Skip to main content

Ki beszél?

Kisbali László: A gondolkodás diétája


A klasszikus olvasóknak

Hagyj fel minden evéssel, ivással vagy bármi más testi foglaltsággal, ha lapunkat forgatod, kedves olvasó! Nem kegyeleti okból kérünk erre, noha tagadhatatlan: az összpontosított figyelem puszta föltételezése is megkönnyíti a végleges lapzártát. De nem, kérésünk nem a könnyes búcsút szolgálja, csakis olvasóink érdekét tartjuk szem előtt. Nem vennénk szívünkre, ha az egyidejű falatozás és olvasás hipochonder viszketegséget vagy tartós szédülést okozna.


[Kisbali László]: Természetes jog és politika


Tényleg, ki beszél?

Thomas Jefferson, Pázmány Péter, Georg Wilhelm Friedrich Hegel, Vámbéry Rusztem, Heinricus Cornelius Agrippa von Nettesheim, C. Wright Mills, Cesare Beccaria, Francis Bacon, Petőfi Sándor, Roland Barthes, Vázsonyi Vilmos, Georg Herbert Mead, Babits Mihály, Spinoza, Széchenyi István, Szent Ágoston, Kossuth Lajos (alias: Deregnyei), Charles Lamb, Zsolt Béla, Friedrich A.


[Kisbali László]: Az idegen


Mehr klopapier!

A fejtvényrejtő Bécsben pötyögi számítógépbe heti penzumát. Így történt ez már a múlt héten is, de csak most érzi fontosnak, hogy beszámoljon erről a körülményről. A fenti mondatban nem Bécs az információ, hanem az, hogy „pötyögi a számítógépbe”. Ehhez ugyanis ujjakra van szüksége. Egy Ausztriában tartózkodó idegen számára ma pedig már nem annyira természetes, hogy fürgén mozgó ujjpercekkel rendelkezik.

A múlt héten levélbomba sebesítette meg egy partnerközvetítéssel foglalkozó cég alkalmazottját.




[Kisbali László]: Politika, presztízs, demagógia


Itt a piros, hol a piros?


Az elmúlt hetek a presztízs jegyében teltek Magyarországon. Kezdődött Horn Gyula nagy diplomáciai tapasztalatra valló nyilatkozatával a parlamenti pártok szélsőjobboldali kapcsolatairól. Ez – úgymond – presztízsveszteséget jelentett az ország számára. Ami különösen fontos, hiszen naponta sírunk egyet azon, hogy amúgy is csökken hazánk nemzetközi presztízse. Az ellenzék viszont saját presztízsét féltette, majd a miniszterelnök presztízse került veszélybe.


[Kisbali László]: A jótékonyság kötelességéről


Morális tőkések

Nem könnyű eljönni Magyarországról, különösen, ha nem lépjük át a rántott szelet elterjedése által megrajzolt határokat. Ausztriában most éppen bokroscsomagoznak. A napokban állásfoglalás született az orvosi kezelés közvetlen térítésének bevezetéséről, belekezdenek a kórházi rendszer racionalizálásába („mehr Kostenbewusstsein in Gesundheitswesen”). S eközben dagad a botrány a pénzügyminiszter körül, aki saját egykori cégének adott zsíros állami megbízatást.


[Kisbali László]: A tiltakozás érvénytelenített logikája


A víziló azt üzente

Egy ausztriai bank vízilóval reklámozza magát. A hirdetések gyönyörű böhöm állatokat reklámoznak, elölről, hátulról, tátott szájjal vagy éppen üldögélően. Nekem akkor gyökerezett a földbe a lábam, amikor az egyik plakáton vágtázó jószágot pillantottam meg, oldalára a nemzetközi békemozgalmak jelvényét festették, fölötte felirat: MAKE MONEY, NOT WAR! Pénzt csinálj, ne háborút!


[Kisbali László]: Deók Ferenc és a kis emoncibált világpolger


Imádság humorért


Azért annak is vannak előnyei, hogy manapság főleg a barna a divat az energikus gazemberek között. Most például mintaszerű összhangban követelik politikai ellenfeleik betiltását a szlovák szélsőjobbosok, a romániai vagy az orosz fasiszták. Hála istennek, a vak gyűlölet megakadályozza őket, hogy egymásra találjanak, még akkor is, ha amúgy nézeteik teljesen egybeesnek.

[Kisbali László]: A nők, a gyerekek és a háború


Klip

Emir Kusturica Underground című filmje nyerte a cannes-i fesztivál fődíját. A hírek szerint halvány volt a filmseregszemle kínálata, s szinte biztosra lehetett venni a Szarajevóról szóló film győzelmét. A zsűri, a kritikusok, a közönség így legalább nyugodtan mehetett aludni: a filmek talán rosszak voltak, de a legnagyobb nyilvánosság előtt tanúsíthatták nagyfokú felelősségérzetüket a világ dolgaiért. Elvégre ennél többet nem tehetnek.

Elképzelhető azonban, hogy a boszniai háború alakulásában egy másik film sokkal nagyobb szerepet játszik majd.




[Kisbali László]: Vigasztalan történelem


Egy szó

Pár hete – két bokrosozás között – a tömegkommunikátorok egy része arról próbálja meggyőzni a népet, hogy nincs is fontosabb, mint annak eldöntése, hogy felszabadulás vagy megszállás történt-e. A kérdésre szállították a kész válaszokat is, s ki-ki politikai szimpátiái sokadszori megvallásával foglalt állást. Jelen szempontunkból mindez közömbös, hiszen itt most csak a kérdés rejtett morális-politikai jelentőségére hívnám fel a figyelmet.


[Kisbali László]: Praesidens


Bosszúsakk

A nemzeti egység időnként pont olyan, mint a teljes egyenetlenség. Feltehetően Göncz Árpád lesz az egyetlen jelölt a köztársasági elnöki címre. Marsról érkezettek dicsérhetnének bennünket, hogy a polgárok összességét képviselni hivatott poszt ügyében ilyen széles egyetértés alakult ki. Mi persze tudjuk, hogy a „Göncz Árpádnak nincs alternatívája” szlogen mögött a politikai élet milyen sanyarú állapotát gyanítsuk.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon