Skip to main content

ÚJCSAKÖ

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat



Családtípus<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Családtagok létminimuma (Ft)

Összesen (Ft)

Egy főre (Ft)

Egyedülálló nő

12 018

 

12 018

Egyedülálló nyugdíjas nő

9 614

 

9 614

Egyedülálló férfi

11 986

 

11 986

Egyedülálló nyugdíjas férfi

9 588

 

9 588

Anya + 1 gyerek

9 671 + 7 897

17 568

8 784

Házaspár

9 640 + 9 671

19 311

9 655

Nyugdíjas házaspár

7 712 + 7 737

15 449

7 724

Házaspár + 1 gyerek

8 977 + 9 009 + 7 235

25 221

8 407

Anya + 2 gyerek

9 008 + 2x7 235

23 478

7 626

Házaspár + 2 gyerek

8 735 + 8 767 + 2x6 994

31 490

7 873

Házaspár + 3 gyerek

8 571+1+8 603+3x6 829

37 661

7 532


1991. július volt az a hónap, amikor a létminimum szintjén a legkisebb mértékben emelkedtek a megélhetési költségek (1,1%). Egy négytagú család esetében a létminimum összege 336 forinttal nőtt, ami csaknem egynapi élelmiszerre költhető összegének felel meg. Az idei évben – a négytagú családnál maradva – a minimális megélhetési költségek 7044 forinttal emelkedtek, ami 28,8%-nak felel meg. Ez az összeg 19 napig fedezné egy négytagú család teljes élelmiszerköltségét. Ha a család ezzel az összeggel nem tudta növelni jövedelmét, akkor ahhoz, hogy a csaknem háromheti éhezés elkerülhető legyen, egy új keresőnek kell belepnie, aki többet keres, mint a jelenlegi bérminimum. Enélkül a családnak teljesen le kell mondania a ruházkodásról, lakása karbantartásáról, a háztartási gépek beszerzéséről, illetve javításáról. Egyéb kulturális kiadásait is a nullára kell csökkentenie, nem jut pénz a tanszerek bevásárlására, sót a gyógyszerek kiváltására sem.

Tovább tart a családi pótlék értékvesztése. A gyerekek minimális megélhetési költségeinek alig több mint egyharmadát (36,7%) fedezi csupán az állam. Ha a családi pótlékot januári vásárlóértékére kívánná visszaállítani az állam – ami szemmel láthatóan egyáltalán nem áll szándékában –, akkor több mint 20%-os családipótlék-emelést kellene végrehajtania, (520 Ft-tal gyerekenként.)

Tragikusnak kell tartanunk a nyugdíjasok helyzetét. A fővárosi nyugdíjak átlaga (8662 Ft) alatta marad egy nyugdíjas házaspár egy főre eső létminimumának (9655 Ft), így a fővárosi nyugdíjasok több mint háromnegyed része létminimum alatti nyugdíjat kap, s tudjuk, hogy az előző években is csupán a nyugdíjasok 16,7%-ának volt módja arra, hogy munkavállalóként ki tudja egészíteni nyugdíjat. Azóta folyamatosan hallunk nyugdíjas munkavállalók elbocsátásáról. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy az országos átlagnyugdíj csaknem 900 Ft-tal kevesebb, mint a fővárosi.

A fentiek ismeretében fokozottan aktuálisnak tartjuk, hogy az állam törvényben fogalmazza meg szociális kötelezettségeit állampolgáraival szemben. Egyébként az a véleményünk, hogy az életben maradáshoz minden magyar állampolgárnak legyen joga.

Budapest, 1991. augusztus 16.

Újpesti Családsegítő Központ













Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon