Akik vasba öltöztek
Az osztályharcban egykor vasba öltözött munkásság tekintete manapság sokszor csak a „kilósboltok” pénztáráig ér el, s noha tagadhatatlan, hogy néhányan reggelente kedvtelve illegetik magukat a tükör előtt, „cicanyakkendőjükben” gyönyörködve, mégis egyre többen vannak, akik a Szeta ruhagyűjtő helyein találják meg a helyzetüknek megfelelő öltözetet.
Ha a szellemi szabadfoglalkozású (költő) verset akar írni a Mont Blancról, hány napos Mont Blanc-i tartózkodást számolhat el költségként? – kérdezte Kuncze Gábor SZDSZ-es képviselő az 1992-es adótörvény vitájában, nyilván az e heti rejtvényünkben megfejtendő szerzőre gondolva.
A költő, író és publicista 1827. május 7-én született Pesten, és 1897. január 17-én halt meg Budapesten. Gyerekkorát vidéken töltötte, ahol apja uradalmi erdész volt. Tanulmányait Székesfehérvárott és Pesten végezte, majd itt vállalt tisztviselői munkát.
Kereszténység és liberális gondolkodásmód
Miközben az emberek egy részének fejében szabadelvűség és ateizmus szinonimának tűnik, az eszmetörténet ismerői pontosan tudják, hogy a vallásszabadság elveinek kidolgozása, állam és egyház radikális szétválasztása korántsem csupán hitetlen bajkeverők agyszüleménye. A liberális hagyomány jeles képviselői éppen hitükből vezették le szabadelvű nézeteiket.
Sajtótisztesség
Múlt heti számunkban Révész Sándor megrovólag szól a MÚK alakuló üléséről tudósító közleményekről, amelyek beszámoltak a „díszelnök” professzor sajtószabadságot kárhoztató beszédéről, de nem tettek említést arról, hogy az alapítók közül „többen és többször tisztázták, hogy a MÚK igenis sajtószabadságot akar”. Mi tagadás, a dorgálásból a fejtvényrejtőnek is kijut, hiszen ő ugyanazon lapszám hátsó oldalán írt arról, hogy az új derekak „leváltották a sajtószabadságot, hogy helyére a tisztességet ültessék”.
Egy liberális porosz
E heti számunkban Komoróczy Géza gondolatébresztő elképzeléseit olvashatják olvasóink az „álomegyetemről”. Sokak bizonyára „provokatívaknak” tekintik majd nézeteit, vagy egyszerűen kivtelezhetetleneknek tartják őket.
Posztmodern ifjúsági napok
A „forradalmi ifjúsági napok” egykori kiagyalói negyvennyolc szellemével sokszor szögesen ellentétben álló hagyományokkal elegyítették a március 15-i megemlékezéseket. A mostani ünnepségek egyes alkalmai is mintha e törekvéseket képviselték volna. Nem csupán a régi hivatalos ünnepek egyes szereplői tűntek fel újra, de valamiféle szintézis bűvöletében minden korszak legjellemzőbb vonásait is ki kívánták emelni.
Árny és árnyalat
Az nagy társadalmi átalakulások nem elhanyagolható kérdése, hogy résztvevőik képesek-e megbirkózni azokkal a szándékolatlan következményekkel, melyekkel a változások járnak. Fel tudják-e dolgozni azokat a sokszor zavaros jelenségeket, amelyek a „fényes” napokat követik? Március 15-re emlékezve is érdemes figyelni a „másnapi” eseményekre. A közölt visszaemlékezésben leírtak ugyan már jórészt 1848 áprilisában történtek, de az események ábrázolása helytálló, amint a történtek is a forradalmi ifjak helytállását mutatják.
Szexualitás és felvilágosodás
Kormányunk mély küldetéstudatában nem akar szexuálisan felvilágosult nemzetet látni maga körül. A művelődési miniszter nem támogatja az orvosok és szakértők által kidolgozott felvilágosító oktatási program általános bevezetését. A felvilágosító tananyag ugyanis Andrásfalvy szerint „keményen felvilágosult materialista álláspontot” képvisel. Bumm!
Múlt heti rejtvényünk válaszolni kívánt egyik honi írónknak, aki felháborítónak tartotta a feltételezést, hogy valaki magyar lehessen, pusztán azért, mert magyarul ír. A „fejtvényrejtő” a lomtárból előhalászott „érvek” feletti elképedésében elfeledte föltenni a kérdést: vajon a magyar irodalom magyar nyelven történő művelését miként lehet „egyéni vállalkozásnak” tekinteni? Hol az a szingaléz vagy ánglus, aki csak úgy, pl. az idő kellemetes eltöltése végett „magyarul ír”, kihasználva Szent István intelmeit megfogadó bolondságunkat?
Le a nyelvérzékkel!
Egyre szebb időket élünk. A rejtvénykészítő – vagy ahogyan egy kedves olvasónk írta: a fejtvényrejtő – ezt onnan is érezheti, hogy egyszerre klasszikus és aktuális szövegeket keresve mind furcsább korszakokhoz kénytelen kanyarodni.
Most idézendő szövegünk 1939 július–augusztusában jelent meg a Szép Szóban, de nyugodtan olvashatjuk egy e heti írásra adott válaszként is.
Szentmihályi Szabó Péter egy kormányközeli cikkében felfedezi, hogy Szent István valahol elszúrta történelmünket.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét