Ágoston Vilmos

Nyomtatóbarát változat

Kínos örökség

1990-ben 60 millió forintból gazdálkodott, 1991-re 18 és fél millió forintot kapott a költségvetéstől, 1992-ben közel 50 milliót, valamint a Magyarok Világtalálkozójának a megrendezésére további 28 millió forintot szavazott meg a parlament.

Amint a támogatásokból is kiderül, a tavalyi évben nem volt felhőtlen a viszony az MVSZ és támogatói között. Ennek oka: egyes nyugati magyar szervezetek (Szabad Magyar Újságírók Szövetsége, Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem, Bornemissza Péter Társaság stb.) nem fogadták el a Magyarok Világszövetségét, mondván, hogy személyi állományában nem történt meg – illetve számukra nem egészen legitim módon történt meg – a szervezet belső átalakulása. Többen szemére vetették a szövetségnek, hogy az elmúlt időkben a feladata az volt, hogy elfogadtassa a kommunista rendszert Nyugaton, és ez együtt járt bizonyos hírszerzői tevékenységgel is. Szerintük 1989-ben a régi aktivisták alakították át „független egyesületté” a szervezetet, hogy átmentsék a hatalmukat. Ezen egyesület választmánya 1990-ben tiszteletbeli elnökké választotta Sütő Andrást, az alelnöki tisztet Czine Mihály látta el, de a közvetlen irányítói, szervező munkát Komlós Attila főtitkárra bízták. Komlós Attilát többek között azért bírálta a nyugati magyar szervezetek egy része, mert a Reformátusok Lapjának főszerkesztőjeként még 1987-ben is üdvözlő cikket írt „Egy államférfi köszöntése” címmel (R. L., 1987. március 8.) az egyházat cenzúrázó kommunista hatalom államtitkárának születésnapja alkalmából. Az MVSZ választmánya kikérte magának, hogy bárki is kétségbe vonja politikai legitimitásukat, és tavaly nyáron eldöntötték, hogy nem hívnak össze rendkívüli közgyűlést, hanem a III. világtalálkozón lesz a tisztújítás.

A kormány várakozó álláspontra helyezkedett, sőt az elhangzott sajtónyilatkozatokból arra is lehetett következtetni, hogy a támogatás teljes megvonását fogják javasolni abban az esetben, ha a Magyarok Világszövetségének vezetősége nem hajlandó szót érteni a tisztújítást követelő nyugati magyarok képviselőivel. Fölmerült egy új világszövetség megalapításának a gondolata is.

Mikszáthi tragédia

Az előzetes nyilatkozatokkal ellentétben, 1991. decemberében mégis megtartották az MVSZ közgyűlését, amelyre Csoóri Sándor, az újonnan választott elnök néhány hónappal későbbi körlevelében az alábbi módon emlékezett vissza: „A közgyűlés egyszerre mutatta azt a poklot s azt a drámát, amelyben a többszörösen széttagolt és szétszóratásban élő magyarság vergődik. A kép félelmetes volt, de reménykeltő is, mert a közöny helyett a szenvedély beszélt, az igazságot kereső indulat, még ha sötét szavakkal fejezte is ki magát. A tanácskozás lezajlásából sajnos hiányoztak azok a szellemi, jogi kapaszkodók, amelyek a széthúzó szándékot és akaratot egy magasabbrendű gondolat felé terelhették volna. A közgyűlés tanulságaként azt kellett leszűrnünk magunknak, hogy a szabadság nemcsak az előző rendszer törvényeinek a lezárását jelenti, hanem az új törvények megalkotását is.” Ezzel a megújítási szándékkal küldte szét az MVSZ új alapszabály-tervezetét (az elsőt 1938-ban, a másodikat 1989-ben szavazták meg).

A decemberi közgyűlésen jelen lévők közül többen úgy értelmezték, hogy nem félelmetes és tragikus volt a helyzet, hanem a mikszáthi tudósítások légkörében: voltak, akik meg akarták tartani a hatalmukat, mások arra törekedtek, hogy őket válasszák meg, sőt az ülést vezető elnökség arra is kísérletet tett, hogy „elnapolja az értekezletet”, és változtatások nélkül, minden maradjon a régiben.

A vita elsősorban a főtitkár személyére vonatkozott, többségük Dr. Kincses Elődre szavazott, de ezt kifogásolták Komlós Attila hívei. Csoóri Sándor vágta el a gordiuszi csomót, ő javasolta, hogy Komlós Attila legyen ügyvezető alelnök. Ebbe – a késő éjszakába nyúló tanácskozás végén már – mindnyájan belenyugodtak, bár sejthették, hogy az alapvető szemléleti különbségek még sok vitát kavarnak.

Alapszabálykétségek

Az első gond az volt, hogy az ügyvezető alelnöki tisztség nem szerepelt az alapszabályban, és nem határozták meg a tisztségviselők hatáskörét. A másik: korábban a főtitkár irányította a szövetséget, és az elnöknek amolyan tiszteletbeli, reprezentációs szerepkör jutott, míg most Csoóri Sándor elnök személyesen vette kezébe az ügyek irányítását. Létrehozta az elnökségi operatív bizottságot (Dr. Szeredi Ervin, Dr. Szíjártó István és Yerecyan Ara részvételével), Timkó Istvánt pedig kinevezték elnöki tanácsosnak.

Kincses Előd úgy értelmezte, hogy az alapszabályzat szerint a főtitkár az elnöknek nincsen alárendelve, de nem tisztázták ezeket a kérdéseket, mert a főtitkár úgy érezte, hogy kezdettől fogva bizalmatlanság vette körül, még a beérkező postát sem kézbesítették neki, csak miután átnézték a tartalmát. Az MVSZ 1992. április 25-én tartott ülésének 64/1992. sz. határozata: „Az elnökség tudomásul veszi Komlós Attila és Kincses Előd lemondását az ügyvezető alelnöki, illetve főtitkári tisztségről (…) Az elnökség az augusztusi közgyűlésig ezeket a tisztségeket nem tölti be.” Amint a sajtónyilatkozatokból megtudhattuk, ezen az ülésen, miután Komlós Attila bejelentette lemondását, Kincses Elődöt is felszólították, hogy az ellene felhozott elnökségi vádak miatt mondjon le. A főtitkár lemondott, másnapra végiggondolta, hogy őt a közgyűlés választotta, nem kinevezték, ezért visszavonta lemondását. Ekkor az operatív bizottság jelentést készített az elnök számára, amelyben felkérik az elnökséget, hogy állapítsák meg a főtitkár alkalmatlanságát, és tegyenek lépéseket „Kincses Előd konspiratív, bomlasztó tevékenységének megakadályozására”. Az operatív bizottság jelentésében többek között azzal vádolták a főtitkárt, hogy 100 000 Ft-ot meghaladó kárt okozott a szövetségnek, mert nem teljesítette az „Új Világ Kft. bíróságilag megállapított követelésének a határidős kifizetését”. A főtitkár ezzel szemben azzal védekezett, hogy: „A Magyar (és nem Új) Világ Kft.-vel szemben az MVSZ azért lett pervesztes, mert Komlós Attila akkori főtitkár jogszerűtlenül mondta fel a szövetség volt lapjának, a Magyar Híreknek a kiadói szerződését. A Timkó Iván, Szeredi Ervin és Csüllög István által – Yerecyan Ara számvizsgáló elnök tudtával – ugyancsak jogszerűtlenül megkötött és Csoóri Sándor szóbeli meghatalmazása alapján illetéktelenül aláírt egyezség kötelezett bennünket 9,8 millió forint kifizetésére. Minthogy engem az elnök úr ezekből az ügyletekből kizárt, így a következményekért felelősség nem terhelhet.”

Kiknek a javára?

A belső, személyes jellegű viták mellé még elvi nézetkülönbség is társul. Amint megállapítható, az egyik oldalon elsősorban a „hazai politikai, gazdasági és kulturális élet támogatására” akarják megnyerni a határokon kívül élő, elsősorban a nyugati magyarságot, míg a főtitkár, Dr. Csapody Miklóssal közösen, Párizsban ismertetett tervezetében úgy fogalmaz, hogy az anyaország fellendítése a parlament és a kormány feladata. Az MVSZ-re meg a külföldön élő magyarság nemzeti mivoltának, anyanyelvi kultúrájának, teljes művelődési örökségének megtartása és jogainak védelmezése vár. „A Magyarok Világszövetségének főként a Magyarország határain kívül élő magyarság szövetségének, demokratikusan felépülő szervezetének kell lennie, melynek központja anyaországi székhelyén úgynevezett nem kormányzati szervezetként működik” – írják, és azt javasolják, hogy a mostani közgyűlésre több képviselőt hívjanak meg a Kárpát-medencéből és Nyugatról (70-70), mint az anyaországból (40).

A válasz nem maradt el: a Világkongresszussal együtt megtartandó küldöttek gyűlésére mindhárom régióból egyenlő számban (60-at) hívott meg az elnökség. Az új alapszabály-tervezetben a főtitkárt többé nem a küldöttek közgyűlése választja, hanem az elnökség. Ugyanakkor: „38. Az elnök képviseli az MVSZ-t, intézi az MVSZ hivatalán keresztül a szövetség minden ügyét. Az elnök hatásköre: (3) Kinevezi az MVSZ főtitkárát (az elnökség döntése alapján), tisztviselőit, szerződteti alkalmazottait, megállapítja illetményüket, gyakorolja a munkáltatói jogokat. 40. Az alelnökök az elnök felkérésére az általa meghatározott feladatkörben teljes hatáskörrel helyettesítik az elnököt.”

Ha a küldöttek gyűlése ezt az alapszabályt elfogadja, akkor a továbbiakban megszabadulnak a tagok egy kényelmetlen feladattól: nem kell főtitkárt válasszanak. Majd kinevezik nekik.

• Beszélő