Skip to main content

Jöttem, láttam… paktum

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kifejezetten a tárgyalások beindulása miatt hívtátok össze a kongresszust?

– Az egyik legfontosabb oka ez volt. Az OFÉSZ által megbízott tárgyalóküldöttség három alkalommal járt a minisztériumban, ebből az első inkább egy felerészben protokolláris kézfogó volt. Ezen még megjelent a miniszter is. Utána indultak meg az érdemi szakértői tárgyalások, részünkről két vidéki és egy budapesti fiatalember, a minisztérium oldalán pedig Bakos István főosztályvezető által dirigált szakértői testület között.

 Mennyi idővel az utcai demonstráció után került erre sor?

– Több mint egy hét múlva. De még az azt követő héten is főképp az adatok egyeztetésével voltak elfoglalva a szakértők. Bár az adatokat illetően továbbra is eltértek a vélemények – a minisztérium más adatokat mutatott fel egy nappali tagozatos egyetemista tavalyi és idei juttatásainak összegéről, mint a küldöttség –, de végül is nem vonták kétségbe egymás jóhiszeműségét. A srácok szerint ekkor már rendkívül konstruktívak és jó légkörűek voltak a tárgyalások. Megegyezés született abban, hogy a normatív finanszírozási rendszer fennmarad, a normatívát viszont 350 forinttal megemelik a szeptembertől decemberig tartó négy hónapra; 3500 Ft lesz az egy hallgatóra eső összjuttatás. Jövőre a kultuszvezetés vállal még egy 20%-os, majd egy 10%-os emelést. Persze ebben valójában majd a parlament fog a költségvetési vita során dönteni.

 Ez egy kompromisszum? A ti szakértőitek elfogadták a normatív támogatás rendszerét, és cserébe kaptak 350 forintot?

– Mintha a követelések tartalmaztak volna olyasmit is, ami a normatív finanszírozási rendszer megszüntetésének irányába mutatna. De ezzel a követeléssel az OFÉSZ-ban közreműködő egyetemek többsége sem azonosult. A 350 forintos emelés viszont nagyon nagy győzelem! Ez nagyjából azt jelenti, hogy a reálértéke megmarad tavalyhoz képest az ösztöndíjaknak. Az más kérdés – tehetném hozzá zárójelben –, hogy ez mennyire lesz elfogadható más társadalmi csoportoknak.

 A demonstrációk tehát elérték céljukat?

– Legalábbis egy kézzelfogható eredményt lehet felmutatni. De megteremtődött az alap a további tárgyalásokhoz is! El is kezdődtek azok már az intézmények szervezeti és működési szabályzatainak ügyében, illetve a felsőoktatás átalakítási folyamatainak továbbvitelében. A kultuszminiszter a tanév elején szétküldött egy körlevelet az intézményeknek, amelyben közölte, hogy a főiskolák belső szervezeti szabályzatáról szóló 20/1986-os rendeletet visszavonja…

Helyette Andrásfalvy Bertalan nem adott ki új rendeletet. Ám ezt nem egyeztette a társtárcák vezetőivel, például: az orvosi- és az agráregyetem köztes helyzete miatt minimum a népjóléti és a földművelésügyi miniszterekkel. Az utólagos egyeztetésnél pedig pont ez a két tárca nem értett egyet a visszavonással. Így faramuci helyzet állt elő: ebben a pillanatban hatályos a 20/1986-os rendelet, ugyanakkor azonban szeptember óta egy csomó helyen létrejöttek az új intézményi tanácsokra vonatkozó új elvek, sőt néhány helyen már meg is választották az új tanácsokat. A törvényességi felügyeletet gyakorló miniszternek kötelessége lenne az összes így létrejött SZMSZ-t érvényteleníteni. Ebből persze óriási botrány lenne! De mivel bárki és bármikor kétségbe vonhatja az új tanácsok legitimitását, ezért az OFÉSZ javaslatot tesz egy megállapodásra.

Ezt a paktumot aláírná a három illetékes miniszter, a rektori konferencia vezetője, a főigazgatói konferencia vezetője, az OFÉSZ képviselője és esetleg a szakszervezetek is. Ebben mindannyian tudomásul vennék a kialakult helyzetet, ugyanakkor a hallgatói 1/3-os képviseletre és az egyetemi tanácsok minden helyének választásos betöltésére garanciát vállalnak. Kimondják, hogy nem óhajtanak a törvényes bizonytalanságokra hivatkozva lépéseket tenni.

 Mikor lehetne ezt a helyzetet a törvényi szinten tisztába tenni?

– Csak az új felsőoktatási törvény megszületésével, ami a legoptimistább tervek szerint is a jövő nyárra esne. Az addig felmerülő vitás esetek rendezésére a Felsőoktatási Koordinációs Tanácsot javasoljuk, amit még júniusban fogadott el a rektorok, főigazgatók és az OFÉSZ együttes ülése. A művelődési minisztérium ezt nem fogadja el, véleményük szerint azt Felsőoktatási és Tudományos Tanácsra kell bízni, amely egyben a kultuszminiszter tanácsadó testülete is. Ide meghívta az OFÉSZ képviselőjét is, de a kongresszusunk úgy döntött, hogy nem vagyunk hajlandóak részt venni.

 Elmondanád a távolmaradás konkrét indokait?

– A koordinációs tanács érdekegyeztető munkáját egy párhuzamos struktúrával terhelni önmagában is butaság. Annak pedig végképp nem látjuk értelmét, hogy a miniszter személyes tanácsadó köréhez – amit természetesen joga van megcsinálni – külön asszisztáljunk.

– Ettől függetlenül változott-e a minisztériummal folytatott párbeszéd hangneme a szeptemberihez képest?

– Eddig azt érzékeltük, hogy nagy a bizonytalanság, és eléggé rányomja a bélyegét a minisztérium munkájára a szakmai szempontok félretolása. Ha ebben valami változás történne, az mindenképpen örömmel töltene el bennünket. Hogy ennek együtt kell-e járnia személyi változásokkal? Ezt már nem nekünk kell megítélni.

 Köszönöm a beszélgetést!

A szerk. megjegyzése: Értesüléseink szerint az OFÉSZ és a minisztérium megállapodása az előzetes remények ellenére nem került a múlt heti minisztertanácsi ülés napirendjére. Beke Kata bizakodó: meg tudják szerezni a megállapodás pénzügyi fedezetét. Az összeg egyébként töredéke a pedagógusok fizetésemeléséhez szükségesnek, ami szintén szívügye az államtitkárnak.




































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon