Skip to main content

Beszélő hetilap, 39. szám, Évfolyam 2, Szám 45

(Maróti László Ferenc): Tisztelt Főszerkesztő Úr!

(Magyar Filmintézet): [Olvasói levél]

(Dr. Gémesy Sándor): Abszolute nem tisztelt Solt Ottilia!

(Bíró Annamária): [Hibaigazítás]

Bauer Tamás: Üzenet

Solt Ottilia: Minőségi társadalom

Az Antall-kormány társadalompolitikája

Ara-Kovács Attila: Egy langyos nap éjszakája

K. F. [Kőszeg Ferenc]: Eső után – mosakodás

Beszélgetés az MDF kampánybizottságának szóvivőjével

Vajna János: „Olajozottan működő haza” – olajválság küszöbén

Iványi Gábor: Az Úr énnekem őriző pásztorom

: Jogállamot, joghurtot

–czki [Gyekiczki András]: Végső visszaszámlálás

Tarr Péter: Oh, ez a demonstráció

–t–a [Solt Ottilia]: Haladó hagyományok folytatói

Csányi Kinga: A miniszter szűkebb pátriája

Tarr Péter: Kék sarok: OFÉSZ, piros sarok: MKM

Nagy W. András: Politikamentes oroszlán

: Az MDF miskolci szervezete elnökségének

: Tisztelt Szerkesztőség!

Pietsch Lajos: Jelenetek egy házasságból

Választási finis izgalmak nélkül

Ara-Kovács Attila: Feketén Ausztriában

Kemény István: Csak elő kell venni az irattárból

A telekérték-emelkedési adóról

Bossányi Katalin: Címeres bizonytalansággyűjtemény

Kormányzati mit-is-akartam-mondani

E. J. [Eörsi János]: A Videoton-jelenség

Beszélő-beszélgetés Mózs József országgyűlési képviselővel

Eörsi István: Határ-esetek

: Az is bolond, aki…

Benedek Mihály: Nevek, ősök

–lt [Solt Ottilia]: Arculcsapatás jogállamban

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon