Skip to main content

Már most a létminimum az átlag

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Keep smiling – mosolyogjunk


Az Újpesti Családsegítő Központ október 2-i létminimum-számításának adatai még azok számára is megdöbbentőek, akik rendszeresen figyelemmel kísérik a társadalom életszínvonalának romlását. És mégis, ha jobban megnézzük ezeket az adatokat, azt kell mondanunk: még ez a kép is, mely pedig a kormány hivatalos számításainak kontrolljaként készül, és a belőle levont következtetések is nemhogy túl komorak volnának, hanem még optimistább is a kép, mint a valóság. Inkább a gr. Bethlen István által elvárt derű, mosoly jellemzi, mintsem az ellenzéki hangulatkeltés.

A jelentésben ezt olvashatjuk ugyanis: „Ha tovább folytatódik az a tendencia, hogy az átlagkeresetek és a létminimum egyre közelebb kerülnek egymáshoz, akkor a szociálpolitika a létminimum alatti tömegekkel nem fog tudni mit kezdeni.” Mintha még lenne egy kis időnk, míg az átlagkeresetek elérik a létminimumot! Sajnos, nem így van. Az átlagszámítás mindig szépít: az átlagkeresetek egyénre számított adatok, megélniük viszont családoknak kell, és könnyen lehet, hogy az átlagkereset adatát megszépítő kiugró jövedelműeknél az eltartottak száma kisebb, mint az átlagjövedelműeknél.

Nézzünk egy konkrét példát a Beszélő hivatkozott számához időben legközelebb eső átlagkereseti adattal, bérből és fizetésből élőkre vonatkozóan (Népszabadság, 1990. október 11.): 11 937 Ft-tal. Az átlagcsalád: férj, feleség, két gyerek. Országos átlag szerint ugyan a feleség fizetése rendszerint kevesebb, de számoljunk 2x12 000 Ft havi fixszel. Ebből 30%-os szja, 10% tb-járulék, 1% szakszervezeti tagdíj (nem mintha kötelező volna, hanem mert jól felfogott érdeke a bérből-fizetésből élőknek, hogy valamilyen szakszervezetnek tagja legyen). Ehhez adjuk hozzá a 2 gyerek után járó családi pótlékot (2x2170 Ft), az összesen 2x9228 + 2x 2170 = 22 796 Ft. Ez az, amit majd ténylegesen elkölthetnek, kifizetve mindenekelőtt a rezsit (lakbér, villany, gáz és fűtés díját), és luxusként engedjük meg még a tévé-előfizetési díjat is, no persze kábeltévé-többletdíj nélkül. Mennyi marad arra, hogy étkezzenek, ruházkodjanak, az iskoláztatáshoz szükséges dolgokat beszerezzék? Bizony, édeskevés.

Nézzük meg újra a kiinduló összeget. Ez osztva néggyel, az egy főre jutó havi tiszta jövedelem 5699 Ft. Ez pedig a hivatalos létminimum és az Újcsakö által számított létminimum között van. A kétgyerekes átlagkeresetű család havi tiszta jövedelme már ma alatta van az Újcsakö szerinti (újpesti) létminimumnak.

Nézzünk egy kicsit rosszabb helyzetű családot, ahol az apa bruttó keresete havi 10 000 Ft, az anyáé a minimálbérnél 1000 Ft-tal nagyobb, tehát 6000 Ft, és mert tudják, mit engedhetnek meg maguknak – két gyereket már nem, mert az luxus ilyen fizetés mellett –, adjuk hozzá kettejük havi tiszta jövedelméhez az egy gyerek után járó családi pótlékot. Az apa tiszta jövedelme (bruttó kereset mínusz szja, mínusz nyugdíjjárulék, mínusz szakszervezeti tagdíj) 8042, az anyáé 5731, plusz a családi pótlék 1870, ez összesen 15 644 Ft, egy főre számítva 5215 Ft, ami jóval alatta van az Újcsakö számította létminimumnak, és alig több, mint a hivatalos létminimumadat. 15%-kal haladja meg a KSH elnöke szerinti 1989-es létminimumot, márpedig tavaly óta nem 15% volt az infláció… Vagyis az a kétkeresős család, mely több mint három minimálbérnyit keres, vagyis ahol a családi jövedelem sokkalta inkább a tipikus, mint a statisztikában szereplő egyéni átlagkereset, már ma is a létminimumon vagy inkább alatta él.

Hogy mennyire komoly ez a kérdés, nézzük meg egy szélsőséges példán. Mennyit ér egy kerületi polgármesteri fizetés? Egy képviselő-testület (ld. Esti Hírlap, okt. 12.), a törvényben engedélyezett maximális lehetőséget nem is használva ki, 45 500 Ft-ot szavazott meg polgármesterének. Soknak tűnik?

Csak tűnik annak, pedig csaknem 3,8-szerese az átlagfizetésnek. Mert nézzük ezt az összeget családra számolva! Ha a feleség átlagfizetést visz haza, és mondjuk, két gyerekük van, akkor az egy főre jutó tiszta jövedelem az Újcsakö létminimumadatát már alig több, mint kétharmaddal haladja meg csupán. Hova lett a nagy különbség? Ha meg esetleg olyat választottak polgármesterré, akinek öt gyereke van, és a feleség szintén az átlagfizetést kapja, akkor az egy főre jutó tiszta jövedelmük a nagycsaládosok kedvezményét figyelembe véve is alig több mint 30%-kal haladná meg a létminimumot. Átlagfizetés mellett tehát egy az átlag 380%-át kitevő másik fizetés is csak 68%-os szintkülönbséget eredményez egy kétgyermekes családban, öt gyereknél pedig már csak 32%-ot. Márpedig az egyéni jövedelmek nem az átlag fölött kapcsolódnak össze tömegesen családi jövedelemmé.

Félő: a családok többsége nemcsak Újpesten, hanem sok helyütt már ma a létminimum alatt él.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon