Tarr Péter

Nyomtatóbarát változat

– Az első kérdéskörben egy 4 hónapra – tehát szeptembertől decemberig terjedő időszakra – szóló rövid távú, gyors megoldást javaslunk. Ez a szegediek eredeti javaslata. Meg kell vizsgálni intézményenként, hogy hogyan alakultak valójában a diáktámogatások, és azt személyenként a mindenkori, egyedülálló ember létminimumához kell igazítani. Ez egy jól átgondolt dolog, vannak persze problémás pontjai is. Ez lehetne a tárgyalások kiindulópontja, és az biztos, hogy jelentős pénzösszegnöveléssel járna, amit nem lehet pontosan felmérni, hogy követelhető-e, illetve vállalható-e.

– Tesztek-e javaslatot arra, honnan vegyék el ezt a pénzt?

– Erre, úgy gondolom, nem feladatunk javaslatot tenni. Ez a kormány dolga. Itt egyébként prognosztizálhatóan valami értelmes kompromisszum jön majd létre erre a 4 hónapra.

A második kérdéskör – ez már perspektivikusabb – arról szól, hogy az új költségvetésben a felsőoktatásra jutó pénzek milyen mértékűek legyenek. Itt még a finanszírozási rendszer átalakításáról nem lehet beszélni, mert ahhoz túlságosan rövid az idő. Mindenesetre arról mindenképp lehet beszélni, hogy növeljék meg kellő mértékben a felsőoktatásnak jutó pénzeket. Illetve – a realitásokat ismerve – semmiképp sem szabad megengedni, hogy csökkentsék azokat, amint azt tervezik.

– Milyen volna végül is egy új finanszírozási rendszer?

– Van egy hitelrendszeres koncepció, de kísérletszerű beindítását nem tartom valószínűnek, mert ez egy olyan komplex szisztéma, amiben nem egyszerűen csak a tandíjfinanszírozás és hitelrendszer van, hanem a tudományfinanszírozásnak egy egészen új stratégiája is.

A harmadik kérdéskör a szervezeti és működési szabályzatoknak az ügye. Mi ebben továbbra is ragaszkodtunk egy keretrendelet kiadásához, illetve továbbra is ragaszkodunk ahhoz az ütemtervhez, amit még a nyár elején azért fogadtunk el együtt, hogy végbemehessen az intézményvezetések és a tanácsok megújítása, amint az néhány helyen folyik is. Arra gondolok, hogy legyen egy keretrendelet, ami összesen csak két dolgot határozna meg, semmi mást. Az egyik az, hogy az intézményt vezető tanácsok minden tagja választott legyen, a másik pedig, hogy az 1/3-os hallgatói részvétel garantált legyen. Minden mást rá kellene bízni az intézményekre. Nem arról van szó, hogy itt az ősszel új alkotmányokat kell megalkotni, viszont a vezetőtestületek megválasztására, összetételére, hatásköreinek legfontosabb elemeire vonatkozó szabályokat villámgyorsan kell megalkotni. Nyilvánvalóvá vált most az a támadó szellemű stratégiája a kormányzatnak, hogy kétségbe vonják a hallgatói önkormányzatok legitimitását. Pontosan a garanciák megteremtése érdekében kell a minisztériummal tárgyalni, illetve kivédeni a különböző más irányú beavatkozási kísérleteiket.

– Vannak ilyenek?

– A Jövő Mérnöke című lapban megjelent, hogy bizony a miniszter tárgyal különböző egyetemi emberekkel, nem tudni, kikkel. Oktatókat minősítenek egymás közt, különböző listákat visznek be a minisztériumba egyetemekről. Nem tudni, hogy kik és mi alapján állítják ezt össze, amelyben szintén minősítenek tanárokat. Ez ügyben mindenképpen fel kell venni a kapcsolatot a kultuszvezetőséggel, hogy ez ne folytatódhasson. A tárgyalásokra viszünk még egy csomagot, ez tulajdonképp a legfontosabb. A múlt héten megalakult az Országos Felsőoktatási Koordinációs Tanács, amelyben a rektorok, főigazgatók, oktatók, hallgatók képviselői vannak. A tanács már kitűzte egy országos felsőoktatási fórum időpontját. Kiküldött egy olyan szakértői bizottságot, amely folytatja a felsőoktatási átalakulás koncepcióinak kidolgozását. És ők megkérdezik majd a művelődési minisztériumot arról, hogy mit csinál, illetve mit nem csinál.

– Köszönöm a beszélgetést!

• Belföld