[Kisbali László]

Nyomtatóbarát változat

Az állam – én úgy látom – olyan emberi közösség, amely csak a polgári javak megőrzésére és előmozdítására alakult.

Polgári javaknak nevezem az életet, a szabadságot, a testi épséget és egészséget és a külső javak – amilyenek a birtok, a pénz, a házi eszközök stb. – birtoklását.

A polgári hatóság feladata, hogy ezeknek az élethez tartozó dolgoknak a jogos birtoklását az egész nép és az egyes alattvalók számára sértetlenül megőrizze a mindenki számára egyenlő módon hozott törvényeken keresztül; ha pedig valaki e törvényeket jogellenesen és tilos módon meg akarná sérteni, annak vakmerőségét a büntetés félelmével nyomja el. E büntetés állhat ama javak elvételében vagy csökkentésében, amelyeket egyébként élvezhettek és élveztek is. Hogy pedig senki a saját javaitól, még kevésbé szabadságától vagy életétől önkényesen ne legyen megfosztható, azért a hatóság a más jogát sértők megbüntetése végett legkiválóbb alattvalóiban fel van fegyverezve. Hogy pedig a hatóság egész jogköre csupán ezekre a polgári javakra vonatkozik, s minden polgári hatalom joga és uralma egyedül ezek gondozásában és előbbrevitelében végződik és határolódik körül, és semmiképpen sem lehet vagy kell a lelkek üdvösségére kiterjeszteni, a következőkből látom bizonyíthatónak.

Először, mivel a lélek gondozása nincs jobban rábízva a polgári hatóságra, mint a többi emberre. Isten nem bízta rá, hiszen sehol sincs nyoma, hogy Isten valaha ilyen hatalmat bízott volna emberekre emberek fölött, hogy kényszeríthessenek másokat a maguk vallásának elfogadására. (…)

Másodszor, a lelkek gondozása nem tartozhat a polgári hatóságra: ennek egész hatalma ui. a kényszerítő erőben rejlik. Mivel pedig az igazi és üdvösséges vallás a lélek belső hitében áll, amely nélkül Isten előtt mit sem ér; olyan az emberi értelem természete, hogy semmiféle külső erőszak nem kényszerítheti. (…)

Harmadszor, a lelkek üdvösségének gondja semmiképpen sem tartozhat a polgári hatóságra, mert megengedve, hogy a törvény tekintélye és a büntetés ereje hatékony lehet az ember gondolkodásának megváltoztatására, ez mégsem használna a lelkek üdvösségének. Ha ugyanis egyetlen az igaz vallás, ha egy út vezet a boldogok helyére, micsoda reménység élhetne az emberek nagyobb részében, hogy el fog oda jutni, ha az volna a feltétel a halandók számára, hogy félretéve a józan ész és a lelkiismeret szavát, gondolkodás nélkül el kell fogadniuk a fejedelmük dogmáit, és úgy kell tisztelniük Istent, ahogyan hazájuk törvényei megszabják? (…)

Sok minden egyéb mellett, amiket e tárgyban felhozhatnánk, elégnek látszik előttem, ha megállapítjuk, hogy az állam minden hatalma a polgári javakra irányul és az evilági dolgok gondjára korlátozódik, de semmiképpen sem illetékes azokban, amelyek a jövő életre vonatkoznak.

Most lássuk, mi az egyház? Nekem úgy tetszik, hogy az egyház önként társult emberek szabad közössége arra a célra, hogy az Istent nyilvánosan úgy tisztelhessék, ahogy – hitük szerint – az Istenség tőlük ezt a lelkűk üdvösségére elfogadja.

Ezzel azt állítom, hogy az egyház szabad és önkéntes társulás. Senki sem születik valamely egyház tagjaként, egyébként az atya és az ősök vallása öröklött jogként szállna a birtokkal együtt mindenkire, és a hitet mindenki születésével kapná: ennél nagyobb képtelenség el sem gondolható. Hogy áll tehát a dolog? Az ember természeténél fogva nincs elkötelezve egyetlen egyházhoz, nincs hozzákötve egyetlen szektához sem, önként csatlakozik ahhoz a közösséghez, amelyben hite szerint megtalálja az igaz vallást és az Istennek tetsző kultuszt. Az üdvösség reménye, amit ott megtalál az egyetlen oka az egyházba lépésének csakúgy, mint a benne maradásának magyarázata. Ha pedig észrevesz valami téveset a tanításban vagy nem megfelelőt a kultuszban, szükséges, hogy ugyanazzal a szabadsággal, amellyel belépett, bármikor nyitva álljon előtte a kilépés útja; nem létezhetnek ugyanis feloldhatatlan kötelékek, hacsak azok nem, amelyek az örök élet biztos reményével vannak összekötve. Az egyház tehát önként és ennek a célnak elérése végett egyesült tagokból áll.

???

Ajánlott tippjeink: Hobbes, Kant, Locke, Rousseau, Spinoza, Voltaire.

• Ki beszél?