Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Vállalkozásélénkítési programoktól hangosak az újságok: úgy látszik, soha jobbkor nem lehetne magánegyetemet alapítani…

H. I.: Ez a látszat. Az állami hatalom erős, és az oktatásügyben is felismerhetők centralizáló törekvések. Önmagában ez nem volna baj. Névadónk, Mátyás király is nagy centralizáló volt, de ő bőségesen áldozott a művelődésre. Ma azonban szerintünk nincs pénz az államkasszában egyetem alapítására. A Corvin Egyetem létrehozásához nem is kívánunk egy fillér állami hozzájárulást sem. Nem pénzjellegű segítséget viszont szerettünk volna kapni. Hiába, a pályázatot elbuktuk, amikor valami pártépületet igényeltünk használatra mint afféle közhasznú intézmény. A művelődési minisztérium nem támogatta elképzeléseinket.

Beszélő: A mostani sem?


H. I.: Manherz Károly, a szocialista kormány művelődési miniszterhelyettese s az ELTE tanára, levelében megértésünket kérte, arra hivatkozva, hogy a művelődési minisztériumnak a saját intézményeit kell képviselnie. A mi intézményünket nem tekintette a sajátjának. A mostani kormány államtitkára, Manherz Károly, még nem reagált.

Beszélő: A szocialista parlament utolsó törvénye megengedi magánegyetemek létesítését. A Corvint ez nem segíti?

H. I.: Most jelent meg a végrehajtási utasítás, nagyon kemény feltételekkel, de mi szeretjük a kemény feltételeket. Azt írják, hogy sok kandidátus és doktor kell – ettől nem félünk. Sok főállású tanárt is előírnak. Boldogan teljesítjük, sőt ahhoz sem járulunk hozzá, hogy munkatársainknak majd másutt mellékállásuk legyen. Kivétel a szervezett tudományos kutatómunkában való részvétel (például az Akadémia valamelyik intézetében), mely minden tanárunknak kötelessége lesz. Ám a rektort is az állam kívánja kinevezni. Szerintünk még egy takarítónőt is csak az nevezhet ki, aki megfizeti. A kinevezéseket nem a miniszternek kell jóváhagynia, hanem a Corvintól független külföldi és hazai tudományos testületeknek. Az állam dolga az, hogy az általunk (és bizony a többi egyetem által) kibocsátandó oklevelek tudástartalmát ellenőrizze.

Beszélő: Ilyen körülmények között is benyújtják kérelmüket a Corvin Egyetem megalapítására?

H. I.: Most nem. Iskolát bárki alapíthat, s egy ilyen kezdte meg működését a múlt héten: a Corvin Egyetem Alapítvány Posztgraduális Iskolája. Egyelőre csak diplomás hallgatókat veszünk föl: tudományos fokozat megszerzésére készítjük elő őket.

Beszélő: Megváltozott a felfogásuk? Lemondanak az egyetemalapításról?

H. I.: Ugyan. Tavalyi kiáltványunkban is azt írtuk, hogy „először csak posztgraduális képzéssel kívánunk foglalkozni”.

Beszélő: De ha a Corvin esetleg még évekig nem nyeri el az egyetemi rangot, akkor doktori kalapot sem adhat!

H. I.: Így van. Az átmenet éveiben egy külföldi magánegyetem fogja helyettünk kiadni a doktori okleveleket. Nagy múltú, tekintélyes intézményről van szó, melynek diplomáit nemcsak az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, hanem Magyarországon is elismerik. De talán a hazai egyetemek is segíteni fognak. Reneszánsz művelődéstörténeti programunkban részvállalkozó a pécsi és a szegedi egyetem egy-egy tanszéke. Az MTA Matematikai Kutatóintézetében kialakított matematikai logikai részlegünk az ELTE Szimbolikus Logika Tanszékével működik együtt.

Beszélő: A Matematikai Kutatóintézet valóban világhírű. Hol készül a Posztgraduális Iskola többi tanterve?

H. I.: Egyelőre hét programot hirdettünk meg. Az irodalomelméleti kurzusokat elsősorban az MTA Irodalomtudományi Intézetének kutatói fogják tartani, a pszichológiai program mögött főleg az MTA Pszichológiai Intézetének munkatársai állnak, a közgazdasági órákat az MTA Közgazdasági Intézetében szervezik, a pszichoanalízis elsősorban a Magyar Pszichoanalitikus Egyesületet, ill. a Ferenczi Társaságot jelenti. A reneszánsz programban az említett tanszékek mellett elsősorban az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportja, a Szépművészeti Múzeumból pedig legalábbis a főigazgató vesz részt. A sporttudományi központ Mezey György személye körül formálódik.

Beszélő: Mennyi a tandíj? Lesz-e fizetőképes kereslet?

H. I.: A magyar hallgatók közül azok mindenképp tudnak fizetni, akiket a vállalatuk támogat, például a közgazdasági programban. Számukra az óráktól függően kb. hatvanezer forint a tandíj egy félévre. A többi magyar állampolgár, illetve a volt szocialista országokból érkezők tandíjmentességet kérhetnek, sőt ösztöndíjra pályázhatnak. A nyugati diákoktól 2300-2700 dollárt kérünk félévenként. A tandíj egyrészt persze arra való, hogy csökkenthessük költségeinket, másrészt viszont arra is, hogy a hallgatót tájékoztathassuk arról, milyen színvonalú szolgáltatásokat várhat el.

Beszélő: Képzési idő?

H. I.: A programtól függően 2-4 év. Egyéni tantervet kap mindenki.

Beszélő: Meddig lehet jelentkezni?

H. I.: Október 15-ig; pótjelentkezés december 15-ig. Részletes tájékoztatást a 2000 szeptemberi számában nyújtottunk. A rendszeres tanítás a legtöbb szakon csak februárban kezdődik el: az őszt a felvételi beszélgetésekre, az egyéni munkatervek kimunkálására fordítjuk. Ebből a szempontból nagyon pazarló iskola leszünk.

Beszélő: Épület?

H. I.: Pályázgatunk… most épp egy gyönyörű szovjet laktanyára. Addig főleg akadémiai kutatóintézetekben szórjuk szét részlegeinket.

Beszélő: Kik fognak tanítani – és menynyiért?

H. I.: Láthatta: főként akadémiai dolgozók. Hogy mennyiért? Kérdezze meg igazgatónkat, Budai Györgyöt. 2000 forintos óradíjat képzeltünk el, tudtommal egyelőre az 500 forintosat tudjuk megvalósítani. Még ez is több, mint például az én nettó 80 forintom, amelyet az ELTE-n egy megtartott óráért kapok.

Beszélő: Privatizálni akarják az Akadémiát?

H. I.: A miskolci rektorkonferencián távollétünkben megrágalmaztak azzal, hogy magántulajdonba kívánjuk venni az akadémiai vagyont. Egy golyóstollat sem privatizálunk, sőt, eleinte jelentéktelen, később nagyobb összegekkel kívánjuk támogatni az akadémiai intézeteket. Elsősorban személy szerint a kutatókat, akik közül most már állítólag több mint négyszázan teljes jogú vendégprofesszorok az Egyesült Államokban, nyilván részben anyagi okokból.

Beszélő: Támogatja önöket az Akadémia?

H. I.: Akadémiai intézetekben készül biológiai, kémiai, matematikai, nyelvészeti és több más programunk: az intézetek kutatóközösségeiben sokan támogatják a Corvint. Az MTA vezetőségével is fontos együttműködési egyezményt kötöttünk az év elején. Az utóbbi hónapokban azonban, amióta Akadémiánk csúcsain titánok harca dúl, mi kevésbé vagyunk érdekesek. Mindannyian elismerjük az MTA új elnökének, Kosáry Domokosnak példamutató tudományos teljesítményét és kikezdhetetlen erkölcsiségét, Andrásfalvy Bertalannal pedig egyenesen együtt voltam szakértője a Gulyás fivérek egyik-másik filmjének. Meg fogják bocsátani nekem, ha mégsem sorolom egyiküket sem a magyar felsőoktatásügy történetének legnagyobb válaszlevélíró egyéniségei közé.

Beszélő: Ha ennyi buktatóval jár a magánegyetem-alapítás, nem lett volna célszerűbb a meglévő állami – netán akadémiai – keretek közt beindítani ezt a vállalkozást, legalábbis átmeneti kompromisszumot kötve?

H. I.: Nem éreztük volna kompromisszumnak! Boldogan elfelejtjük a Corvint, és lelkesen részt veszünk az állami felsőoktatás megújításában! Azonban úgy érezzük, hogy a reformhoz a meglévő egyetemeknek versenyre, az újaknak pedig nem állami eredetű pénzre lenne szükségük. Bárcsak tévednénk! Vajha felhagyhatnánk a külföldi-belföldi pénzek hajkurászásával, vajha átadhatnánk munkánk eddigi eredményeit, és bőkezű állami intézmények oltalma alá helyezhetnénk magunkat… Addig is várjuk a hallgatókat szűk társbérleti szobáinkban, valamelyik akadémiai intézet sötét szegletében… A Corvint pedig, ezt a mélységesen politikamentes, pártfüggetlen intézményt a Beszélő olvasóinak jóindulatába ajánljuk.

A Corvin Egyetem Posztgraduális Iskolájába az alábbi címen lehel jelentkezni: Metodika, 1536 Budapest, Pf. 371.

Az érdeklődőknek dr. Hajdú Katalin válaszol a 155 4372, 175 7219 telefonszámon.

• Kultúra