Skip to main content

Ki beszél?

[Kisbali László]: Szegény írók!


Kicsiny iskolamestereknek és nagy pénzügyminisztereknek

Sokan értetlenkednek mostanában: miként épülhet szocialista vezénylettel a kapitalizmus. Mert mi köze a családi pótlék megvonásának bármiféle szocializmushoz! Nos, pontosan annyi, mint amennyi megadásának volt: semmi. A szocializmus ugyanis – és most tessék figyelni, elméleti jelentőségű definíció következik – éppen az, amit Horn Gyula csinál.


[Kisbali László]: Maghab


Petri, az ördög


Csóró értelmiségiek társalgásaiban röpködnek a milliárdok, ártatlan tekintetű bölcsészlányok ajakán költői képpé válik a „tőkemegfelelési mutató”. Eközben a polgár ideáltípusává Für Lajos válik, Németh Zsolt Thomas Mannra hajaz. Percek kérdése, és Sugár András világoskék könnyeket fog hullatni Betlen Jánosért.

Ebben a kusza és áttekinthetetlen helyzetben hálásak lehetünk minden határozott és egyértelmű állásfoglalásért.



[Kisbali László]: Szociálpolitika és világnézet


Kulturkampf

Eltérő hangerővel ugyan, de jól meghatározható ritmusban hangzik fel kis honunkban egy sajátos ősmagyar vészkiáltás. Keresztény-nemzeti-konzervatív politikusok szabályos időközökben kisebb-nagyobb csoportok elé állnak, szemük résnyire szűkül, és lefojtott, rémisztő torokhangon préselnek ki magukból egy magyar füleknek oly meghitten csengő kifejezést: Kulturkampf. És ez nagyon jó szó. Különösen azért, mert a hallgatóság többségének fogalma sincs, hogy mit takar.


[Kisbali László]: Káromkodás-adó


Csomagkor

Bokros Lajos a pároldalas iratot, mely mindennapi életünk gyökeres átalakítását ígéri, csomagtervnek nevezte. Örkény István egykoron azon töprengett, hogy mi teszi a paprikakoszorút s arra a szomorú feltételezésre hajlott, hogy végül is a madzag adja a füzér lényegét. Hasonló felismerésre juthatunk csomagterv-ügyben is. Mert a „csomag” nagyszerű kifejezés: csomagot ugyanis csak egészben lehet elfogadni vagy elutasítani, méghozzá úgy, hogy előre nem lehet látni, hogy mi van benne: lekvár vagy csizmasuvick.


[Kisbali László]: „…aztán mindannyian bőségesen ittak”


Tatár példa

Hiába no, úgy tűnik, rajtunk már a szentek sem segíthetnek.

Feltehetően a híveknek szánt húsvéti ajándékként tette közzé egy katolikus hírügynökség, hogy rövidesen három új magyar szentet avatnak. Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuita atyák és Körösi Márk esztergomi kanonok valóban iszonyatos véget értek. 1619-ben Bethlen Gábor felvidéki hadjárata során Rákóczi György hajdúi bevonultak Kassára, és az ott lévő három katolikus papot elfogták, megkínozták, és félholtan a kloákába dobták.




[Kisbali László]: „…a nép ünge hol tág, hol szoros”


Demagológia


A „fajirtás” idejét érjük. Legalábbis egy keresztényként virító közgazda szerint „II. János Pál azt mondja a külföldi tőke finanszírozási rendszeréről, hogy az a fajüldözés egy rafinált formája, ami már a fajirtás jellegét ölti. Ezt látszik igazolni a kormány március 12-én bejelentett szociális intézkedéseinek érvrendszere is.” Szép! Mintha érteni lehetne Horn Gyulát, amikor a „nemzeti és szociális demagógia” elharapózásáról beszél. Mégis jobban tenné, ha halkabban ostorozná a demagógiát.

[Kisbali László]: Kivívott rabság


Nettó szocializmus

Önző kapitalizmusra nem építhetjük új társadalmunkat, legalábbis ezt tudhattuk meg a hét végén. Nem a Munkáspárt exmunkásőrei, nem is a magukat a KlSZ-vezetőképzők virgonc éjszakáiba visszaálmodó BIT-aktivisták nyilatkoztak így, hanem a római katolikus egyház egyik hazai vezetője intézte szavait Lakitelekről a magyar néphez. Külön érdekesség, hogy a burzsoá egoizmus elleni dörgedelemnek egy konferencia szolgált alkalmul, amelyen éppen a magyarországi polgárság lehetőségeit taglalták.


[Kisbali László]: A bennünk lakó istenné


Honi fellengészetünk dolgában

Üdítő hírt hallhatunk hétfőn este. Miközben mindenki arról beszél, hogy egyre rosszabbul élünk, hogy a gyesen lévő nyugdíjasok már alig tudják fizetni az egyetemi tandíjakat, kormányunk és pártjaink elárulták az országot, kiszolgáltatták nemzetiségeinket, oda a magyar, mi több, csökkenni fog a párttámogatás összege, nos, ezekben a vérzivataros napokban bejelentették, hogy megalakult a Magyar Géniusz Társaság.


[Kisbali László]: Az iskola hatalma


Panni felvételizik

Dobos Krisztina örül, hogy immár nemcsak a 6+4+2 lehetséges, hanem a 8+4, mi több, a 9+3 is. Noha bizonyos emlékek alapján nem feltétlenül jó az, ami az MDF szószólóinak örömet okoz, azért az is jó, hogy vannak, akik ilyesmiben is élvezetet találnak. Mert mások állandóan fanyalognak, netán úgy gondolják, jó lenne még a 6+3+3, esetleg a 4x3 is.


[Kisbali László]: Fagyilkosság


Atyámfia farkas!

Ragyogó riportot láthattunk A Hétben. Egy juhászt ismerhettünk meg, aki a bérelt legelőterület szélén – lakása nem lévén – a földbe ásott szállást magának. Néhány környékbeli megszánta őt, s karók, nejlondarabok segítségével fedelet eszkábáltak a verem fölé. A juhászt és jóakaróit feljelentették, mert a felhasznált fát a közeli erdőből vágták ki. Megállapítást nyert, hogy ezzel 7028 forint kárt okoztak, a juhászt pedig kötelezték lakása (sic!) elhagyására. A lyuk lakássá változásának csodája mögött ne keressünk isteni erőket.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon