Skip to main content

Beszélő hetilap, 32. szám, Évfolyam 4, Szám 31

(Bulányi György): Hogy ne ontsunk több vért!

A Szerk.: [Szerkesztőségi megjegyzés]

–g– [Kőszeg Ferenc]: Podmaniczky

nl [Neményi László]: Gyilkos-e a bukott államfő? / Az ország lejáratásának kísérlete / Szamárfül

Tálas Péter: Abortuszháború Lengyelországban

: Az abortuszkérdés rövid kronológiája

: A művi abortusz megítélése a lengyel közvéleményben

Tálas Péter: A politikai katolicizmus Lengyelországban

: A lengyel politikai katolicizmus irányzatai és pártjai

– vrks –: Hátra harc!

Az Országos Közművelődési Központ halála és utóélete

Kocsis B. Mihály: Balogh Sándor 48 éves debreceni órásmester halálára

–kl– [Kozák László]: Ki fizeti a révészt?

Zolnay János: Bérfertőzés

Langmár Ferenc: Látszatok környékén

Vargha Márton: Kórház a törvény szélén

Vajna János: Vigasság a Jellasics téren

Yehuda Lahav: A „torlaszoló többség”

Török Monika: Jupiter és az ökrök

avagy az igazgató és a szülők

Barna Imre: Vonzások és ocsmányságok

Bikácsy Gergellyel beszélget Barna Imre

Bori Erzsébet: A halál meghaladása

Kornis Mihály: Végre élsz című régi-új kötetéről

Király Béla: Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban

Nádori László: „Mi az, hogy magyar állam?”

[Kisbali László]: Az erkölcs jegyében

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon