Nyomtatóbarát változat
Demagológia
A „fajirtás” idejét érjük. Legalábbis egy keresztényként virító közgazda szerint „II. János Pál azt mondja a külföldi tőke finanszírozási rendszeréről, hogy az a fajüldözés egy rafinált formája, ami már a fajirtás jellegét ölti. Ezt látszik igazolni a kormány március 12-én bejelentett szociális intézkedéseinek érvrendszere is.” Szép! Mintha érteni lehetne Horn Gyulát, amikor a „nemzeti és szociális demagógia” elharapózásáról beszél. Mégis jobban tenné, ha halkabban ostorozná a demagógiát. Egyrészt jön Orbán Viktor, és frappánsan visszavág: demagóg az, aki mondja. Másrészt nem olyan egyszerű dolog ez a demagógia.
Először is, egyáltalán nem baj, ha tavasztájt tömegesen bújnak elő a demagógok. Ebből tudhatjuk, hogy virágzik a demokrácia. Lehet persze, hogy inkább egy másik szó volna helyénvaló, melyet rejtvényszövegünket fordító költőnk eszelt ki: „democsokrácia.” Akárhogy is ítélünk, tény, hogy valódi demagógokhoz demokrácia szükségeltetik. A „szocialista demokráciát” is szokás demagógiával vádolni, történeti értelemben azonban bizonyosan jogosulatlanul. A szocialista demagóg ugyan állandóan hivatkozott a népre, de korántsem kereste a kegyeit, egyáltalán nem igyekezett kedvében járni, és meggyőzni őt. Nem érdekelte, mit kíván a nép, hiszen amúgy hatékony eszközei voltak a nép „kívánságainak” befolyásolására. Ez a „demagóg” sohasem becézgette a népet, a démoszt nem szólította „démikémnek”. Éppen azért lehetett cinikusan hazudni milliós nyilvánosság előtt, mert nem számított, mit is gondol valójában a démosz.
S egyáltalán: kinek jutna eszébe a suksükölő, egy beszéd felolvasására is képtelen ünnepi szónokokról az antik demagóg, akitől Thuküdidésznél így óvják a népet: „nem a szemetekben bíztok, mint kellene, hanem a fületekben, ha a szónok ügyes szóval beszél. S ha valamelyik szónok különösebb éleselméjűséget árul el, még be sem fejezte a szót, ti már helyeseltek, de képtelenek vagytok átlátni beszédének következményeit.” E leírásban különösen megkapó, hogy a görög történetíró annak a Kleónnak a szájába adja, aki rejtvényszövegünkben (egy i. e. 424-ben bemutatott színműben) a demagóg mintájaként szerepel. Állítólag még a bőrcserzőkötényt is magára öltötte, amikor a népgyűlésen szónokolt, holott gazdag vargaként már rég nem végzett fizikai munkát. Tudta, mire megy a játék. Amint ma is láthatjuk: a demagógot a másik demagóg ismeri föl a legbiztosabban. Mi több, s ezt is Thuküdidésznél mondja egy újabb demagóg, a demagóg leghatásosabb eszközei közé tartozik a mások demagógiával történő megvádolása.
Idézett szerzőnk pedig azt sugallja, hogy a demagógot csak egy másik demagóg győzheti le: Hurkás a hízelgés minden csínját-bínját ismerve csapja be a népet Kleón ellenében, majd hipp-hopp, gazfickóból derék emberré változik, a vén Démoszt fiatalító varázsfürdőbe ülteti, és teljes szépségében állítja a közönség (azaz: a démosz) elé.
Ezért sem baj, ha mostanában sok a demagóg. Sosem lehet tudni, melyikükben búvik meg e népet megváltó varázserő. Biztosak persze csak abban lehetünk, hogy az átveréssel mindegyikük megpróbálkozik.
„…a nép ünge hol tág, hol szoros”
„KLEON:<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /> |
Bitóra kötlek, isten engem úgy segéljen. |
HURKÁS: |
Mi pulykaméreg! mit eszel, fiam? |
|
Mit adjak enned? jó lesz pénzes erszény? |
KLEON: |
Kitépem a körmömmel a beled. |
HURKÁS: |
Kikörmölöm prytani étkedet. |
KLEON: |
A Nép elé hurcollak: ott lakolj. |
HURKÁS: |
Oda én téged, s még jobban elgyalázlak. |
KLEON: |
De az neked semmit se hisz, cudar, |
|
Én meg kis újjon forgatom, nevetve. |
HURKÁS: |
Oh, be tiednek tartod már a népet! |
KLEON: |
Mert szája ízét én tudom leginkább. |
HURKÁS: |
S úgy bánsz, miképp a rossz dajkák, vele: |
|
Rágtodbul egy kicsit szájába téssz, |
|
Saját poklodba háromannyi megy. |
KLEON: |
Zeusz uccse, én fortéllyal megteszem, |
|
Hogy a nép ünge hol tág, hol szoros. |
HURKÁS: |
E tudománnyal az én s–em is bír. |
KLEON: |
Nem a Tanácsban piszkálsz most, |
|
ne gondold! |
|
Jerünk a Néphez! |
HURKÁS: |
Ott az út eredj, |
|
Ne tartson vissza semmi akadály. |
KLEON: |
Hej, Demos, jer ki csak! |
HURKÁS: |
Jer, jer, apám! |
KLEON : |
Galambom Démikém, jer csak ki, jer: |
|
Lásd, mint gyaláznak érted, kedvesem! |
DEMOS: |
Ki lármáz? Mentek az ajtóm elől! (…) |
KLEON: |
Ez, és az ifjú lovagok. |
DEMOS: |
Miért? |
KLEON: |
A mért szeretlek, kedvesed vagyok. |
DEMOS: |
Te meg ki volnál? |
HURKÁS: |
Én: vágytársa ennek (…) |
KAR: |
Szép a te uralmad, oh Demos, kit |
|
az emberek félnek |
|
s az egész világ, mint zsarnoki férfit; |
|
Ám félrevezethető vagy, s kedveled |
|
a hízelgést |
|
rászedtetést nagyon, bámúlva szüntelen a |
|
Szólóra; de távol az elméd, noha itt van. |
DEMOS: |
Nincs a hajatokban ész, hogy engem |
|
oktalannak |
|
tartotok; együgyű színből vagyok én csak |
|
Kedvem pitizálni napról-napra |
|
magamnak is van, |
|
s tartani mindig egy orgazda parancsolót |
|
Mikor tele van pedig, földhöz |
|
csapom aztán.” |
???
Friss hozzászólások
6 év 18 hét
8 év 43 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 51 hét
8 év 51 hét
8 év 51 hét