[Kisbali László]

Nyomtatóbarát változat

Erkölcsi patyolat

„Egy idő óta dühöng az erkölcs Hunniában.” E heti rejtvényünk szövege kezdődik így, s noha a mű majdnem napra pontosan 90 éve született, meglepő analógiákat találhatunk benne a mai helyzettel. Manapság alig van újság, amelyik ne beszélne az ország állítólagos erkölcsi válságáról, az erkölcsi „megújulás” szükségességéről stb. Ezzel párhuzamosan mind több társaskör alakul, amelyek morális patyolatként kívánnak működni, megtisztítandó a köz- és magánélet szennyesét. S az intézményes politikai élet meghatározó témáit is sokszor közvetlen erkölcsi jelentéssel látják el. Erkölcsi kérdéseket kívánnak a politikai viták középpontjába állítani (pl. abortusz), ami csak azt eredményezheti, hogy a politikai viták szereplői úgy állnak egymással szemben, mint az erkölcsösek és erkölcstelenek. Ebben a helyzetben racionális vitáról már aligha lehet szó, hiszen miről vitatkozhat az ember egy amorális lénnyel?

A szabványerkölcs-düh fontos előfeltevése, hogy az erkölcs azonos a vallással. Ritkán gondolnak bele, hogy ennek a közkeletű elképzelésnek a vallásokra nézve is ellentmondásos következményei lehetnek: a vallást a jó emberek valamiféle közös társasjátékaként fogják fel, amely valójában nem sokra kötelez. A vallásprotézisként felfogott erkölcs pedig az etika történetének XVII. századi helyzetébe veti vissza a gondolkodást – ha a gondolkozást nem gátolná már amúgy is a kényszerű verbalizmus.

Gyógyerkölcs

De ha csak beszélnének! A gondolat anyagi erővé válik, tanulták egykor a mai erkölcspapolók is Marxtól. Antimarxizmusuk igazolására immár az ellentétes tétel igazolásán munkálkodnak: a gondolattalanság is anyagi erővé válhat.

A hittan alternatívájaként nyaranta előkerül az iskolai erkölcstanóra bevezetésének homályos terve. Nem kiérlelt pedagógiai koncepcióról van szó, hanem arról, hogy „legyen már valami a szegény kis ateistáknak is”. A múlt héten például a magát lassan a művelődési miniszter helyettesévé kinövő minisztériumi szóvivő (amúgy a miniszter közeli rokona) fejtett ki meglehetősen zavaros elképzeléseket e tárgyban. Az azonban fel sem merült benne, hogy a hittant tanulók is veszíthetnek valamit, ha ők nem tanulnak erkölcstant. Az erkölcs legjobb esetben is csak hittanpótlék, gyógyerkölcs lehet.

A gondolattalanságnak persze előnyei is lehetnek: a minisztérium határozatlanságában úgy nyilatkozott, hogy igen sokféle etikatankönyv lehetséges majd. Könnyen lehet azonban, hogy ennek a szabadságnak is az lesz a vége, mint a középiskolai filozófiaoktatás előtt megnyílt alternatíváknak: itt alaptankönyvnek egy katolikus teológiai segédkönyvet írtak elő.

Ebben a helyzetben persze nem érdemes feleleveníteni a kérdést, hogy lehetnek-e az ateisták is erkölcsösek. A választ az urak úgyis előre tudják. Kérdés, hogy mit szólnának rejtvényszövegünk szerzőjének megfordított kérdéséhez: az erkölcs annyira független a vallástól, hogy még „bigott ember is lehet – erkölcsös”.

Az erkölcs jegyében

„Egy idő óta dühöng az erkölcs Hunniában. Csak éppen hogy szégyenpad és kaloda nem áll a városok és falvak piacán. Egyébként azonban mindent megteszünk az erkölcs érdekében. A lapokat megtöltjük szörnyű szenzációkkal, egy kis lincselésre mindig készen vagyunk, s a tanügyi bácsik azon töprengenek, hogy milyen erkölcsös szigorúsággal nyomorítsák meg a jövőben még jobban szegény kis nebulóink életét. És ebben a nagy erkölcsös, keresztes hadjáratban imponáló dolog a mennykő nagy harmónia. Erkölcsöt prédikál ma e hazában mindenki. Hatalom és proletárság, a pap és a szabadkőműves, konzervatív és liberális, gazdag és szegény. Hiszen borzasztó erkölcstelenség lehet ám itt, hogy miatta ebben a legzavarosabb országban mindenki egyetért!… Szodoma lehet itt, melyben tíz igaz sem található. Ezt hajlandó az ember hinni, látva e példátlanul nagy konszonanciát.

Pedig hazug ez a nagy erkölcsmánia. Veszedelmes és hazug. Nem azt mondjuk, hogy csupa erkölcsösség és egészség virul e honban. De ennek a mostani nagy felháborodásnak nincs az erkölcshöz semmi köze. Tendenciózus hajsza, csinált hadakozás, megvadult hazugság ez a mostani keresztes hadjárat. A célja dehogyis az erkölcs. Más. Egészen más.

Honnan indult meg ez a nagy erkölcsi hadjárat?

Mint Magyarországon minden, ez is a politikában fogamzott. Az új éra indult meg a purifikáció ékes jelszavával. Az új éra pedig – mindenki tudja – a klerikalizmus és feudális kaszinó uralmát jelenti. A purifikáció – ó, ezt is jól tudjuk már – ügyes bérmaneve a reakciónak. Tehát a kaszinó – Magyarország e mostanság korlátlan ura – csinálja a purifikációt és az erkölcsöket. Ők csinálták volt meg – a kaszinó urai – annak idején a Néppártot, nehogy tovább lehessen folytatni az egyházpolitikát. Ők csinálták meg az agrárkérdést, nehogy nagyon nekibátorodjék a szocializmus. (…) Kuruc ifjúságot nevelt a kaszinó, lovagjátékokkal próbált megszokatni bennünket egy új feudális korszak gondolatával. És csinált még sok egyebet is…

Most már az erkölcs terjesztésére adja magát teljesen a kaszinó. Onnan árad ma az országra az erkölcs, hol a becsület fogalma ki van merítve a kártyaadósságról szóló kemény paragrafussal, hol úgy kötik az üzleteket szerelemre, mint gabonára és értékpapírokra a tőzsdén, honnan nem is régen a leggaládabb politikai hajszákat intézték, hol a lelki szegénység nagysága csak azért nem szánalmas, mert szörnyen vad és veszedelmes.

Óva intünk jámbor embereket, ne üljenek fel ennek a hazug erkölcsharcnak. Ez az erkölcsharc pokoli módon egy csapással akarja preparálni a magyar társadalmat a reakcióra, s el akarja vonni és vonatni a figyelmet azokról az égető, nehéz kérdésekről, melyeket meg kell oldania az országnak, s melyeket csak radikálisan lehet megoldania – tehát úgy, ahogy nem ízlik a klerikális és feudális törekvéseknek. A reakció mindig az erkölcsök hamis jelszavával lopakodott be. Így akar belopakodni most is. Nagy reményei lehetnek, mert az erkölcsmánia beugrasztott mindenkit, a legmegbízhatóbb liberálisokat, sőt – ez a tragikomikus valóság – a szocialistákat.

Az erkölcsnek a mi cobolyprémes klerikálisainkhoz s fajtalan, degenerált feudális urainkhoz van legkevesebb köze. De független az erkölcs a vallástól is. Annyira független, hogy még bigott ember is lehet – erkölcsös.”

???

• Ki beszél?