Skip to main content

Az abortuszkérdés rövid kronológiája

Vissza a főcikkhez →


1956. április 27. – A szejm elfogadja az abortusztörvényt.

1989. május 17. – A parlament módosítja az orvosi kamarákról szóló törvényt. Ez feljogosítja a kamarákat, hogy az általuk összehívott országos orvoskongresszus módosítsa az Orvosi Etikai Kódexet.

1989. december – 37 szenátor javaslatára a szenátus megkezdi az új (A magzat védelméről címet viselő) abortusztörvény-javaslat kidolgozását.

1990. eleje – A szenátus abortusztörvény-javaslata (A magzat védelméről című) átkerül a szejmhez.

1991. január 25. – A szejm a szenátusi abortusztörvény-javaslatot („A magzat védelméről”) egy minden frakció képviselőit magába foglaló „ad hoc bizottság” elé utalja, illetve társadalmi vitára bocsátja.

1991. március 20. – 90 szejmképviselő (köztük 17 az „ad hoc bizottság” tagja) törvényjavaslatot nyújt be A szülés jogáról, a magzat védelméről és a terhességmegszakítás engedélyezésének különleges eseteiről címmel.

1991. május 10. – A Lengyel Köztársaság Ügyészségi Dolgozóinak Szakszervezete tiltakozik a szenátus abortusztörvény-javaslata ellen.

1991. május 16–17. – A szejm kétnapos vita után 208:145:14 arányban az abortuszkérdés elnapolása mellett dönt.

1991. július 16. – A Demokratikus Unió 22 képviselője törvényjavaslatot nyújt be „A terhességmegszakítás engedélyezési feltételeinek, valamint ezzel összefüggésben a büntető törvénykönyv és az 1950-es orvosi törvény módosításáról”.

1991. december 13–14. – A II. Országos Orvoskongresszus viharos vita után elfogadja az Orvosi Etikai Kódex módosítását.

1991. december – Több társadalmi és politikai szervezet jelenti be tiltakozását az Orvosi Etikai Kódex módosítása ellen, mert az jogilag és morálisan is megkérdőjelezhető.

1991. december 30. – A püspöki kar közzéteszi A házastársi szeretetről, valamint valamennyi magzat élethez való jogáról című pásztorlevelét. A levél határozottan elutasítja az 1956-os abortusztörvényt, s bírálja A magzat jogi védelméről című abortusztörvény-javaslatot is, mert az – kivételes esetekben (anya életének védelme, bűntény) – lehetővé teszi a terhességmegszakítást. A püspökök szerint ugyanis az abortusznak bármilyen okból (pl. „mert a magzatról kiderül, hogy genetikailag sérült”; „mert alkoholista családba születne”) való engedélyezése azt jelenti, hogy az élet értelme nem az ember „emberi mivolta”, hanem annál „lényegtelenebb szempont” (pl. az egészség, a életkörülmények minimális komfortja, a szociális körülmények stb.). A lengyel püspöki kar véleménye szerint a genetikailag sérült magzatok elpusztítása is sérti az élethez való jogot, s kérik, hogy azok, akik a törvényjavaslatban „kivételes esetekben” engedélyezni kívánják az abortuszt – revideálják nézeteiket. A püspökök ellene vannak a fogamzásgátlásnak is, mert azt az abortusz felé vezető útnak tekintik, s elutasítják azt is, hogy népszavazás döntsön a kérdésről.

1992. január 7. – Az Állampolgári Jogok Szóvivője az Alkotmánybírósághoz fordul az Orvosi Etikai Kódex ügyében.

1992. március 23. – Összlengyel találkozót szerveznek a lengyel magzatvédő társaságok vezetői.

1992. március 27. – A Keresztény Nemzeti Egyesülés kezdeményezésére benyújtják a 171 képviselő által aláírt ún. abortuszellenes törvényjavaslatot, A magzat jogi védelméről címmel.

1992. március 30. – A Parlament Női Szekciójának kezdeményezésére hét parlamenti frakció 91 képviselője új abortusztörvény-javaslatot nyújt be A szüléshez való jogról, a magzat védelméről és a terhességmegszakítás engedélyezésének feltételeiről címmel. A törvénytervezettel együtt javasolják, hogy a kérdésről referendum döntsön.

1992. április 15. – Négy területi orvoskamara és 2700 orvos tiltakozik a Országos Orvoskongresszus decemberi határozata ellen.

1992. május 2. – A Lengyel Püspöki Kar konferenciája állást foglal az abortusz betiltása mellett.

1992. május 3. – Életbe lép az Orvosi Etikai Kódex.

1992. május 6. – A szejmképviselők két csoportja törvényjavaslatot nyújt be, amelynek alapján törvényességi óvást lehetne emelni, illetve feljelentest lehetne tenni az Országos Orvoskongresszus határozatai ellen.

1992. május 29. – Az Alkotmánybírósághoz beérkezik az Orvosi Etikai Kódex ún. végleges változata.

1992. július 24. – A szejm elveti A szüléshez való jogról, a magzat védelméről és a terhességmegszakítás engedélyezésének feltételeiről című törvényjavaslatot és az ehhez kapcsolódó referendumjavaslatot, s tárgyalási alapnak A magzat jogi védelméről című abortusztörvény-javaslatot fogadja el.












































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon