Skip to main content

Beszélő hetilap, 42. szám, Évfolyam 2, Szám 49

Tarr Péter: Jöttem, láttam… paktum

Solt Ottilia: Mítosz és valóság

F. Havas Gábor: A hatalom láthatatlan korlátai

Interjú Kis Jánossal

Tamás Gáspár Miklós: A Tölgyessy utca

Tamás Gáspár Miklós: Drága Barátaim!

Vágvölgyi B. András: Egy magyar úr Washingtonban

Ara-Kovács Attila: Vigyázó szemetek egymásra vessétek…

Találkozott a román és a magyar hadügyminiszter

– i – [Iványi Gábor]: Sarokkő: az Igében Krisztusra vonatkozik, a köszöntőben Miklós Imrére

Beszélgetés Roszik Gábor evangélikus lelkész, országgyűlési képviselővel

Gaál Antal: Névnapi ajándék

Kozák Gyula: Ünnep után

Egy forradalmár emlékei

–lt [Solt Ottilia]: A Petőfi Kör utolsó vitája

Vajna János: Az új főszereplő a hadsereg?

Jugoszlávia kritikus hónapjai

Holka László: A tervgazdaság haláltusája

Hamberger Judit: Első kézből

Kiss Ilona: Holtponton…

Bauer Tamás: Igazság vagy jog

Wintermantel István: Már most a létminimum az átlag

Zaja Péter: Autómentes övezet

Kiegészítés Török Ernőhöz

Barna Imre - Christian Salmon: Kundera megkísértése

Fodor Tamás: A kultúra „épületszerkezetének évezredes gyökerei” és a „szellemi élet nemzetközi folyamrendszere”

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon