Skip to main content

Miért ne fojtsunk gyíkot a tehén vizeletébe?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Okkult nyilvánosság

Kísértet járja be Észak-Magyarországot. Salgótarjánban vér csörgött a falakból, s a padlóból is buzgárként szökött fel vörös folyadék. A titokzatos lakás nyomban zarándokhellyé vált. Mi több, a szentkúti búcsúra is e csoda jegyében folyt a készülődés: feltehetőleg maga Jézus Krisztus fog ott megjelenni. S a környékbeli nép itt nem másra hivatkozik, mint a megújult, tárgyszerűségében példamutató Híradóra.

Persze nem a szentlélek költözött Betlen Jánosba. Egyszerűen megszólaltattak egy setét szemüveges alakot, aki közölte: szinte egészen bizonyos, hogy egy megsebesült űrlény nyomait láthatjuk, de még bizonyosabb, hogy Jézus vére tört fel a földből. Ez eddig még hagyján. Ám a Híradó egy aláírással tudatta, hogy a nyilatkozó speciális terek kutatója. Szakértő tehát, és éppen e minőségében bírták szóra. Ki mást is lehetett volna megkérdezni? Olyan ez, mintha a tiszaeszlári vérvád ügyében az Istóczy-féle antiszemita párt vezéreit szólaltatnák meg szakértőként.

Persze nem szokatlan eljárás ez, s fel sem tűnik ma, amikor naponta tízszer vágja képünkbe rádió és tévé az örök élet titkát. Itt már az is halhatatlan lesz, aki nem akar. Mondhatnánk erre: babona, ostobaság mindig is volt, nem kell törődni vele. Valóban. Ám van egy nagyon fontos különbség: a régiek e sajátos szakértelmüket „occulta philosophia”-nak, rejtett vagy titkos bölcsességnek tekintették: művelője tudását elvi okokból nem oszthatta meg másokkal. Csodatevő hírének persze örült, de ezt csak tettekkel – s személyes kockázattal – tarthatta fenn, nem tudása nagy példányszámú terjesztésével. A mai mágusok inkább a „publica philosophia” mesterei: nagyszerűen használják a nyilvánosságot és a tömegkommunikációt. S a tömegközlés sem ártatlan: amikor „helyet adnak” e mágusoknak, ezzel nem egyszerűen tudósítanak, hanem maguk hozzák létre és sokszorosítják e jelenségeket. Ha a hétvégén valóban megjelent Szentkúton Jézus Krisztus, akkor ebben nem kis része van a televíziónak. Ez ellen nincs mit tenni. Én is csak azt szeretném, ha legközelebb engem is megszólaltatnának szakértőként. Legalább húsz további eltérő, ám egyaránt holtbiztos magyarázatot tudok adni a vérjelenségre is. Itt az egyik legfontosabb szakkönyvből, a Faust előképeként is emlegetett nagy reneszánsz mágus (1486–1535) művéből adok ízelítőt. Az olvasó maga is megpróbálkozhat a mágia művészetével, csak arra kérem, vigyázzon: nehogy véletlenül gyíkot fojtson tehén vizeletébe. S hogy ez miért járhat bajjal, e titkot megtudhatják, ha elolvassák rejtvényszövegünket.

Miért ne fojtsunk gyíkot a tehén vizeletébe?


„A szemmel verés eszköze a lélek, helyesebben egyfajta tiszta, fényteli és könnyed pára, amelyet a tisztábbik vérből a szív heve termel. Ez a pára a szemen át, folyamatosan önmagához hasonló sugarakat bocsát ki: e kibocsátott sugarak hordozzák a lélekpárát, amely a vér hordozója. Ez a gyulladt és véres szem esetében jól látszik – az ilyen tekintet, miközben a másik ember szeméig sugárzik, a romlott vér páráját is magával vonja s ennek fertőző hatásával okoz hasonló betegséget a rá tekintő szemében is. (…)

Állítólag bizonyos cselekedeteknek és megfigyeléseknek természettől való hatóerejük van. A fültövi strumát állítólag az gyógyítja, ha korai halállal elhalt ember kezével érintjük meg a torkunkat. Azt is mondják továbbá, hogy a nehéz szülést azonnal megkönnyíti, ha az ágyat, amelyre a szülőnő fekszik, olyan kővel vagy hajítódárdával ütik át, amelynek egy-egy csapásával előbb három élőlényt: egy embert, egy vadkant és egy medvét öltek meg. Ugyanilyen hatású a harci lándzsa is, ha nem érintette a földet, állítólag szerelmet ébreszt azokban a szeretkezőkben, akikre ráhajítják. Azt is beszélik, hogy a már emberölésre használt vassal ledöfött vad húsával készült étel gyógyítja a nyavalyatörést. A szemet épen tartja, és az árpát sem engedi kialakulni, ha lábmosó vizünkkel háromszor megérintjük a szemünket. (…)

Továbbá: aki tehén vizeletébe fojt egy gyíkot, az állítólag nem tud ettől közösülni, aki pedig kutya vizeletébe ereszti a magáét, annak, mint mondják, csökken a szerelmeskedő kedve, és úgy érzi, mintha elzsibbadna az ágyéka. Másrészt meg azt is beszélik, hogy a rossz hatású orvosságok ellenében segít, ha a hajnali órákban a lábunkra csorgatjuk saját vizeletünket. (…) Hasonlóképpen jót tesz az is, ha fölvétele előtt beleköpünk a jobb lábbelinkbe, különösen akkor, ha olyan helyre indulunk, ahol veszély leselkedik ránk. A farkasok állítólag nem mernek a földünk közelébe jönni, ha egy elfogott társuknak a lábát törjük, majd tőrrel belészúrunk, s a vérével körülöntözzük a határt, végül pedig a farkastetemet, ott, ahol a körülcipelését megkezdtük, elássuk. A trezeniumi Methana lakói, szőleik védelmében (hogy a déli szél ne tegyen kárt bennük) sokszor kipróbált, tapasztalatból ismert, hatásos ellenszert alkalmaztak: ha szél fújt, két férfi kétfelé húzva kettészakasztott egy fehér kakast, majd mindkettő a maga részével körbejárta a szőlőt…

Ha igen hevesek a fantázia által keltett lelki érzelmek, nemcsak saját testünk állapotát változtathatjuk meg, hanem más testére is hatást gyakorolhatnak, úgyhogy csodálatra méltó befolyással lehetnek testünkön kívüli elemekre és dolgokra is: még lelki, sőt testi betegségeket is okozhatnak vagy gyógyíthatnak. Ezért vélheti úgy Avicenna, hogy a képzelet erejével egy tevét is le lehet teríteni. A veszett kutya harapásától megveszett ember vizeletében hasonló okokból láthatók kutyaalakok. (…) Senki se csodálkozzék tehát azon, ha az egyik ember testét vagy lelkét a másiké hasonlóképpen befolyásolhatja…”

???



















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon