Skip to main content

Beszélő hetilap, 32. szám, Évfolyam 3, Szám 32

Laki M.: Hazaárulók

–z–: Tisztelt Szerkesztőség!

–lf– [Langmár Ferenc]: Örömre várva

k.(g.)l.: Zavaros / Bánatos értelmiség / Kiegyezők / Bocskai vagy tányér? / A lopakodó hód

Gyurovszky S. László: Ledőlnek a gátak?

Gyurovszky S. László: Egy hónap a gáton

Ara-Kovács Attila: Kelet-Európa a vizesárokban

(kőszeg): A szerencsi erőpróba

A. Éva: Kelet kapuja, Szerencs

A Kupa-kampány

B. T. [Bauer Tamás]: Ugyan kérem…

: „Több a válságövezet, mint ahány miniszter a kormányban”

Beszélgetés dr. Egeli Zsolttal, az SZDSZ képviselőjelöltjével

Vég Gábor: Szovjet örökség

Upor Péter: Mi a Ligát támogatjuk!

: Újdonság a munkavállalóknak

: 1 hír – 1 megjegyzés

F. Havas Gábor: Csenyéte-blues II.

Sánta Gábor: Sokan vagyunk és semmink sincs

Beszélgetés Osztojkán Bélával II.

Szentesi György: Önirányított hadsereg

Konrád György: Identitás és hisztéria

Lapszéli jegyzetek a jugoszláviai harcokról

[Vágvölgyi B. András]: „Jugoszlávia csak káoszként vagy diktatúraként létezhet” / Vissza a ketrecbe? / Több szkepticizmust!

Dr. Lovas István - Kiss Tamás - Samu János: Nyílt levél

Végel László: Újvidéki teraszok

Peremvidéki feljegyzések

Vajna János: A történelem kivételezettjei

Langmár Ferenc: Januári csúcs

(Upor): Készületlenül

Eörsi János: Kis ózdi hepiend

Az első munkás kft.

: ÚJCSAKÖ

Horváth Béla: Szűkített Expo

Kun Miklós: A szabadság kalandja I.

Miskolczy László: Az érzelmek zűrzavara, avagy és most kit szeressenek a szociáldemokraták?

Tépelődések a Fodor Gábor-interjú kapcsán

V. G. [Vég Gábor]: Szombati lapszemle

Szabó Lívia: Csak nem fognak lakni!

: Így látja az igazgató

: Nem azoktól kapják vissza…

Veress Anna: Házasságok se az égben, se a földön

Boros Judit: Egy boldog könyv

[Kisbali László]: Ki beszél?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon