Pietsch Lajos

Nyomtatóbarát változat

Az osztrák nagykoalíció két pártja, az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) és az Osztrák Néppárt (ÖVP) már-már példás, legalábbis stabil házasságban él az 1986-os választások óta. A két, nagyjából azonos erejű párt együttesen fölényes többségben van a parlamentben: a 183 tagú képviselőházban összesen 157 mandátummal rendelkeznek. Az ellenzék ugyanakkor ehhez képest rendkívül erőtlen, csupán az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) 18 és a Zöldek 8 képviselőjét tömöríti. Az elsöprő parlamenti fölény birtokában a szocialista-néppárti nagykoalíció voltaképpen kényelmes erőpolitikát folytathatott, a parlament jóformán szavazógéppé vált. Ez az együttélés ugyanakkor érdekházasságnak is nevezhető: a két párt kölcsönös érdekeinek józan mérlegelésén, politikai és gazdasági törekvéseinek kölcsönös közelítésén alapult. A szociáldemokrácia örökösének számító SPÖ-ben teret nyert a polgári értékek tisztelete, ugyanakkor a kereszténydemokrata eszméket követő ÖVP-ben nőtt a szociális problémák iránti érzékenység.

Az összefogás eredménye nem maradt el. Az 1986-os választásokat megelőző gazdasági hanyatlás után 1987 eleje óta Ausztria hatalmas lendülettel fejlődött: a bruttó nemzeti termék az előző évhez viszonyítva 15%-kal nőtt, s az előrejelzések szerint ez a gyors ütem a következő években is folytatódni fog. Az infláció tavaly 2,5%-os volt, s ezzel Ausztria a nemzetközi élvonalban, „dobogós” helyen áll, Hollandia és Japán előzi csak meg.

Házastársi civódások

Mint minden házasságban, természetesen az SPÖ és az ÖVP közt is voltak, vannak viták. Így volt ez tavasszal is, amikor a néppárt ragaszkodott ahhoz, hogy maga Vranitzky kancellár, a szocialisták vezetője is tegyen tanúvallomást az ún. Noricum-botrányban. (A botrány amiatt robbant ki, hogy az állami tulajdonban lévő Noricum gyár az alkotmány rendelkezéseit megsértve fegyvert szállított az egymással akkor még hadban álló Irak és Irán számára, méghozzá több akkori szocialista párti vezető, köztük Sinowatz volt kancellár tudomásával.) Franz Vranitzky – aki ma igen nagy népszerűségnek örvend, ám a botrány idején még csak ifjú titánnak számított –, engedett a néppárt nyomásának, megjelent a parlamenti vizsgálóbizottság előtt, s kellően tisztázta magát. Válóperre tehát nem kellett sort keríteni: a koalíció ezt a válságot is túlélte.

A nagykoalíció a külpolitikában is egységes: fő törekvésük a Közös Piacba való belépés. Arra számítanak, hogy még 1993 előtt megkezdődhetnek a tárgyalások a csatlakozásról, s a 90-es évek közepére már a szervezet teljes jogú tagjai lehetnek. Osztrák kormánykörökben általános a derűlátás, több közös piaci tagország állítólag azon a véleményen van, hogy Ausztriát előnyben kell részesíteni más jelentkezőkkel – köztük Magyarországgal – szemben is. Legutóbb Josef Riegler alkancellár, az ÖVP vezetője tárgyalt erről Bonnban, s értesülések szerint határozott támogatást kapott Helmut Kohl kancellártól.

A bomba mégis robban

A csatlakozásnak ugyanakkor vannak ellenzői is, akik azzal érvelnek, hogy a közös piaci tagság megkérdőjelezheti Ausztria semlegességét, melyet örökre szólóan vállaltak az osztrák államszerződés 1955-ben történt aláírása után. (Mint ismeretes, ez volt az egyik alapfeltétele annak, hogy a négy nagyhatalom kivonja erőit az országból.)

Az osztrák semlegességgel és az 1955-ös államszerződéssel kapcsolatos politikai bombát Jörg Haider, az ellenzéki Osztrák Szabadságpárt vezetője robbantotta néhány héttel ezelőtt. A fiatal politikus egy müncheni előadásában kifejtette, hogy felül kellene vizsgálni az államszerződést és a semlegességi státust, ez ugyanis korlátozza az ország szuverenitását, megnehezíti például a Közös Piacba való belépést is.

Kijelentéseit osztrák politikai körökben szinte kizárólag elutasítás és felháborodás fogadta. Franz Vranitzky szerint például a semlegesség sohasem korlátozta Ausztria mozgásterét, sőt összeegyeztethető a közös piaci tagsággal is. Josef Riegler alkancellár szerint elemi tévedés összekeverni az államszerződést az önként vállalt és az ország számára jól bevált semlegességgel. A másik ellenzéki párt, a Zöldek vezetője egyenesen közveszélyes politikai kalandorságnak minősítette Jörg Haider müncheni kijelentéseit.

A kormánypártok vezetői szívük mélyén nyilván maguk is egyetértenek heves vérmérsékletű ellenzéki társuk felvetésével, csak épp úgy vélik, a revíziót jobb a választások utánra halasztani. Nem véletlen, hogy a tekintélyes bécsi napilap, a Die Presse az ügyről írt vezércikkében egyenesen úgy fogalmaz, hogy a választások után, nyugodt körülmények közt valóban hasznos lenne nyílt és alapos vitát indítani arról, hogy az államszerződés és a semlegesség mennyire illeszkedik az új európai viszonyokhoz. És ugyancsak a Die Presse szellőztette néhány nappal ezelőtt: az osztrák külügyminisztériumban már elkészítették azt a diplomáciai jegyzéket, amelyben Ausztria a II. világháborúban győztes négy nagyhatalommal közölni szándékozik, hogy érvénytelennek kívánja nyilvánítani az államszerződés egyes tételeit.

Ausztriában egyébként előszeretettel hangsúlyozzák, hogy a remélt közös piaci tagság nem befolyásolhatja a szomszéd országokkal való jó kapcsolatokat, a magyar kapcsolatok pedig még új dimenziókat is kaphatnak egy Duna–Adria regionális szervezet talaján. Bizonyos kérdéseket azonban tisztázni kell, főként a világkiállítás és a bős–nagymarosi adósság ügyét.

Ki fog az asztalra csapni?

A múlt hét végén választási televíziós vitában vett részt a két koalíciós párt vezetője, a kancellár és az alkancellár. Franz Vranitzky nem zárta ki, hogy a szocialisták esetleg szavazatokat veszítenek, de remélhetőleg még így is megőrzik relatív parlamenti többségüket és kormányzati vezetőszerepüket. Josef Riegler, a másodhegedűs néppárt elnöke viszont lehetségesnek tartja, hogy ezúttal ők aratnak győzelmet, s ezzel átvehetik a kormányalakítás jogát az SPÖ-től. A vitából mindenesetre az derült ki, hogy a két politikus és pártja sok tekintetben azonos programot követ, csupán a részletekben és megoldási módozatokban van különbség. A középpontban a privatizáció folytatása, az adóterheket csökkentő újabb adóreform és a nyugdíjak emelése áll. Ez alapján tartják elképzelhetőnek a jelenlegi nagykoalíció folytatását is.

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a választások eredményeként nem várható különösebb változás az osztrák politikai képletben. Azaz a házasság nem bomlik fel, legfeljebb valamelyik fél a jövőben néha kissé erősebben csap az asztalra.

• Külföld