Skip to main content

Ki beszél?

[Kisbali László]: A szövetségi rendszerről


E heti szövegünk


szerzője nem magyar, noha a mű, amelyből szemezgettünk, meghatározó jelentőségű volt annak a generációnak a szemléletformálásában, amelyhez Eötvös vagy akár Táncsics is tartozott. A politikai irodalom e múlt századi bestsellerének első két kötete 1835-ben, lezáró fejezetei pedig 1840-ben jelentek meg Franciaországban, de Magyarországon már 1841–43-ban kiadják fordítását. Nincs politikai gondolkodó a reformnemzedékben, aki ne foglalt volna valamiképpen állást a mű tartalmával kapcsolatban.

[Kisbali László]: Sajtótörvénynek a józan ész szerint nem lehet helye


E heti szövegünk

szintén a szabadság kérdéséhez szól hozzá, a sajtó szabadságáról beszél. Szerzője kortársa Eötvös Józsefnek, noha politikai álláspontjuk gyökeresen ellenkezik egymással (kölcsönös megbecsülésüknek ez nem feltétlenül akadálya). Az idézet egyúttal azt is bemutatja, hogy a szó eredeti és igazi értelmében vett populizmus valamikor több ponton egyetérthetett a liberalizmussal, és azt is érzékelteti, hogy lehet a népre gondolni és hivatkozni akkor is, ha eközben nem kívánunk jármot vetni a sajtó nyakába.


[Kisbali László]:


John Locke, a liberalizmus atyja

Múlt heti „Ki beszél?” játékunkban John Locke-ot szólaltattuk meg. Levél a vallási türelemről című, 1689-ből származó munkájából idéztünk, Halassy-Nagy József fordításában. (A mű az Akadémiai Kiadónál jelent meg, 1982-ben.) John Locke-ot (1632–1704) a korai felvilágosodás egyik legjelentősebb filozófusaként s politikai gondolkodójaként tartják számon, bizonyos értelemben őt nevezhetjük az angol „rendszerváltás” ideológusának.


[Kisbali László]: Ki beszél?


Az állam – én úgy látom – olyan emberi közösség, amely csak a polgári javak megőrzésére és előmozdítására alakult.

Polgári javaknak nevezem az életet, a szabadságot, a testi épséget és egészséget és a külső javak – amilyenek a birtok, a pénz, a házi eszközök stb. – birtoklását.

A polgári hatóság feladata, hogy ezeknek az élethez tartozó dolgoknak a jogos birtoklását az egész nép és az egyes alattvalók számára sértetlenül megőrizze a mindenki számára egyenlő módon hozott törvényeken keresztül; ha pedig valaki e törvényeket jogellenesen és tilos módon m




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon