik alapnak.

– Különféle jogcímeken megengedik az évi általános lakbéremelést. A törvények egy része évente hasonló arányú emelést engedélyez, más része az emelés mértékét a fogyasztói árindexhez köti. A harmadik típus a lakások működtetési költségeinek emelkedéséről évente készített tanulmányokat tekinti kiindulópontnak.

– Számos esetben felmentést adnak a szabályozás előírásai alól, elismerve a méltányos megtérülés igényét, illetve a nagyarányú épületfelújítás költségeit.

A rendelkezések tekintélyes része nem vonatkoztatja a szabályozást az új bérlőkre. Új szerződés esetében a tulajdonos szabadon határozhatja meg a lakbért, s a jövőben ez az alapbér lesz a rendeletek által szabályozott emelések bázisa. (Ennek Amerikában igen nagy jelentősége van, tekintettel arra, hogy a bérlők 25–30 százaléka évente lakást változtat. Ez a módszer a bérlők egy része számára biztonságot nyújt, s hosszú távon stabillá, kiszámíthatóvá teszi a lakhatási költségeket. Ugyanakkor a nagymértékű mobilitás a tulajdonosok tekintélyes része számára is lehetőséget nyújt a lakbéremelésre. E szisztéma – ellenzői szerint – arra ösztönzi a tulajdonosokat, hogy zaklatással, illetve a felújítás elhanyagolásával tessékeljek ki a túlságosan régen náluk időző bérlőket.)

A második világháborút követően, 1953-ban törölték el a szövetségi szintű háborús lakbérszabályozást, s ezt követően az egyes államok bíróságai is érvénytelenítették a helyi törvényeket – a szükséghelyzet elmúltára hivatkozva. New York állam bírósága kivétel volt. New Yorkban 1953 és 1969 között befagyasztották a lakbéreket, csak az új bérlőtől kérhettek 15 százalékkal többet, így azután hatalmas különbségek alakultak ki, s ez arra ösztönözte a háziurakat, hogy különféle módszerekkel próbálják gyorsítani a bérlők cserélődését. A mobilitás lelassult, a Belváros fokozatosan leromlott. A rendelkezéseket 1970-ben módosították, engedélyezték az évenkénti lakbéremelést, de ekkorra már a korábbi gyakorlat s annak hatása diffamálta a lakbérszabályozás egész rendszerét.

A szűkülő közép

Más városokban a bérlakáspiac beszűkülése és a középosztály területi koncentrálódása kényszerítette ki a lakbérszabályozást, de a legtöbb helyen igyekeztek elhatárolódni a rossz hírű New York-i példától. A tulajdonosok mindenütt, ahol szabályozták a lakbéreket, bírósághoz fordultak, és kérték a rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását. Miután ezt hiába kérték, arrafelé terelték a jogvitát, hogy vajon a törvények megengednek-e méltányos tőkevisszatérülést. New Jerseyben a tulajdonadó került a viták középpontjába, A háztulajdonosok arról igyekeztek meggyőzni a közvéleményt, hogy a lakbérszabályozás csökkenti a lakások értékét.

1970 óta New Jersey állam körülbelül 100 helységében, 13 kaliforniai városban, Bostonban és elővárosaiban, valamint Washingtonban léptettek életbe helyhatósági lakbér-szabályozási törvényt. Ezenkívül mintegy 40 kaliforniai városban szabályozták az ún. „mozgatható” otthonok (lakókocsik, karavánok) által elfoglalt területek bérleti díjait. Jelenleg az USA-ban található mintegy 28 millió bérbe adható lakás közül nagyjából 3 millióra vonatkoznak helyi lakbérszabályozási rendelkezések.

Az Egyesült Államokban tehát nincs egyetértés a lakbérszabályozás kérdésében. A független elemzők jó része – a konzervatívokhoz hasonlóan – főleg a szabályozás negatív, egyesek szerint egyenesen „katasztrofális” hatásait hangsúlyozza.




























Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon