Zaja Péter

Nyomtatóbarát változat

Török Ernő cikksorozata olvastán sokáig azt gondoltam, a szerző Nyugatra szakadt hazánkfia, aki a közelmúltban térhetett haza. Kíváncsi lennék: tényleg nem tud, vagy nem akar tudni azokról az erőfeszítésekről, amelyeket egyesek – elismerem, nem nagy sikerrel – évek óta kifejtenek a légszennyezés ellen?

Szervezetek

Kezdjük a „mozgalmakkal”. Budapesten az első „kemény” tiltakozó akciót a légszennyezés ellen a BME Zöld Kör tartotta, 1986 őszén. 1987-től kezdve, kapcsolódva a Nemzetközi Savas Eső Hét akcióprogramjához, az ELTE Természetvédelmi Klub, a BME Zöld Kör és alkalmanként más csoportok minden év áprilisában rendezvénysorozattal – utcai demonstrációk, kiállítások, fórumok – igyekeznek felhívni a figyelmet a levegő katasztrofális szennyezettségére. Sajnos, a sajtó nagyjából annyit foglalkozott ezekkel az akciókkal, mint Bős–Nagymarossal, vagyis szinte semmit. Lehet, hogy ez az oka Török Ernő információszegénységének. De ha másról nem, legalább a két éve működő ún. „levegő-munkacsoportról” azért illett volna hallania. Ezt a Budapest levegőszennyezésével foglalkozó társaságot az ELTE és a BME zöldjei alapították, együtt az Eszperantista Környezetvédőkkel (KOKO), és ma már nyolc-tíz csoport – köztük az SZDSZ-zöldek is – dolgozik benne. Rendszeresen szerveznek fórumokat, kiállításokat, konferenciákat és persze demonstrációkat is. Mára konstruktívnak mondható kapcsolatot alakított ki egyes minisztériumokkal, a Fővárosi Tanáccsal, a BKV-val. Szóval egy különösen aktív csoport folytatja itt – egyelőre szélmalomharcát a szennyezés ellen. Szomorú tény, hogy jelenleg filléres gondokkal küzd a társaság, mondhatnám, a létéért kell harcolnia. (Miközben egyes exkommunista „környezetvédő” szervezetek, mint például a Magyar Környezetvédelmi Egyesület, milliós támogatást kapnak. Vajon mire?)

Ha Török nem is tud róla, mi ne feledkezzünk meg a radikális akcióiról ismert Piknik 2000 csoportról sem, amely elkeseredett harcot folytat, hogy visszaszerezze a fővárosi járdákat a gyalogosok számára. Szólhatnék még a győri Reflex csoportról, a nagytétényi Zöld Jövő egyesületről is, amelyek szintén tettek már egyet-mást a javulás érdekében.

Ezek után Török Ernő helyében célszerűnek tartanám visszavonni a környezetvédő mozgalmak „csekély aktivitásáról” tett kijelentését.

Stratégia?

A kérdés egyszerű: hogyan javíthatunk a jelenlegi katasztrofális légszennyezettségi állapoton? A Török Ernő által előterjesztett technikai (technokratikus?) elképzeléseknél azonban komplexebb megközelítésre van szükség. Ebbe természetesen beletartoznak a műszaki változtatások, mint például a katalizátorok, a korszerűbb motorok, az ólommentes benzin bevezetése. Beletartoznak, de más prioritással. Pusztán műszaki úton a szennyezés csak egy bizonyos határig csökkenthető, és az oda vezető út új problémákat is eredményezhet. Nem beszélve arról, hogy ezek a megoldások igen drágák, a bevezetésüket ösztönző adó- és egyéb gazdasági kedvezményekkel együtt is. Szükségesek tehát, de nem elégségesek. Ugyanígy vagyunk a városszerkezet és közlekedésszervezés átalakításával. E tárgyban jó gondolatokat olvashattunk a Beszélő Budapest sorozatában.

A leglényegesebb talán a tömegközlekedés elsőbbségének szorgalmazása. Olyan rendszer kell, amelyben jóval olcsóbb a buszok, villamosok, vonatok használata a személygépkocsiknál. Ez ne csak a városon belüli, hanem a települések közötti közlekedésben is érvényesüljön! A Török Ernő által javasolt gépjárműadó vagy a benzin árnövekedéséből származó bevétel egy részét a tömegközlekedés fejlesztésére kellene fordítani. Persze, elengedhetetlen a kevésbé szennyező, energiatakarékos buszok, villamosok rendszeresítése, valamint a járatok sűrítése és a hálózat kiszélesítése is.

Ki kellene mondani végre, hogy a fővárosban a személygépkocsi-közlekedés csődöt mondott! A rendszeresen bekövetkező, kilométernyi forgalmi dugókon nem segít, ha új, nyugati gépkocsik állnak a sorban. Párizsban, Rómában, Londonban és a többi európai nagyvárosban kísértetiesen hasonló a helyzet. Emiatt elengedhetetlen a különféle szankciók bevezetése: autómentes övezetek, különös tekintettel a Belvárosra, a parkolási rend megszigorítása s egyben a járdán való parkolás azonnali megtiltása, a sebességhatárok csökkentése (lakott területeken maximum 30-40 km/órára). Jó és követendő példa a stockholmi, ahol övezetekre osztották a várost, kötelező autós buszbérletet, úgynevezett dugóbérletet vezettek be.

Kevésbé erőszakos módszer az autósok „lelki meggyőzése” és felvilágosítása. Például arról, hogy az autó egyáltalán nem időmegtakarító eszköz. Ki számolt már utána, hány munkaóra szükséges egy autó árának a megkereséséhez? Ez nálunk 2-300 ezer forint, minimum egy év, úgy, hogy közben semmi másra sem költ az ember! Ezt az időt soha az életben nem tudja behozni a boldog tulajdonos, a leggyorsabb autóval sem, nem beszélve a benzinköltségről, biztosításról, javításokról, valamint az állandó idegfeszültségről. Ha alaposabban belegondolunk, az derül ki, hogy az emberek többségének egyáltalán nincs szüksége autóra!

Hasonlóan szemléletes példázathoz jutunk, ha végiggondoljuk, hogy a gépjármű-légszennyezés összes kárát csak négyszer-ötször drágább benzinárral lehetne kompenzálni. És erre előbb-utóbb rá is fogunk kényszerülni! Az autó öl – mert évente legalább kétezer ember hal meg hazánkban autóbaleset miatt, nem beszélve a rokkantakról, súlyosabb és könnyebb sérültekről. Az autó butít – az ólom miatt gyermekeink szellemi képessége erősen csökken. Az autó anyagi és szellemi nyomorba dönt.

Csak az vegyen autót, akinek valamilyen oknál fogva, például munkája miatt, nélkülözhetetlen, és csak akkor használja, amikor okvetlenül szükséges. Autóslobby helyett a kerékpáros lobbyt támogassuk! Bécs, München, Helsinki kiváló kerékpárút-hálózattal rendelkezik, és ez jelentősen csökkenti az autóforgalmat náluk. Budapesten a zöldeknek eddig annyit sikerült elérniük, hogy a Fővárosi Tanács illetékese kijelentette: azért nem készül kerékpárút, mert nincs rá igény! Ennek némileg ellentmond a Fidesz által nyáron gyűjtött tízezernyi aláírás, amivel az aláírók nemcsak a kerékpár-közlekedést támogatták, hanem azt is kifejezték, hogy ők maguk is így közlekednének.

(BME Zöld Kör)

• Környezet