Skip to main content

Ki beszél?

[Kisbali László]: Nincs közönség – be kell zárni a Nemzeti Színházat!


Idegen színház

El kell szigetelni a magyar társadalomtól az SZDSZ kemény magját – adta ki Boros úr az ukázt az MDF apparátcsikjainak a hét végén. Idegenek tőlünk, mondta, jelentőségteljesen elhallgatva, kik értendők itt „mi” alatt. Az őszülő fegyverkereskedők? Fene tudja, de nem is érdekes! Gyermekkorom szockuruc filmjében, a Rákóczi hadnagyában meséli el egy derék vitéz, hogyan kerített be egyedül egy kisebb labanc csapatot. Ott bizony irgalmatlanul kinevetik őt társai.


[Kisbali László]: Hasznos házi jegyzetek

                             
Hogy kerül a bor a csizmába?

A környezetvédelmi törvény vitájában az egyik derék honatya nagy jelentőségű javaslatot tett. Hozzászólásában erőteljesen ostorozta a gyakorlatot, hogy hektószámra hoznak be hazánkba mindenféle cukros-szénsavas nyugati italt, holott itt van nekünk a jó magyar vörösbor.


[Kisbali László]: Társadalmi okosságtan


Seduxenterápia

Bizony, mintha hájjal kenegettek volna hétfőn, amikor olvastam az MSZP választmányának közleményét: az országban a rendkívül nehéz gazdasági helyzet ellenére nyugodt politikai légkör van, mentes a szélsőségektől és ezért – tessék figyelni! – „köszönet illeti a lakosságot”. Kedves olvasó! Ne foglalkozz itt most azzal a kérdéssel, hogy a szocialisták nevében nyilatkozó Horn Miklós része-e a lakosságnak vagy sem. Inkább próbálj meg felhőtlenül örülni: nemcsak jó voltál, de ezt észre is veszik, meg is köszönik neked.


[Kisbali László]: A gonoszság szelleme


Polgárháborút ke-e-e-ezdd meg!

„Aranyszájú Kulin Ferenc már a választás első fordulóját követő napon látomásos szavakkal tudatta a világsajtóval, hogy a szocialisták és a szabad demokraták együttes kormányzása esetén »polgárháborús helyzet« várható. Rendszeres igehirdetései során azóta konkretizálta is vízióját: az MSZP és az SZDSZ koalíciója esetén fenyeget »a népi-urbánus ellentét felújulásának« veszélye. (…) Kulin becsületére legyen mondva: mindent megtesz e népi-urbánus polgárháború elkerülésére.


[Kisbali László]: Hurkaháború


Magyar Kalasnyikov

Mikor e rejtvény az olvasók elé kerül, a közbeszéd legfőbb tárgya a pénzügyminiszter lemondásával előállott helyzet lesz. Most – ellenszérumként – egy múlt heti hírre emlékeztetnék. A kormány problémái esetében ugyanis csak rólunk van szó, a másik ügyben viszont kicsiny nemzetünk világgal szembeni hivatását teljesítheti.

A második „Kalasnyikov-ügyről” van szó. Ismeretes: Németországban lekapcsoltak egy kisebb fegyverszállítmányt.




[Kisbali László]: Szavak hatalma


Le a homogénekkel!

A szocialisták visszatérése jellegzetes elemekkel gazdagította a közbeszéd sémáit: ma ismét „a” politika cselekszik, mégpedig „értékek mentén, hogy a kihívás felvállalása jelzésértékű legyen, és megjelenítse a mozgástér nyújtotta alternatívákat”. E gondolkodásgátló formulák stíluskritika tárgyává is tehetők, de tudható: a nyilvános fórumokon érvényesnek tekintett beszéd része a politikai intézményrendszernek.


[Kisbali László]: Amerikai norma


Tarts ki, Gyula!

Súlyos szégyenfolt esik nemzetünk jó hírén, ha igaz a múlt héten napvilágra került információ. Nem, nem a HungarHotelsről van szó. Ez az ügy kismiska ahhoz képest, hogy az Egyesült Államok elnöke számára készített „pszichológiai jellemzésben” Horn Gyulát – állítólag – merevnek, linknek és hazugnak nevezik.


[Kisbali László]: Csinosság, kecs, delicatesse

            
A nemzet csinosodása

A magyar kultúra napja bizonyosan nagyszerű dolog: legyen nekik is karácsonyuk, gondolhatták évekkel ezelőtt az urak, s lett. Rendben átadattak a kitüntetések, elhangzottak a fáradt tekintetű kultúrmunkások nyilatkozatai. Megtudhattuk, hogy a tanító néni tanít, noha. A művész úr pedig művész, holott. A riporterek pedig roppant éleslátással vonták le a következtetést: mindazonáltal. Hogy az örök értékek amortizációja továbbra sem jelenhet meg az adóelszámolásokban.


[Kisbali László]: Mondd, télvíz idején mi okon kezdődik az új év?


Janus

Ha újév hajnalán valamilyen okból még gondolkodik az ember, a csípős hidegben ballagva könnyen szembetalálkozhat a kérdéssel: miért éppen télvíz idejére tesszük az év „fordulóját”? A Föld akkor sem változtatott volna forgásán, ha elődeink valamelyik kellemesebb időszakra teszik az év kezdetét. És a kérdések folytathatók: miért kell egyáltalán „kezdeteket” iktatni életünkbe, miért kell ezeket ünnepelni stb. Csupa-csupa önkényes választás, véletlenszerű döntés.


[Kisbali László]: Az adományozást gyakran kíséri rablás


Pophorn, avagy a humanizmus


Csak karácsony előtt szoktunk meglepődni, hogy milyen bonyolult lehet az olyan egyszerűnek tűnő művelet is, mint az ajándékozás. Mennyivel fogósabb feladat azonban, ha nem csupán családtagjait, de az egész népét akarja meglepni az ember.

Rejtvényszövegünk a politikai indítékból elkövetett adakozás dilemmáit ecseteli. 1430 körül született szerzője öt éven keresztül Hunyadi János katonája volt, majd belépett a karthauzi rendbe, és életét a továbbiakban velencei, ferrarai és párizsi kolostorokban töltötte.



Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon