Skip to main content

A művi abortusz megítélése a lengyel közvéleményben

Vissza a főcikkhez →


1989. december – A CBOS Közvélemény-kutató Intézet felmérése

szerint a lengyelek 75%-a az abortusz legalizálása mellett foglal állást. Ebből 26% a mindenfajta korlátozások nélküli, 49% pedig a bizonyos feltételek melletti engedélyezés híve. A megkérdezettek 19%-a van azon az állásponton, hogy az abortuszt teljesen be kell tiltani. A megkérdezettek több mint fele referendummal döntetné el a kérdést.

1990. október – Az OBOP Közvélemény-kutató Intézet felmérése szerint a szenátusi abortusztörvény-javaslatot („A magzat védelméről”) a megkérdezettek 37%-a támogatja (18% határozottan, 19% inkább az elvetés mellett); 51% viszont ellene van a javaslatnak (30% határozottan, 21% inkább az elvetés mellett). Nincs véleménye az ügyről 12%-nak.

1991. február 26. – Az OBOP Közvélemény-kutató Intézet február 18–19-i felmérése szerint 1990. októberi 18%-hoz képest 11%-ra csökkent a szenátusi abortusztörvény-javaslat (A magzat védelméről című) mellett határozottan elkötelezettek aránya. Azoknak az aránya viszont, akiknek nincs véleménye az ügyről, továbbra is 12%. Az októberi felméréshez képest 30-ról 34%-ra nőtt a javaslatot határozottan elvetők aránya, s 20-ról 24-re azoké, akik inkább az elvetés mellett vannak. Míg az októberi 51%-hoz képest 58-ra nőtt a javaslattal így vagy úgy szemben állók aránya, a javaslatot így vagy úgy jóváhagyók aránya 37-ről 30%-ra csökkent. A javaslatnak leginkább (34%) a 18–24 év közötti fiatalok és a 60 év felettiek (48%) a hívei, ellenzői viszont a 25–39 (65%) és 40–49 évesek (62%) közül kerülnek ki a legnagyobb arányban.

1991. április 10. – A Demokratikus Unió (UD) parlamenti frakciójának egy wroclawi felmérését hozzák nyilvánosságra. Az 5635 főre kiterjedő vizsgálat során az abortusz teljes betiltását a megkérdezettek 12%-a (779 fő), a terhességmegszakítás feltétel nélküli engedélyezését 58%-a (3274 fő), a feltételekkel való engedélyezését pedig 28%-a (1581 fő) támogatta.

1991. május 13. – A „Demoskop” Közvélemény-kutató Intézet felmérése szerint egy az abortuszról rendezendő referendum esetén a hívő és rendszeresen templomba járó lengyelek 19%-a az abortusz teljes betiltására, 38%-a az abortusznak csak kivételes esetekben való engedélyezésére, 18%-a a jelenleg érvényben lévő szabályozásra szavazna, 13%-a pedig nem venne részt a népszavazáson. A hívő, de nem rendszeresen templomba járók esetében ez az arány a következő: az abortusz teljes betiltása 5%; az abortusz kivételes esetekben való engedélyezése 42%; a jelenleg érvényben lévő szabályozása 35%; nem venne részt a népszavazáson 7%. A hívő, de templomba nem járó lengyelek esetében: az abortusz teljes betiltása 3%; az abortusz kivételes esetekben való engedélyezése 22%; a jelenleg érvényben lévő szabályozása 35%; nem venne részt a népszavazáson 14%. A nem hívő lengyelek esetében pedig: az abortusz teljes betiltása 2%; az abortusz kivételes esetekben való engedélyezése 17%; a jelenleg érvényben lévő szabályozása 52%; nem venne részt a népszavazáson 17%. (A felmérést elemző kommentárok többsége túlságosan nagynak tartja az egyház befolyását a kérdés kapcsán.)

1992. február 5–10. – A CBOS felmérése szerint az abortuszt a lengyelek 87%-a engedélyezné (6%-a nem), ha a terhesség az anya életet, 81%-a engedélyezné (11%-a nem), ha egészségét veszélyezteti, illetve ha bűncselekmény eredménye (ez utóbbit 15% nem); 71%-a engedélyezné genetikus rendellenesség esetén; 49%-a pedig társadalmi okok esetén is. 26%-uk szerint pedig semmiféle feltételhez nem kellene kötni az abortuszt. A társadalom 10%-a szerint viszont teljesen be kellene tiltani. A megkérdezettek 75%-a referendumpárti a kérdésben. Ha most lenne a népszavazás, a megkérdezettek 59%-a szavazna a „abortuszjog” mellett, 26%-a ellene, 15%-nak pedig nincs kialakult véleménye a kérdésben.

1992. május 4. – A PBS Közvélemény-kutató Intézet áprilisi felmérése szerint a megkérdezett lengyelek 75,5%-a referendumpárti az abortuszkérdésben, s mindössze 5,3%-uk szerint kellene a szejmnek döntenie a kérdésben. 19,2%-nak viszont nincs véleménye arról, hogy milyen módon döntsék el a kérdést. A referendum határozott támogatói a fiatal, középfokú végzettséggel s átlagos jövedelemmel rendelkező, alacsonyabb beosztásban vagy magánvállalatoknál dolgozók, illetve a tanulók és egyetemisták. A támogatók között legnagyobb számban az „X Párt” (S. Tyminski pártja), a Liberális-Demokrata Kongresszus (KLD), az SLD és a Munka Szolidaritás (SP) szimpatizánsai találhatók meg. A referendumot ellenzők az idősebbek (60 év felett), általános iskolai végzettséggel rendelkezők, nyugdíjasok, szakképzetlen munkások, parasztok és magángazdaságokban dolgozók közül kerülnek ki. Az ellenzők többsége a Solidarnosc szakszervezet, a Centrum Megegyezés (PC) és a Keresztény-Nemzeti Egyesülés (ZChN) szimpanizánsa. A PBS felmérése szerint a megkérdezettek 67%-a szociális okok miatt is engedélyezné az abortuszt, 18%-uk viszont nem. 15%-nak viszont nincs kialakult véleménye a kérdésről.

1992. június 14. – A PBS Közvélemény-kutató Intézet májusi felmérése szerint a megkérdezettek 69%-a szerint szociális okok miatt is engedélyezni kellene az abortuszt (áprilishoz képest + 2%). A kérdésre adott „nem” válaszok, illetve azok aránya, akiknek nincs véleménye a kérdésről – áprilishoz képest – 1-1%-kal csökkent, így 17 és 14%. Áprilishoz képest a referendumpártiak aránya is jelentősen nőtt, hiszen a megkérdezettek 80%-a véli úgy, hogy a kérdésről nem a szejmnek kellene döntenie. Ez a vélemény a társadalom egészében domináns, hiszen még az abortuszellenes Keresztény-Nemzeti Egyesülés (ZChN) híveinek 70%-a is a népszavazás mellett állt ki. Minden 10 lengyel közül 7 nyilatkozott úgy, hogy részt venne a referendumon.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon