Skip to main content

Ki beszél?

[Kisbali László]: A halálrúl


Szomorújáték


Szövegünk egy 1636-ban kiadott prédikációgyűjteményből származik. Szerzője 1570-ben született, Váradon, kálvinista családban. A magyarországi barokk kultúra meghatározó személyisége. A halálról „írott” (azaz festett, rajzolt) kép is csak ebben a művelődéstörténeti környezetben nyeri el igazi értelmét.

Tudjuk, kevés korszak van, amelyet ennyire foglalkoztatott az elmúlás gondolata. Loyolai Szent Ignác Exertitia spiritualia című, szerzőnk világlátását is befolyásoló műve kitüntetett szerepet szán a halálmeditációknak.



[Kisbali László]: Lehet-e lelkiismerete egy ateistának?


Nemcsak a ló, az ateista is ember!

Egy múlt heti közlemény szerint a Fidesznek „végig kell gondolnia, hogy az egészséges vallási megújhodáshoz milyen lépéseket szükséges tennie az államnak, illetve milyen feltételeket kell teremteni az egyházak számára. Németh Zsolt a fő akadályt nem az egyházellenességben, hanem a vallástalanságban látja.


[Kisbali László]: Királytükör


Szadi Picture show

„Ha a »Ki mit tud?«-on kéne indulni, biztos mi lennénk a nyerők” – mondta valaki múlt péntek éjszaka a Sportcsarnok előtt, pártelkötelezettségéről árulkodó borosüveget szorongatva a hóna alatt. Valóban, nagyon jól sikerült az SZDSZ születésnapi estéje. Hatalmas sokaság, impozáns műsor, gyönyörű zenék, hatásos színpadkép, működből előgomolygó szónokok, majdnem elég sör a folyosókon. S ne hallgassuk el: szép számban fogyott Beszélő is.


[Kisbali László]: Az igazság esélye


Hagyjuk, ez most aktuális!

Fülig Jimmy fogalmazta meg ily klasszikus tömörséggel az érzést, amely akkor kerítette hatalmába a rejtvénykészítőt, midőn látta, hogyan zúzódnak porrá nemes elképzelései a valóság komor szikláin. Szép, veretes szöveget keresett, amellyel illő módon köszöntheti az örvendetesen megifjodott Beszélőt, de egyben születésnapi ajándékul szolgálhat a szintúgy örvendetesen megöregedett szabad demokratáknak is.


[Kisbali László]: „Csakis azok kormányozhatnak, akik különbséget tudnak tenni vallás és állam között…”


Zarándoklat


„Mert a könyvek nem teljességgel holt dolgok, életteljes ivadékot rejtenek magukban, amely ugyanolyan tevékennyé válik, mint a lélek, amelynek ivadékai. Mi több: mint valami fiolában őrzik meg annak az élő intellektusnak legtisztább hajtóerejét és esszenciáját, amely szülte őket.” Rejtvényszövegünk szerzőjétől (1608–1674) származik ez az idézet is, s „esszenciául” éppen azért választjuk az ő textusát, mert a világirodalom egyik legjelentősebb bibliai tárgyú művének alkotóját aligha lehet bűnös istentagadással vádolni.

[Kisbali László]: Szex és fasizmus


A kopasz képviselőnő

Közéletünk újabb és újabb hétköznapi bizonyítékokat szállít az egyébként metafizikainak tekintett állítás igazolásához: századunkban a botrány és az abszurditás feltételezik egymást. Ami persze nem jelentheti a skandalum bagatellizálását – mert amúgy erre is nagy a hajlandóság. A parlament előtti botrány például egyre inkább skinheadkérdéssé, jó KISZ-es „ifjúságpolitikai problémává” zsugorodik, s még a jó szándékú érvek is kísértetiesen emlékeztetnek a hosszú hajúak elleni egykori „argumentumokra”.


[Kisbali László]: „A nemzeti jogok legnagyobb ellensége a nacionalizmus…”


Fölény

Klebelsberg Kunót ünnepli az ország. Legalábbis azok, akik tudják, hogy kicsoda volt, s ráadásul a nevét is ki tudják mondani. Klebelsberg valóban jelentős alakja a két világháború közötti korszak művelődéspolitikájának. Kérdés azonban, hogy az ünneplés heve milyen magasságba röpítheti az amúgy is fennen szálló lelkeket. Nemzetünk fehér embere, Surján doktor például szükségét érezte, hogy a Horthy-rendszer hivatalos eszmerendszerének fontos elemét, a (magyar) „kultúrfölény” gondolatának ma is vállalható formáját hangsúlyozza.


[Kisbali László]: Régi história


Múltkori rejtvényünk az „ünneprontó emlékezetről” talán túlságosan is profetikusra sikerült. Volt ünnep, mert volt ünneprontás. Ilyen „rontásra” azért mégsem számítottunk. Jelen rejtvényszövegünk esetében ezért tartózkodunk minden aktualizálástól. Sőt, arra kérünk minden olvasót, hogy századunk német nyelvű irodalmának e klasszikusát próbálják meg tiszta irodalomként olvasni.

[Kisbali László]: Ez idő szerint Amszterdamban


Jó évet! Boldog új esztendőt!

Ebben az évben a hivatalos állami naptár szerinti szeptember 28–29-re esik Ros háSáná (rajs hásónó) ünnepe. A zsidó időszámítás szerint tisrit hónap első két napjával beköszönt az 5753. esztendő. E hagyomány szerint éppen ennyi éve teremtette meg Isten az embert. A Talmud tanítása szerint pedig Ros háSánákor minden élőlény elvonul Isten előtt.


[Kisbali László]: Az önbecsapás kilátásai


Objektív cinizmus

Az elmúlt héten bejelentette a kormány, hogy határozott a Hungária Televízió megalapítása ügyében. A döntést övező titkolózásból már önmagában is örvendetes következtetésekre lehet jutni a kormány és a nyilvánosság viszonyát illetően. Talán érdemesebb lenne titkolózáspolitikának nevezni. Rögtön hozzátéve: objektív titkolózáspolitikának.

Az objektivitás biztosítékának pedig mi is csak a kuratórium tagjainak függetlenségét tekinthetjük.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon