Nyomtatóbarát változat

1991. július volt az a hónap, amikor a létminimum szintjén a legkisebb mértékben emelkedtek a megélhetési költségek (1,1%). Egy négytagú család esetében a létminimum összege 336 forinttal nőtt, ami csaknem egynapi élelmiszerre költhető összegének felel meg. Az idei évben – a négytagú családnál maradva – a minimális megélhetési költségek 7044 forinttal emelkedtek, ami 28,8%-nak felel meg. Ez az összeg 19 napig fedezné egy négytagú család teljes élelmiszerköltségét. Ha a család ezzel az összeggel nem tudta növelni jövedelmét, akkor ahhoz, hogy a csaknem háromheti éhezés elkerülhető legyen, egy új keresőnek kell belepnie, aki többet keres, mint a jelenlegi bérminimum. Enélkül a családnak teljesen le kell mondania a ruházkodásról, lakása karbantartásáról, a háztartási gépek beszerzéséről, illetve javításáról. Egyéb kulturális kiadásait is a nullára kell csökkentenie, nem jut pénz a tanszerek bevásárlására, sót a gyógyszerek kiváltására sem.

Tovább tart a családi pótlék értékvesztése. A gyerekek minimális megélhetési költségeinek alig több mint egyharmadát (36,7%) fedezi csupán az állam. Ha a családi pótlékot januári vásárlóértékére kívánná visszaállítani az állam – ami szemmel láthatóan egyáltalán nem áll szándékában –, akkor több mint 20%-os családipótlék-emelést kellene végrehajtania, (520 Ft-tal gyerekenként.)

Tragikusnak kell tartanunk a nyugdíjasok helyzetét. A fővárosi nyugdíjak átlaga (8662 Ft) alatta marad egy nyugdíjas házaspár egy főre eső létminimumának (9655 Ft), így a fővárosi nyugdíjasok több mint háromnegyed része létminimum alatti nyugdíjat kap, s tudjuk, hogy az előző években is csupán a nyugdíjasok 16,7%-ának volt módja arra, hogy munkavállalóként ki tudja egészíteni nyugdíjat. Azóta folyamatosan hallunk nyugdíjas munkavállalók elbocsátásáról. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy az országos átlagnyugdíj csaknem 900 Ft-tal kevesebb, mint a fővárosi.

A fentiek ismeretében fokozottan aktuálisnak tartjuk, hogy az állam törvényben fogalmazza meg szociális kötelezettségeit állampolgáraival szemben. Egyébként az a véleményünk, hogy az életben maradáshoz minden magyar állampolgárnak legyen joga.

Budapest, 1991. augusztus 16.

Újpesti Családsegítő Központ

• A létminimum alatt